Nem vagy egyedül

Hogyan éli át egy gyerek a szülei válását és a család felbomlását? Milyen gyerekszemmel a felnőttek világa? Mit tehetnek a szülők, hogy könnyebb legyen a válás időszaka? Ezekről a kérdésekről szólt az októberi Képmás-est.

Mindenkiben lakik egy mag. Benned is. Bennem is.

Az a feladatunk az életben, hogy ebből a kis magocskából egy gyönyörű egészséges fát neveljünk. Ha gyermeked is van, dupla feladat, hogy jól csináld. Édes teher. Van, aki almafa lesz, van, aki körtefa, megint más jegenyefa vagy gesztenyefa. Másmilyen, mint ami a lényeged, NEM lehetsz. Ha belefeszülsz, harcolsz, küzdesz, törtetsz akkor sem.

Hogy mi a hosszú és boldog házasság titkos receptje? Azt nem tudjuk, de adunk néhány könnyen megvalósítható tippet.

Az érzelmileg megterhelő helyzetekre, konfliktusokra mindenki másként reagál. Vannak, akik rögtön visszahúzódnak a csigaházukba, mások követelőzni kezdenek, és akadnak olyanok is, akik a mártír szerepét öltik ilyenkor magukra.

Nem ismerek olyan embert, aki szívesen fogadja a kritikát. Sokszor személyes támadásnak érezzük, pedig a dolognak pozitív oldala is van, "ingyenes üzleti tanácsadásnak" is felfoghatjuk. Rajtam múlik, hogy a kritikát engem érő támadásnak élem meg vagy jó alapnak tekintem a továbbfejlődéshez.

Egy kaliforniai pszichológiatanár, Brett Phillips készített egy 101 pontból álló listát a diákjainak: "hogyan kezeljük a stresszt?" címmel.

"Bocs", "bocsi", "ne hari", "pardon" – ilyen formában gyakran mondunk valamiféle bocsánatkérést, de a válasz gyakran elmarad, hiszen többnyire nem is várunk feleletet. Pedig nem csupán a boldogságunk, hanem akár az életünk is múlhat azon, hogy tudunk-e őszintén bocsánatot kérni és szívből megbocsátani.

Életünk bizonyos időszakaiban megélhetjük a kibontakozást, önmegvalósítást. Szabadon szárnyalhatunk terveink megvalósítása során. Máskor érezhetjük azt, hogy túlélünk, mintha egy aknamezőn próbálnánk keresztbe szökdelni, vagy egy olyan sűrű rengetegben járnánk, ahol nem lehet előre tudni, mi fog a következő pillanatban a nyakunkba szakadni.

Valaki arról panaszkodott, hogy minden áldott nap ugyanazt az átkozott ennivalót találja a tízórais csomagjában. "Hát ki készíti a tízóraidat?" - kérdeztem. "Én!" - felelte. Mindannyian magunknak készítjük a tízórainkat…

A legtöbb nagyi élvezi, amikor nagyszülővé válik, ami egy egészen más minőség, mint szülőnek lenni, de nagyon sok aktív nagyi korú embernek nem adatik meg, hogy élvezze az unokákkal való felhőtlen csodás pillanatokat. Vagy azért mert messze élnek tőle, többnyire külföldön, vagy azért mert egyszerűen a karrier építés csapdájából kifolyólag nem szültetett unokája.

Van nekem egy "pszichológusom". A fejemben lakik, és jobban ismer, mint bárki más. Igaz, sokáig a létezéséről sem tudtam, de egyszer csak előbukkant. Akkor, amikor kínomban már csak a véres anyósviccek tartották bennem a lelket. 

Nem a drága ajándékok és a hatalmas virágcsokrok fejezik ki a valódi szeretetet, hanem a hétköznapi dolgok: szívességek, kedvesség, vagy amikor figyelmesen meghallgatjuk egymást.