Jelenlegi hely

Most már tiszta minden – Beszélgetés egy ex-szerhasználóval

Ha szülőként azt gondolod, hogy egy okos, sportoló, jó tanuló, "rendes" gyerek biztosan nem próbálja ki a drogot, akkor olvasd el ezt az írást! A tinilány beszámolója megtörtént esetről szól. 

Fiatalként az emberfia szabadnak érzi magát, erősnek és függetlennek, és bizony vannak, akik mindenféle eszközt kipróbálnak ennek alátámasztására. Sokak kezébe kerül ilyenkor olyan szer, amitől a szülők jogosan féltik gyermekeiket. A kábítószerek pont a fiatal szervezet függetlenségét kötik gúzsba, és ennek eredménye a nehezen legyőzhető addikció.

Most ismerjétek meg egy velem egykorú fiatalember történetét, aki függőségét felismerve és belátva tért vissza a tiszta és helyes útra, így rengeteg ember példaképe lehet ezután.

Az asztalnál ülünk, egy csendes eldugott helyen. Egy jóképű, mosolygós fiú ül velem szemben az asztalnál és izgatottan várja, hogy elkezdjük a beszélgetést, rengeteg mindent szeretne megosztani velem és veletek. Nem is kell kérdeznem, annyi mondanivalója van:

„Cigizni körülbelül 3 éve kezdtem el. Ekkor még egyáltalán nem is foglalkoztatott az, hogy bármi mást is kipróbáljak. Aztán 2,5 éve voltam egy buliban, ahol nagyon sokan füvet szívtak. Emlékszem, én nagyon ódzkodtam attól, hogy kipróbáljam.

Szó szerint kényszerítettek volna rá, de mivel versenyszerűen sportoltam és drogtesztjeink voltak, így nem mertem, és nem is akartam magamat veszélybe sodorni. Nem ebben a buliban, hanem az ezt követő néhány partiban szívtam először füves cigit. Ennek már körülbelül 2 éve és 3 hónapja.

Nagyon jó érzés volt, megtetszett és végül is így kezdődött a függőségem. Ezen a majd 2 évvel ezelőtti nyáron, az egyik barátom teraszán töltöttem a legtöbb időt, ahol nagyon gyakran betéptünk, és ez az az időszak volt, amikor igazán az anyag rabjává váltam.”

Felötölhet sokatokban a kérdés, hogy azért egy drogtesztet nem lehet egyszerű kijátszani, ha az ember drogozik, így erre én is rákérdeztem.

„Általában random embereket hívtak be, szúrópróbaszerűen és a 3 kiválasztott ember között, valahogyan mindig ott volt egy „tiszta ember”. Ez hogyan nem tűnt fel az edzőknek?

Vagy, hogy a pisi egyformaságát sem vették észre? Ez egy nagyon jó kérdés, egyfelől furfangosan ki lehetett játszani a rendszert, de valószínűleg az edzőket sem érdekelte annyira, hogy tüzetesen foglalkozzanak ilyen dolgokkal.”

A cigarettával majdnem egyidőben lépett be az életébe a fű. Így beszélgetésünk akaratlanul mozdult az egymást jól kiegészítő nikotin és marihuána kapcsolatának irányába, és hogy ez a kétszer milyen alattomosan hat az emberi szervezetre:

„Itthon leginkább a füves cigibe dohányt és marihuánát tekernek. Így az embernek sokkal könnyebb rászoknia mind a kettőre, pedig máshogyan hat a két anyag. A nikotin nekem a beszívása után feszült érzést okoz, de nem is tudom igazán megmagyarázni ezt az érzést, ami akkor magába kerít, viszont a marihuána ezt lassan csillapítja.

Ez a kettő együtt pont emiatt ilyen népszerű, amíg az egyik szer felzaklat, addig a másik meg lelazít. A nikotin hiánya, ugyanúgy, mint a fűé okoz elvonási tüneteket, akár fizikálisan, vagy mentálisan is. És persze a lelki függőséget még nem is említettem.”

Interjúalanyommal ismertük már egymást beszélgetésünket megelőzően is. Ismerőseként valóban lehetett látni testének külső változásait, de a gondolatait, a benne zajló képzeteket senki nem tudta.

