Jelenlegi hely

Elváltunk - lehet boldog, kiegyensúlyozott a gyerek?

A válás mindegyik fél számára veszteség, valaminek a kudarca. De hogyan látja mindezt egy gyerek, mit jelent egy 6-10-14 éves számára az, hogy apu és anyu már nem szeretik egymást?

Gila Eszter pszichológussal a válás gyerekekre gyakorolt hatásairól beszélgettünk.

Egyszer egy híres elvált apuka azt nyilatkozta, hogy a gyerekein, még felnőtt fián is azt látja, saját legitimitásukat érzik megkérdőjelezve azáltal, hogy a szülei nem élnek együtt. Valóban ennyire mély szakadást okoz egy ilyen helyzet? Mit jelent az egy gyereknek, hogy apu és anyu már nem szeretik egymást?

A fontosabb kérdés talán inkább az, hogy hogyan fogja látni a gyerek, hogy anya és apa még mindig szeret engem…bármilyen korosztályról van is szó, erre legyenek figyelemmel a szülők! A gyerekek jobb esetben egy biztonságos, de mindenképpen megszokott, általuk jól ismert közegben élnek/éltek, aminek a válással vége szakad. Még a felnőtt gyerekek is nehezen élik meg, hogy az, amiben felnőttek, nincs többé. Tulajdonképpen egy traumát élnek át, amin sikeresen túl lehet lépni, de ebben a közvetlen környezetnek egymással együttműködve van feladata.

Hogyan éli meg egy gyerek a válásig vezető utat? Látja a szülei szenvedését, a kapcsolat haldoklását akkor is, ha nincs hangos szó? Előfordul, hogy hideg zuhanyként éli meg, vagy hogy már ő maga is várta, mikor jön a megkönnyebbülést hozó döntés?

A gyermek életkora természetesen sokat számít; a kisebb gyermekek bizonyos kor előtt „csak” az intuícióikra támaszkodhatnak, hiszen szemben a kognitív képességeikkel, ezek sokkal élesebbek. Ugyanakkor a nagyobbak is hajlamosabbak inkább a szívükkel figyelni, mint az elméjükkel. Ennek köszönhetően a kapcsolat fázisait folyamatosan átélik és viselkedésükben bizonyos formában tükrözik is. Személyközi kapcsolatainkban akaratunk ellenére is közvetítünk olyan üzeneteket, amiket a gyerekek ösztönösen, azonnal fognak. Ráadásul ismerjük azt a tényt, hogy a verbális kommunikációs csatorna lényegesen elenyésző a nonverbális jelek mellett. Érdekes megfogalmazás a „kapcsolat haldoklása” fordulat, mert tényleg erről van szó. A válás egy gyászfolyamat, ami nem a bejelentéssel kezdődik. Hiába érezzük, tudjuk, hogy „meg fog halni’, de, amikor bekövetkezik, az hideg zuhany, hiszen a legtöbb esetben irreverzibilis, azaz visszafordíthatatlan. Mint a halál…

Általában két álláspont csap össze, ha válásról esik szó. Az egyik szerint a gyerek érdekében meg kell mindent tenni még egy rossz kapcsolat összetartásáért is, a másik viszont azzal érvel, hogy egy negatív légkörű családban a gyerekek csak szenvednek. Hol az igazság? Egyáltalán létezik ilyen helyzetben jó döntés?

Igazságot tenni nem akarok, de én inkább az utóbbival értek egyet. A gyereknek a legfontosabb, hogy egy kiszámítható, következetes és legfőképpen szeretetteljes légkörben nevelkedhessen. Egy működésképtelen, rossz családi légkör ezt semmiképpen sem tudja biztosítani. Ennek értelmében azt gondolom, hogy létezik jó döntés.

A gyerekek sokszor önmagukat vádolják azért, mert "apu elment", olyan is van, hogy saját rosszaságukat tartják a válás kiváltó okának. Mit tehet a szülő, hogy enyhítsen ezen a természetes szorongáson? Egyáltalán tisztában vannak vele a felnőttek, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell?

Ez egy természetes reakció. Ha van valami, ami minden válásnál megjelenik, az a gyerek részéről az önmaguk hibáztatása. A szülő egyetlen, de annál fontosabb dolgot tehet: kommunikáljon. Ha kell, ezerszer is mondja el, hogy az ő döntésük és az ő kapcsolatuk ment tönkre, ami az ő viselkedésük és érzelmük miatt nem működött. Fontos, hogy ez az érzés nem mindig kerül kimondásra, viszont ennek ellenére valamilyen formában mindig megjelenik, így erre mindenképpen ki kell térni a beszélgetésekben.

Van másik ilyen automatizmus, amire szintén oda kell figyelni?

Amire szintén számíthatunk, hogy minden meg fog tenni, hogy a válást megakadályozza. Ez alatt azt értem, hogy mindenféle viselkedést be fog vetni, hogy a szülők addig is rá figyeljenek. Ilyenkor bizonyos fokú semlegességgel kell reagálni, mert akkor fogja érezni, hogy amit tesz, az hatástalan. A tüneteket természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, de azt tudatosítani kell, hogy a döntést már meghozták és e szerint fognak a továbbiakban is cselekedni.

Forrás: csaladhalo.hu

A teljes cikk tovább olvasásához kattints ide.

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Sajtburger leves - A folyékony buresz, amiben a gyerek észre sem veszi a zöldséget!

Sajtburger leves - A folyékony buresz, amiben a gyerek észre sem veszi a zöldséget!

Ugye ismerősek azok a világvége-hangulatú pillanatok, amikor a hűtő előtt állsz, és azon gondolkodsz, mi a csudát főzz? Közben a család olyan válaszokkal támogat, mint „mindegy”, „nem tudom”... 
Decemberi néphagyományok, mágikus és jeles napok

Decemberi néphagyományok, mágikus és jeles napok

Ferenc, János, Borbála, Mikulás... igazán gazdag jeles napokban és különleges alkalmakban december hónap. Mit is csináltak régen elődeink? Honnan tudták, milyen időjárásra számíthatunk vagy kinek hogy hívják majd a jövendőbelijét? 
Már látogatható a Vörsi Betlehem

Egy kicsi falu különleges látnivalója – Idén is látogatható a Vörsi Betlehem

Tudtad, hogy egy Balaton melletti kis faluban látható Közép-Európa legnagyobb betleheme? Idén 75. alkalommal építette fel Vörsön a falu apraja-nagyja Jézus születésének pillanatát megörökítő bibliai jelenetet, aminek csodájára járnak a világ minden részéről.
Egy tészta és sok szósz

Egy tészta és sok szósz

Van itthon egy kis hús, egy kis ez, egy kis az, de mi legyen belőle? Persze a fénysebességénél is gyorsabban, az sem baj, ha a maradékok is eltűnnek… Na erre ideálisak a szószos tésztaételek és egytálételek.

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére