Járdányi Pál Zeneiskola

 

Igazgató: Wimmer Erika

 

   1867-tol 2007-ig

 A Budai Zeneakadémiától a Járdányi Pál Zeneiskoláig

 

A budai zeneoktatás története 140 éves múltra tekint vissza. Ekkor kezdte meg mûködését iskolánk elõdje, a Budai Ének- és Zeneakadémia.Pest-Buda egyesítését megelõzõ idõben Buda még sajátos, önálló, Pesttõl elkülönült társadalmi és kulturális életet élt. Magyarország elsõ zenei tanintézete, a Nemzeti Zenede Pesten létesült 1836-ban. Ezt követte 1867-ben Budán a Budai Zeneakadémia. Mindkét intézmény komoly hivatást töltött be Pest és Buda közönségének zenei mûvelése, nevelése terén, annál is inkább, mivel a Liszt Ferenc Zeneakadémia csak késõbb, 1875-ben kezdte meg mûködését.

 

A Budai Zeneakadémia létrejötte annak a mûvelõdésügyi felemelkedésnek egyik eredménye, amely jellemzõ volt a XIX. század 60-as éveinek törekvéseire. A belügyminiszter 1867 októberében a 'Budai Énekakadémia' egyesület megalakítását engedélyezte. Az alapító okiratot október 10-én írták alá. Az egyesület elsõ elnöke Krahl Antal, elsõ zeneigazgatója Madarassy Pál lett. Buda szabad királyi város közgyûlése 1868-ban zeneiskola felállítását határozta el. Eleinte csak fuvola, hegedû, gordonka és bõgõ tanszak muködött. Gyarapodott a növendéklétszám, növekedett a pártoló tagok száma, így hamar mód kínálkozott nagyobb arányú hangszer- és kottabeszerzésre is.A zongora tanszak 1870-ben kezdte meg mûködését, elsõ tanára Goll János volt. Buda városa ekkor évi 200 forint segélyt és 6 évre ingyen helyiséget biztosított a zeneiskola részére a kapucinus rend Fõ utcai épületében. Itt mûködött az egyesület 1935-ig.
Az 1870-es év történeti érdekessége, hogy az egyesület tiszteletbeli tagjává választotta Liszt Ferencet, Rudolf trónörökös pedig a fõvédnökséget vállalta. A Budai Zeneakadémia elsõ zeneigazgatója, Krahl Antal sok nagyszabású sikeres hangversenyt szervezett igényes mûsorokkal. 1875-ben bekövetkezett halála után az igazgatói székben Zimay László váltotta fel, aki még két évig vezette az egyesületet és a zeneiskolát. Az ekkor már 120 tagú vegyeskar közremûködött Verdi Requiemjének Nemzeti Színházi elõadásán 1875-ben, tehát rögtön a milánói bemutatót követõ esztendõben. 1877-ben a lemondott Zimay után egy évig Schweida Rudolf látta el az igazgatói teendõket, majd Szautner Zsigmond lett az új igazgató, és keze alatt az intézmény látványos fejlõdésnek indult. Jelentõs koncertek, bemutatók, elõadások hangzottak el ezekben az években. (Beethoven: Missa Solemnis; Grieg: Peer-Gynt - zenekari szvit; Haydn: Évszakok; Beethoven: IX. Szimfónia; Haydn: Krisztus hét szava a keresztfán).

 

Szautner Zsigmond után 1911-1938-ig Clauser Mihály volt a Budai Zeneakadémia igazgatója, aki a közbejött háború és nehéz gazdasági viszonyok ellenére is eredményesen látta el teendõit. Ebbõl az idõszakból kiemelkedik a Liszt Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából, mûveibõl rendezett hangverseny. Az elsõ világháború alatt a hadsegélyezõ hivatal javára számos jótékony célú hangversenyt tartottak az ének- és zenekar, valamint a zeneiskola növendékeinek közremûködésével. A háború és az azt követõ gazdasági válság természetesen a Budai Zeneakadémia mûködésében is nyomot hagyott. A tanári kar egy része a harctéren küzdött. Az egyesület itthon maradt tagjai pedig mindent elkövettek, hogy a fennmaradást és a mûködést biztosítani tudják. A 20-as években az intézmény kezdte elveszíteni azt a jelentõségét, ami a háború elõtt volt. A székesfõvárosi zenetanfolyamok Budán is bõvültek. A Budai Zeneakadémia növendéklétszáma ugyan nem csökkent, de már sokan tanultak zenét máshol is, s így a Budai Zeneakadémia elvesztette 'hegemóniáját' Buda zeneoktatásában.

 

1935-ben a kapucinus-rend váratlanul felmondta a helyiséget, amelyet az egyesület 1869 óta bérelt. A költözésre mindössze egy-két hónap határidõt adtak. Szerencsére sikerült a Margit körút és Kapás utca sarkán lévõ lakóház félemeletén egy négyszobás lakást találni. Ide költözött át a Fõ utcából a Budai Zeneakadémia 1935 szeptemberében.

 

Clauser Mihály magas korára és betegségére való hivatkozással 1938-ban lemondott az igazgatóságról. Utódjaként Rajter Lajost ajánlotta, aki mint kiváló karnagy az egyesület ének- és zenekarát tovább tudja fejleszteni. Az új igazgató azonban célkitûzéseit a háborús nehézségek miatt már nem tudta megvalósítani.

 

A Budai Zeneakadémia a második világháború befejezése után már csak mint zeneiskola folytatta mûködését. A háborúban helyiségei és felszerelése komoly károkat szenvedett. A romokból Koller Alfréd - az iskola tanára és 1945-50-ig igazgatója - állította helyre. A megújult lelkes tanári kar munkája nyomán a növendéklétszám ismét emelkedett, de a fenntartó egyesület tagsága elöregedett, az egyesületi forma is elavult. A Budai Zeneakadémia egyesületet a taglétszám elnéptelenedése miatt 1950-ben feloszlatták. A zeneiskola 1950-52-ig, mint zenetanári munkaközösség folytatta mûködését Váczi Károly ügyvezetõ tanár irányításával, majd a Fõvárosi Zeneiskola Szervezet 3. számú körzeteként újult meg.

 

A 3. számú Körzeti Zeneiskola a II., III. kerület és részben az I. és XII. kerület zenetanulási igényét elégítette ki. A körzet igazgatónõje Lichter Imréné lett, aki komoly hivatástudattal, lelkesedéssel vezette az iskolát. 1957. szeptember 1-én megkezdõdött a zeneiskolai orgonaoktatás Kárpáti József tanár úr vezetésével, 19 növendékkel. A következõ évek munkájának eredményeként megnõtt a tanszak létszáma. Mivel alsó fokon csak nálunk volt orgonaoktatás, az ország legtávolabbi részérõl is jöttek tanítványok. Lichter Imréné 1969-ben vonult nyugdíjba, utódja Vimmer Lászlóné lett.

 

1968-ban a zeneiskolák a kerületek fennhatósága alá kerültek. Iskolánk, mint II. Kerületi Állami Zeneiskola folytatta az elõdei által megkezdett munkát. 1970-tõl új központja a Mártírok útja 21. szám alatti iskolaépület második emelete lett. E mellett a kerületi általános iskolákba kihelyezett tagozatokon tanítottak a zenetanárok. Ez a mûködési rendszer mind a mai napig fennmaradt.

 

1985-tõl húsz éven keresztül Bartha Emõke irányította az iskolát. Kiemelkedõen magas szakmai színvonal, 1000 fölötti növendéklétszám, s mégis családias hangulat jellemezte ezeket az éveket. Új tanszakok alakultak: fagott, oboa, kürt, kamarazene. Ebben az idõszakban a vonószenekar munkájában is nagy elõrelépés történt. Horváth Dénes irányításával sikeresen szerepeltek számos hazai és nemzetközi zenekari fesztiválon.

 

1991-ben a zeneiskola felvette Járdányi Pál, kétszeres Erkel, Kossuth díjas zeneszerzõ, zenepedagógus, népzenekutató nevét. Járdányi Pál kerületünk lakója volt, pedagógiai munkássága elõtt tisztelegve választottuk az õ nevét. Az intézmény 2001-ben költözött jelenlegi otthonába, a Marczibányi térre.

 

Forrás: http://www.jardanyizeneiskola-bp.hu/iskola.php