Gyermeknevelés

Hogyan mondjam el neki? Üljek le vele egy alkalmas pillanatban? Adjak a kezébe egy könyvet, hogy olvassa el, és ha akar, kérdezzen? Esetleg bízzam másokra? A barátaitól úgyis mindent megtud… – a szexuális felvilágosítással kapcsolatban a legtöbb szülőben hasonló dilemmák fogalmazódnak meg.

Ha visszagondolok arra, hogy melyek voltak a legbecsesebb ajándékok, amelyeket az édesapámtól kaptam, a kettesben töltött pillanatok jutnak eszembe. Amikor ötévesen cukrászdába vitt, mint egy igazi hölgyet, vagy amikor megmutatta az égen a Göncölszekeret és a Hold változását, amikor büszkén mondta a szalagavatón, hogy "de csinos vagy, kislányom!"… Vajon van-e bármi a világon, amely egy-egy ilyen meghitt pillanatot felül tudna múlni?

Én aztán nem fogom a kislányom rózsaszínbe öltöztetni! Cukor, csoki, chips kizárva! Ilyeneket nálunk nem fog enni a gyerek. Cumi? Na, azt pláne nem! Nem is veszek, mert az én fiam biztos, hogy nem kap cumit. Én nem fogok kiabálni a gyerekkel! De ha mégis, olyat biztos nem mondogatok neki, hogy "azért, mert én azt mondtam!". Mindig utáltam, mikor nekem ezt mondták a szüleim. Ez nem egy érv! 

Praktikus tippek kispapáknak a pszichológus szakértőtől.

Sok szülőt foglalkoztat a kérdés, vajon milyen hatással van gyermekeinkre a technika gyors fejlődése. A televízió, a mobil vagy a tablet képernyőjén megjelenő mozgókép rendkívüli módon stimulálja a fejlődésben lévő agyat, így nem árt, ha tisztában vagyunk néhány nemrégiben felismert ténnyel.

Iskola – a nagycsoportosok számára a csodák világa, ahol végre feltárul a titkok kapuja. Vajon így év vége felé mit látnak az elsősök? Varázslatos hely még, vagy máris úgy viszonyulnak hozzá, mint a nagyok, hogy alig várják a szünetet? A kérdést így is megfogalmazhatjuk: szükségszerű-e, hogy az évek múlásával lelohadjon a gyerekekre annyira jellemző kíváncsiság?

Az idő mindenki életében óriási jelentőséggel bír. Úton-útfélen halljuk, olvassuk: Bánjunk jól az idővel! Van, amikor lassítanánk, máskor siettetnénk a múlását. Leginkább azt kell megtanulnunk, a pillanatot értékeljük és hozzuk ki belőle a lehető legtöbbet. 

Ismét közeledik egy ünnep. A tavaszvárással együtt talán nem övezi akkora várakozás a Húsvétot, mint a Mikulást és a Karácsonyt, de erre is lelkesedéssel lehet készülni, ráhangolódni. A lakásdíszítés, a mesék vagy akár csak a szalvéták nézegetése kapcsán sok kérdés merül fel: hogy kerül egy történetbe a bárányka, a húsvéti tojás és a nyuszi? Honnan érkezik egyáltalán a nyuszi, ha az már egyértelmű, hogy a Mikulás Lappföldről jön...?

Minden minta kétféleképpen él bennünk: megtartjuk, és valódi példaként szolgál, vagy ellene megyünk, vagyis az a legfőbb motiváció, hogy „csak úgy ne, ahogy…” 

„Ajánlom ezt a díjat azoknak az embereknek, akik jobbá tehetik a világot: vagyis a gyerekeknek! Próbáljuk meg őket jól felnevelni oly módon, hogy büszkék lehessünk rájuk!”  – fogalmazott  Deák Kristóf, rendező, a Mindenki című Oscar-díjas kisfilm díjátadóján ma hajnalban. Polus Enikő írása.

Manapság sokat hallunk az elvárásokról és rendszerint negatív értelemben. Hasznos lehet elgondolkodnunk, hogy hogyan is vagyunk mi ezzel: vannak bennünk elvárások? Kitől és mit várunk el? Jó ez vagy nem? Sorolhatnánk még a kérdéseket és kinek-kinek a maga kérdése és válasza a meghatározó.

Mindenkinél kicsúszik egy-egy rossz szó, mindenki kiabál néha, vannak temperamentumos és kevésbé temperamentumos szülők és családok, minden családban vannak néha viták és mindenki felemeli néha a hangját. Mégis sokan aggódnak amiatt, hogyan hat mindez a gyermekre. Mit fog fel ő a kiabálásból? Károsodik tőle? Agresszív lesz? Szorongani fog? Vagy egyik sem? Vida Ági, pszichológus írása.