Jelenlegi hely

Hogyan kezelje gyermeke orvosát, ápolóját?

Miért válaszol kurtán az orvos, miért nem tudunk semmit a diagnosztizált betegségről? Hogyan javíthatunk ezen a helyzeten?

Általános tapasztalat, hogy kórházba kerülni nem öröm, gyerekkel kórházba kerülni pedig még nagyobb stressz az egész család számára. A gyerek izgul, fél, vele és miatta a szülő is. Felborul az életrend, kezdődhet a szülői újratervezés, az új élethelyzethez alkalmazkodó szervezés otthon és a munkahelyen…

Tűrjük, mert jól neveltek vagyunk

Bekerülünk egy kórterembe. Természetesen nem az ablak mellé. Szűkös az éjjeliszekrény, az ágy alá tett bőrönd miatt pöröl a takarító. Egy szomszédos ágy mellett üldögélő anyuka megállás nélkül és fejhangon „ügyintéz” a mobilján. A folyosói fürdőszobán és a vécén többen is osztozunk eltérő kultúrával. A hűtőszekrény már akkor tele van, amikor mi még bele sem pakoltuk, amit a nagyi behozott. Kiderül, az anyának legfeljebb egy sámli jut éjszakára. Hiányzik az otthonosság érzete, de persze uralkodunk magunkon, hiszen jól neveltek vagyunk és a gyerek – aki miatt mindezt elviseljük – érdeke az első.

Az igazi aggodalmak azonban akkor kezdődnek, amikor tapasztaljuk, bármilyen fehér köpenyes bejöhet, és megvizsgálhatja a gyerekünket. Többnyire nem mond semmit, ha kérdezünk, kurtán válaszol, hárít, vagy nem értjük, amit mond. A vizitről kiküldenek, de aztán sem szól hozzánk senki semmit, viszont bejön a nővér, hogy akkor ő most beadja a műtéti előkészítésre szánt injekciót. Vagy közlik, hogy mehetünk haza, ez a diagnózis, miközben fogalmunk sincs, hogy mi ez a betegség. A szülőt hatalmába keríti az érzés: „nem vagyok ura a helyzetnek, fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem.”

Viselkedéstípusok

A legtöbb szülő, anya zsigereiben érzi, hogy viselkedési mintái a gyerek számára tájékozódási pontok, és neki most nyugodtnak, kedvesnek, lazának, játékosnak, megnyugtatónak „kellene” lennie. Rejtett, saját aggodalmait hordozó üzeneteit azonban továbbra is küldi - öntudatlanul és rendületlenül. E téma szakirodalma hatalmas. A kórházi helyzet szülte szülői viselkedéstípusok négy csoportját írják le.

1. A támogató szülő együtt érző, és nyugodtan reagál. Észleli, elismeri a gyerek tapasztalatait a beavatkozásokkal, a kórházi körülményekkel kapcsolatban. Szavaival azt üzeni: „itt vagyok veled, nyugodj meg”, testbeszédével is azt fejezi ki: „tudom, hogy most neked rossz, de együtt úrrá leszünk a helyzeten”.

2. A normalizáló szülő

Folytatás a Képmás magazin honlapján.

Szerző: Rideg Gyula kórházlelkész

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Ne dobd ki, varázsold újjá! – 3 régi ruhadarab, 9 új lehetőség

Ne dobd ki, varázsold újjá! – 3 régi ruhadarab, 9 új lehetőség

Biztosan neked is van a szekrényedben olyan ruhadarab, amit valaha nagyon szerettél, csak valamiért már nem veszed fel. Ilyenkor érdemes elővenni a varrógépet.
Nem kell fejlesztőjáték! – 20 hétköznapi tárgy, amivel játék közben fejlődik a gyerek

Nem kell fejlesztőjáték! – 20 hétköznapi tárgy, amivel játék közben fejlődik a gyerek

Ruhacsipesz, zokni, műanyag pohár, kartondoboz vagy éppen egy fakanál. Első ránézésre egyik sem fejlesztőjáték. Egy kis fantáziával azonban remek játékeszköz lehet belőlük – ráadásul szinte biztos, hogy már most is ott lapulnak valahol a lakásban.
Őszi színek, új ötletek – és egy kis meglepetés!

Őszi színek, új ötletek – és egy kis meglepetés!

Itt az ősz. Reggelente már érezni, hogy lehűlt a levegő, előkerülnek a könnyű kabátok, a kardigánok, sálak, és lassan mi is elkezdünk más szemmel nézni a szekrényünkben lévő ruhákra.
A varrás többet ad, mint gondolnád

A varrás többet ad, mint gondolnád

A legtöbben úgy gondolnak a varrásra, mint egy hasznos hobbira. Egy olyan tevékenységre, amellyel ruhát javíthatunk, függönyt varrhatunk vagy kreatív ötleteket valósíthatunk meg.

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére