Sokan a korlátokban, keretekben, illetve a rend megszoktatásban hisznek, mások a végtelenül odaadó és elfogadó szeretet mellett teszik le a voksot. Vannak, akik a lehető legtermészetesebben követik megérzéseiket, mások igyekeznek minél inkább a szakirodalomra támaszkodni, ezért akár 10-15 könyvet is elolvasnak a gyermeknevelésről.
Néhányan meg vannak győződve arról, hogy mindent a lehető legjobban csinálnak, de akadnak olyanok is, akik napról napra, óráról órára küzdenek a kétségekkel, és érzik magukat elbukottnak egy-egy rossznak vélt döntés után
Yeffrey E. Young amerikai pszichológus súlyos pszichés problémákkal küzdő felnőttekkel való munkája során írta le azt az öt alapvető érzelmi szükségletet, amelyeknek a kielégítetlenségébe lépten- nyomon beleütközött, és amelyek kielégülése kulcsfontosságú ahhoz, hogy gyermekeink boldog és rugalmas felnőtté cseperedjenek.
1. Biztonságos kötődés
Vegyünk egy kanál kiszámítható környezetet, egy- két bögre nyugodt, érzelmileg elérhető, odaadó szülőt, aki saját maga is boldogan és biztonságosan mozog a világban, egy csipetnyi odafordulást, érdeklődést, együttes kikapcsolódást, szórjuk meg elfogadással, és adjunk hozzá egy meleg baráti gyermekközösséget is.
2. Autonómia, kompetencia és identitás
Ha esetleg megszaladt volna az előbbiekben valamelyik hozzávaló, vegyünk kicsit vissza belőle: fogadjuk el a „nem”, az „én csinálom”létjogosultságát. Bízzunk abban, hogy gyermekünk, tehetségénél és kitartásánál fogva sok mindent egyedül meg tud tanulni, sőt bátorítsuk is a további próbálkozásokra, ha kisebb-nagyobb kudarcot vall.
3. Szükségletek és érzelmek szabad kifejezése
Ijesztőnek tűnhet, mikor óvodás korú gyermekünk kíméletlenül őszinte, vagy kritikátlanul hazudik. Ezek az életkori sajátosságok abból adódnak, hogy egy egészen más szűrőn keresztül, egészen más logika szerint működik a fejlődő agy, mint a mi „elkészült, kifejlődött” és „szocializált” agyunk. A későbbi életkorokban is oka van annak, ha furcsa, bizarr, vagy akár fájdalmas dolgokat mond, vagy tesz gyermekünk. Korlátozások helyett ezeknek a furcsaságoknak a megértése, történetük feltárása lehet a legcélravezetőbb.
4. Spontaneitás és játékra való igény
Nagyon erősen teljesítményorientált világunkban, ahol a legfőbb erények, mint például az anyagi biztonság, a kompetencia, dominancia, vagy a teljesítmény mellett elsikkadnak olyan, egyébként szintén vitális értékek, mint az önkifejezés, felszabadultság, egymásra hangolódás, szabadidő. Egyszerű gyakorlat ennek ellensúlyozására, hogy amikor gyermekünk jövőjén gondolkodunk, akkor nem csak azt képzeljük el, hogy „mi lesz, ha nagy lesz”, hanem azt is, hogy hogyan tölti majd a hétvégéket. Amiatt is gondolom vitálisnak ezeket az értékeket, mert mára köztudott, hogy a krónikus stressz komoly betegségek számára biztosít melegágyat, megelőzni pedig az önfeledt, ellazult pillanatokkal lehet.
5. Realisztikus korlátok szabása és önkontroll: és kezdődhet a kötéltánc…
vannak, akik számára a feltétel nélküli elfogadás gyakorlása jelent komoly nehézséget, mások számára viszont pont hogy az okozza a szenvedést, ha esetenként korlátozniuk kell gyermekük viselkedését. Viszont amellett, hogy melegséget, szeretet, az őszinteség és elfogadás légkörét, illetve a tartalmas játékhoz és szabadidőhöz való jogot biztosítjuk gyermekünknek, még néhány nagyon fontos erény kialakulásának is teret kell engednünk: például az önkontroll, vagy a felelősségvállalás. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy szigorúbbnál szigorúbb megtorlások elé állítjuk gyermekünket. Azt azonban jelenti, hogy sokszor, mikor szívünk szerint megbocsátanánk felelőtlenségét, vagy önző, esetleg másokat zavaró viselkedését, akkor igenis következetesen, akár saját érzéseinkkel szembe menve, annak érdekében fegyelmezzük, hogy felnőve tudja, hogy minden cselekedetének következménye van, hogy a közösségbe illeszkedését ne akadályozza öntörvényűsége, vagy, hogy legyen akaratereje ahhoz, hogy áldozatot hozzon szeretteiért.
Young a fenti öt alapvető szükséglet egyensúlyának felborulásából, vagy kielégületlenségéből eredezteti azokat a kicsi gyermekkorban már kialakult hibás gondolkodási módokat (korai maladaptív sémákat), amik azután az egész élet során folyamatos gátjaivá válnak az egyéni, és kapcsolati boldogulásnak. Szerinte a fenti szükségletek univerzálisak, tehát a világ bármely pontján alapvetően határozzák meg a gyermekek személyiségének kibontakozását. Kielégületlenségükből fakad például a folyamatos, egész életet átható elutasítottság-élmény, a károsodott teljesítőképesség, a mások iránti tisztelet, illetve önkontroll hiánya, a társfüggés, és az aggályosság.
Záró gondolatként szeretném hangsúlyozni, hogy a gyermekkorban ki nem elégült szükségletek, és az ezekből származó fájdalmak, elakadások utólag, felnőttként is korrigálhatóak több- kevesebb munkával, és szakmai támogatással.
Forrás:
Unoka, Zs., Rózsa, S., Fábián, Á., Mervó, B., & Simon, L. (2004). A Young-féle Séma kérdőív: A Korai maladaptív sémák jelenlétét mérő eszköz pszichometriai jellemzőinek vizsgálata. Psychiatria Hungarica, 3, 235-243.
http://semmelweis.hu/klinikai-pszichologia/files/2012/06/young-felesemak...
Young, J. E. , Klosko, J. S., & Weishaar, M. E. (2003). Schema Therapy. A Practitioner's Guide. New York, Guilford Press.
Tamási Eszter, pszichológus
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges