Nem vagy egyedül

Az imami újév köszöntő hírei közül kettő különösen megérintett. Külön-külön is szívet melengető volt a két hír számomra, de a kettő együtt az év első napján bizalommal és reménnyel töltött el, hogy ez az év valami nagyon fontos dologról szólhat.

Ahogyan azt mondani szokás, a hollywoodi filmek többsége a szerelmesek egymásra találásával, esküvővel, boldogsággal ér véget – aztán persze utána jönnek a hétköznapok, de ezeket általában már nem látjuk. Pedig ezek a hétköznapok elég húzósak tudnak lenni, erről sokan tudnának hosszan mesélni. Nem szeretnénk okoskodni, nyilván sokaknak vannak rémtörténetei, de talán érdemes átvenni öt dolgot, ami tönkretehet egy házasságot.

Talán az a jópofa kis teflon serpenyő, vagy az önismereti könyv, esetleg az új vízhatlan csizmánk? Kinek mi. Kinek mit hozott az angyal, kinek mire van éppen a legnagyobb szüksége. Nincs olyan válasz, ami mindenkire egyformán érvényes. Vagy mégis?

Magyarországon is egyre elterjedtebb a „mamahotel” jelensége, amikor egyetemisták, fiatal felnőttek akár húszas éveik közepéig, vagy még tovább otthon élnek. Ilyenkor átalakul a családi élet. Öt tanács, hogy miként csináljuk jól.

Egyik legnagyobb elhatározás az életünkben, amikor eldöntjük, hogy babát vállalunk. Ehhez a gondolathoz egy kiváló idézet kapcsolódik: 
„Gyermeket vállalni igen nagy elhatározás. Ezzel arról dönt az ember, hogy élete végéig a testén kívül dobog majd a szíve.” (Elisabeth Stone) 
​Összes eddigi olvasmányom közül ez írja le legjobban, hogy milyen érzés is valóban, amikor gyereke születik az embernek. Felkészülni erre a mély, minden sejtünket átjáró érzelemre szinte lehetetlen.

- Győzzük meg a tudatalattinkat is a gyermekvállalásról! -
Manapság elég gyakori, hogy többéves próbálkozás után sem születik gyermeke egy párnak. Ha nincs egészségügyi akadálya a gyerekvállalásnak, az okokat valahol máshol kell keresni.

Figyeljük meg a cseperedő, 9-11 éves gyermekünket! Ha azt látjuk, hogy a vállai asszimmetriusak, vagy a medencéje furcsán áll, ne hagyjuk figyelmen kívül!

3. rész - A szakértő szemével

2. rész - Kétszer kettő, néha tényleg öt.

„Drágám, csütörtökön este moziba megyek a lányokkal! - Jó, de mi lesz a gyerekekkel? - Kit érdekel?” – Egy budapesti anyu ezzel a bevezetéssel alapozta meg az esti mozizás hangulatát, majd 70 sorstársával együtt megnézte a Rossz anyák c. filmet egy online mami közösség szervezésében.

Lehet, hogy a tanévkezdés körüli szülői teendőim miatt, vagy azért, mert a csapból is a “vissza az iskolába” téma folyik, vagy egyszerűen csak öregszem, de azon kapom magam, hogy  az utóbbi napokban egyre több iskolás emlék jár a fejemben. Nem kutatom őket, egyszerűen csak megrohannak. Érzések, képek, hangok, illatok… főleg a kisiskolás évekből. Sok szép emlék, de kicsivel több nem szép. És azon tűnődöm, mit meg nem adnék érte, hogy az én kislányomnak csupa jó élmény legyen az idei iskolaév…