Gyermeknevelés

Nagyobbik, második osztályos fiam rohamléptekkel önállósodik. Természetesen nekem is ez a célom, és az iskola, illetve a sok sport különóra is ezt támogatja. Itthon azért néha el tudja engedni magát, és ilyenkor értetlenül néz, hogy miért segítek a 4,5 éves öccsének, ha neki egyedül kell ugyanazt elvégeznie. Pár napja igencsak bántotta ismét egy eset és kifakadt.

Év elején az ember mindenféléket megfogad (hogy aztán fogadalmai jó részét ne tartsa be), ezek között az utóbbi években egyre több embernél szerepel egyre nagyobb hangsúllyal a családi digitális élet keretek közé szorítása. A gyerek ugyanis mobilozik, tabletezik, pörög az X-Box, esetleg szól a tévé – mindezeket megtiltani teljes képtelenség lenne (és értelme sem sok), de valamilyen szabályokat azért ki lehet alakítani. Ebben próbálunk meg segíteni.

Akárhogy is szeretnénk mi szülők, a gyerekek többsége nem szeret olvasni. Ez tény. Kevesen születnek "könyvvel a kezükben", és ma már annyi inger éri a gyerekeket, hogy egyre nehezebb rávenni őket az olvasásra. Innen nézve nem is olyan meglepő, hogy évről-évre gyatrább iskolai eredmények születnek a szövegértési, értő olvasási teszteken. Szerencsénkre azért nem reménytelen a helyzet: van egy-két praktika, ami segít, hogy a gyerekünkből mégiscsak könyvszerető felnőtt váljék. 

"Semmi más dolgod nincs ma, csak annyi, hogy szépen lerakod a sarokba a hétköznapokat, jól betakargatod őket, és reggel útnak indulsz, és kikapcsolsz... és elfelejted a kellemetlenségeket, macerákat. És élvezed az erdő csendjét, a madárdalt és a lepkék táncát, mert más dolgod nem lesz. Csak élvezni az életet. Ilyen egyszerű." 

Iskolába készülő nagycsoportosok és első osztályos kisdiákok szülei részére

Alighanem mindenki átélte már a „kisgyerekkel étteremben” című történetet, ami sokszor legalább akkora feszültség, mint amekkora öröm és élmény.

A szülői lét egyik velejárója a kéretlen nevelési tanácsok özöne, pláne a kezdetekkor. Ennek kezeléséhez sok türelemre van szükség. Megpróbálunk pár tanáccsal segíteni ebben.

Jó lenne, ha a gyerek eljárna versenyre, de nem akar. Fél. Te pedig ott állsz, mint szülő, kétségek között. Benevezd –e  vagy ne? Beírasd valamilyen szakkörre vagy sem?

A gyermekek szívesen osztják meg életterüket kisállatokkal, és ebben csak a józan szülői akarat akadályozza meg őket. Az állatokról gondoskodni ugyanis nagy felelősség, de aki erre hajlandó, az a gyerekével is jót tesz, mivel számos pozitív hatása van az állattartásnak a gyermek személyiségére.

Ki ne érezte volna úgy, hogy nincs elég ideje a gyerekeire? Hogy az állandó rohanás, a megélhetés kényszere a családtól veszi el az időt? Hogy régen minden jobb volt? Nos, a helyzet az, hogy régen nem volt minden jobb.

Ez a cikk azoknak szól, akik elhessegetik a gondolatot maguktól: ugyan, hol is jutna droghoz a gyerekem? Vagy akik azt gondolják: kicsi még, eszébe sem jut. Vagy akik azt hiszik, annyi gondot fordítottunk a nevelésére, olyan jól kiválasztott (katolikus!) iskolába, közösségbe jár, rendesek a barátai is – honnan szedne drogot?