Általános tapasztalat, hogy kórházba kerülni nem öröm, gyerekkel kórházba kerülni pedig még nagyobb stressz az egész család számára. A gyerek izgul, fél, vele és miatta a szülő is. Felborul az életrend, kezdődhet a szülői újratervezés, az új élethelyzethez alkalmazkodó szervezés otthon és a munkahelyen…
Tűrjük, mert jól neveltek vagyunk
Bekerülünk egy kórterembe. Természetesen nem az ablak mellé. Szűkös az éjjeliszekrény, az ágy alá tett bőrönd miatt pöröl a takarító. Egy szomszédos ágy mellett üldögélő anyuka megállás nélkül és fejhangon „ügyintéz” a mobilján. A folyosói fürdőszobán és a vécén többen is osztozunk eltérő kultúrával. A hűtőszekrény már akkor tele van, amikor mi még bele sem pakoltuk, amit a nagyi behozott. Kiderül, az anyának legfeljebb egy sámli jut éjszakára. Hiányzik az otthonosság érzete, de persze uralkodunk magunkon, hiszen jól neveltek vagyunk és a gyerek – aki miatt mindezt elviseljük – érdeke az első.
Az igazi aggodalmak azonban akkor kezdődnek, amikor tapasztaljuk, bármilyen fehér köpenyes bejöhet, és megvizsgálhatja a gyerekünket. Többnyire nem mond semmit, ha kérdezünk, kurtán válaszol, hárít, vagy nem értjük, amit mond. A vizitről kiküldenek, de aztán sem szól hozzánk senki semmit, viszont bejön a nővér, hogy akkor ő most beadja a műtéti előkészítésre szánt injekciót. Vagy közlik, hogy mehetünk haza, ez a diagnózis, miközben fogalmunk sincs, hogy mi ez a betegség. A szülőt hatalmába keríti az érzés: „nem vagyok ura a helyzetnek, fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem.”
Viselkedéstípusok
A legtöbb szülő, anya zsigereiben érzi, hogy viselkedési mintái a gyerek számára tájékozódási pontok, és neki most nyugodtnak, kedvesnek, lazának, játékosnak, megnyugtatónak „kellene” lennie. Rejtett, saját aggodalmait hordozó üzeneteit azonban továbbra is küldi - öntudatlanul és rendületlenül. E téma szakirodalma hatalmas. A kórházi helyzet szülte szülői viselkedéstípusok négy csoportját írják le.
1. A támogató szülő együtt érző, és nyugodtan reagál. Észleli, elismeri a gyerek tapasztalatait a beavatkozásokkal, a kórházi körülményekkel kapcsolatban. Szavaival azt üzeni: „itt vagyok veled, nyugodj meg”, testbeszédével is azt fejezi ki: „tudom, hogy most neked rossz, de együtt úrrá leszünk a helyzeten”.
2. A normalizáló szülő
Folytatás a Képmás magazin honlapján.
Szerző: Rideg Gyula kórházlelkész
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