„2018 nyarán éreztem igazán, amikor belenéztem a tükörbe, hogy basszus, mi lett a testemmel. Beesett az arcom, fáradtnak tűnt, a szemeim folyton pirosak voltak és le is fogytam.

Összezuhantam, de úgy igazán. Nyáron, amikor bulikba jártunk barátokkal, akkor betéptünk, de ez a helyzet egy idő után nagyon sok volt, kezelhetetlenné vált. Kipróbáltam más szereket is, ecstasy-t, MDMA-t, de a „keménydrogok” közül csak az alkoholt próbáltam.”

A valódi kérdés, hogy amikor már a külső jelek is jelentkeztek, akkor a szülők hogyan is reagáltak erre. Talán számomra ez volt a beszélgetés legmegdöbbentőbb pontja.

„A mai napig nem tudnak róla, sejteni sem sejtik szerintem. Nem egyszer fordult elő, hogy úgy szívtam otthon, hogy ők is ott voltak a házban. Nem érzékeltek ebből semmit azt hiszem. Apukám szerintem ebben elnézőbb lett volna, ha előkerül ez a téma, de soha nem jött fel, és így nem is beszéltem velük erről az egész 2,5 éves tortúráról.

A tanulmányomat nem befolyásolta annyira, igyekeztem nem lesüllyedni annyira mélyre, hogy a függőségem bárkinek is feltűnjön. Erre nagyon odafigyeltem, hogy ne jöjjenek rá a külső jelekből sem, mert előfordult olyan, hogy iskola előtt is néhányszor szívtam.

Érdekes, hogy az agy különbséget tud tenni a rossz és a jó közt, de szervezetünknek más a szükséglete és azt bizony nagyon nehezen lehet kontrollálni. Mindenki rájön erre, de az a saját döntése, hogy akar -e tenni ellene. Nem két év után jöttem rá, hogy rászoktam.

Már 2017 novemberében volt az első olyan alkalom amikor észleltem, hogy van valami baj. Akkor realizáltam ezt, amikor x-edjére gyújtottam rá a spanglikra a fürdőszobában. Trauma, mint olyan nem ért, ami rádöbbentett volna, hogy bajban vagyok, de észleltem, hogy túlzásba viszem. Sok mélypontom volt azért, mert nem tudtam abbahagyni.”

Vannak olyanok, akik ilyenkor segítséget, reményt tudnak nyújtani?

„Nagyon sokszor próbáltam magamtól leszokni, beszéltem az iskolapszichológussal, ez volt az utolsó próbálkozásom, hogy segítséget kérjek mástól. Mondott néhány dolgot és adott egy listát az elvonókról. Viszont a probléma ezzel az volt, hogy nem voltam még 18 éves és ahhoz, hogy bekerüljek egy ilyen helyre, a szüleim engedélyére és hozzájárulására lett volna szükség. Így újra magamra maradtam.

Nem akartam a szüleimmel erről beszélni, mert szégyelltem. Az az igazság, hogy ha el is mondtam volna nekik, nem tudtak volna a szavaknál több segítséget nyújtani. Ezt értsd úgy, hogy ez az én utam volt, az én feladatom, hogy megoldjam és kilépjek a gödörből. Hiába mondom el bárkinek, nem fognak leszokni helyettem.”

A sok csalódás után magában az emberben is rengeteg kérdés fogalmazódik meg, miért, hogyan jutottam idáig?

„Egy idő után nem szerettem már a füvet és utáltam magamat, de csináltam, mert nem tudtam abbahagyni, egyszerűen kellett.”

“Nehezítette a dolgomat, hogy azokkal a barátokkal, akik belerántottak ebbe a világba nem akartam megszakítani a kapcsolatot, de ők továbbra is füveztek, amikor én már le akartam róla szokni. És a legdurvább az az érzés volt, hogy hiába utáltam, és nem kellett a szer, de a megszokás miatt kellett szívnom, mert különben nem éreztem jól magamat. Borzalmas ez a kettős érzés, nem kívánom senkinek.”

Eljön az a pont, amikor a függőséged gátol a mindennapokban, zavar, hogy egyszerűen együtt él veled, a részeddé vált. Van, akinek annyira erős az akarata, hogy egy esemény, fontos dolog/személy képes őt a helyes irányba terelni.

„Jött az érettségi és megismertem egy lányt. A folyamatot ez a két dolog fokozatosan befolyásolta, mert először csak lassan, magamat kezdtem el leszoktatni úgy, hogy meghatároztam magamnak egy heti célt, és annál többet nem szívtam. Ezt a számot az idő elteltével csökkentettem. Ez több hónapon keresztül ment így.

Végül már furcsa volt, amikor nagy ritkán szívtam, nem volt már jó érzés. Nehéz út volt és kínkeserves, de közben megismertem a barátnőmet, aki megerősített abban, hogy igenis le kell tennem a szert.

Az érettségi közeledte pedig folyamatosan ott volt a fejemben, jól akartam teljesíteni, amit végül sikerült is elérnem! Voltak célok, amik fontosak voltak és végig a szemem előtt lebegtek, ez tudott átsegíteni a reménytelen próbálkozásaimon.”

Február 9-e az a dátum, ami pirosbetűsen égett bele az interjúalanyom agyába. Azóta nem nyúlt a fűhöz, nem szedett be semmit. Azt a nehéz utat járja, ami még nagyon az eleje a sötétségből kivezető ösvénynek, de egyedül és 18 évesen volt képes ezt meglépni, idáig eljutni. A sorstársainak segítségül ezt a gondolatot üzeni:

„Fel kell állítanod egy nagy célt, ami neked fontos. Ne azt, hogy leszoksz a drogról, hanem ez egy olyan cél kell, hogy legyen, amit drogot használva nem tudsz beteljesíteni. Legyen a leszokás annak az eszköze, hogy elérd az álmodat. Mert a drog csak elvesz.”

Szerző: Safagi (17éves) 
Forrás: kidsnews.hu

A kidsnews.hu a gondolkodó tizenévesek magazinja, amelyet felnőttek segítségével jellemzően tizenévesek készítenek a saját korosztályuknak. A reklámmentes felületet olvasva akár a szülők is betekintést nyerhetnek a tiniket aktuálisan foglalkoztató témákba és egyfajta kamasz szemüvegen keresztül nézhetnek bele a tinik bonyolult és érzelmileg terhelt világának kulisszatitkaiba.

A korosztály igényeit kiszolgálva a kidsnews.hu fiatal munkatársai több alkalommal látogattak és látogatnak majd el különböző oktatási intézményekbe, hogy azokat egyfajta tesztnek alávetve bemutassák, megismertessék az olvasóközönséggel.

- Budapestimami -

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

A mi adventi naptárunk Nektek: 24 talányos és találós kérdés kicsiknek és nagyoknak

A mi adventi naptárunk Nektek: 24 talányos és találós kérdés kicsiknek és nagyoknak

Tanító nénik, kisgyerekes szülők, most főleg rátok gondoltunk! Idén egy újdonságot készítettünk olvasóinknak. Fókuszban a találos és talányos kérdések!
2025 és az 5 hosszú hétvége - versbe faragva hoztuk nektek

2025 és az 5 hosszú hétvége - versbe faragva hoztuk nektek

A tervezést soha nem lehet elég korán elkezdeni! Mutatjuk a 2025-ös ünnepeket és a hosszú hétvégéket rímekbe szedve:
Fénylő ablakok nyílnak – Világító adventi kalendárium

Fénylő ablakok nyílnak – Világító adventi kalendárium

Élő adventi naptárrá változnak azok a települések, ahol a házak ablakait ünnepi fénybe és díszbe öltöztetik, számmal jelölve a napokat december elsejétől karácsonyig. A várakozás izgalma igazi közösségi élménnyé válik. Testi-lelki egészséget szolgáló program lehet ilyenkor az esti séta lakóhelyünk utcáin. 
Azok a titokzatos tanulási képességek

Azok a titokzatos tanulási képességek

Miért lenne fontos már az oviban a tanulási képességekkel foglalkozni? Hiszen fényévekre van még a suli! Pedig nagyon is az! Cikksorozatunk második része ezt a témát járja körbe.

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére