Jelenlegi hely

Elváltunk - lehet boldog, kiegyensúlyozott a gyerek?

A válás mindegyik fél számára veszteség, valaminek a kudarca. De hogyan látja mindezt egy gyerek, mit jelent egy 6-10-14 éves számára az, hogy apu és anyu már nem szeretik egymást?

Gila Eszter pszichológussal a válás gyerekekre gyakorolt hatásairól beszélgettünk.

Egyszer egy híres elvált apuka azt nyilatkozta, hogy a gyerekein, még felnőtt fián is azt látja, saját legitimitásukat érzik megkérdőjelezve azáltal, hogy a szülei nem élnek együtt. Valóban ennyire mély szakadást okoz egy ilyen helyzet? Mit jelent az egy gyereknek, hogy apu és anyu már nem szeretik egymást?

A fontosabb kérdés talán inkább az, hogy hogyan fogja látni a gyerek, hogy anya és apa még mindig szeret engem…bármilyen korosztályról van is szó, erre legyenek figyelemmel a szülők! A gyerekek jobb esetben egy biztonságos, de mindenképpen megszokott, általuk jól ismert közegben élnek/éltek, aminek a válással vége szakad. Még a felnőtt gyerekek is nehezen élik meg, hogy az, amiben felnőttek, nincs többé. Tulajdonképpen egy traumát élnek át, amin sikeresen túl lehet lépni, de ebben a közvetlen környezetnek egymással együttműködve van feladata.

Hogyan éli meg egy gyerek a válásig vezető utat? Látja a szülei szenvedését, a kapcsolat haldoklását akkor is, ha nincs hangos szó? Előfordul, hogy hideg zuhanyként éli meg, vagy hogy már ő maga is várta, mikor jön a megkönnyebbülést hozó döntés?

A gyermek életkora természetesen sokat számít; a kisebb gyermekek bizonyos kor előtt „csak” az intuícióikra támaszkodhatnak, hiszen szemben a kognitív képességeikkel, ezek sokkal élesebbek. Ugyanakkor a nagyobbak is hajlamosabbak inkább a szívükkel figyelni, mint az elméjükkel. Ennek köszönhetően a kapcsolat fázisait folyamatosan átélik és viselkedésükben bizonyos formában tükrözik is. Személyközi kapcsolatainkban akaratunk ellenére is közvetítünk olyan üzeneteket, amiket a gyerekek ösztönösen, azonnal fognak. Ráadásul ismerjük azt a tényt, hogy a verbális kommunikációs csatorna lényegesen elenyésző a nonverbális jelek mellett. Érdekes megfogalmazás a „kapcsolat haldoklása” fordulat, mert tényleg erről van szó. A válás egy gyászfolyamat, ami nem a bejelentéssel kezdődik. Hiába érezzük, tudjuk, hogy „meg fog halni’, de, amikor bekövetkezik, az hideg zuhany, hiszen a legtöbb esetben irreverzibilis, azaz visszafordíthatatlan. Mint a halál…

Általában két álláspont csap össze, ha válásról esik szó. Az egyik szerint a gyerek érdekében meg kell mindent tenni még egy rossz kapcsolat összetartásáért is, a másik viszont azzal érvel, hogy egy negatív légkörű családban a gyerekek csak szenvednek. Hol az igazság? Egyáltalán létezik ilyen helyzetben jó döntés?

Igazságot tenni nem akarok, de én inkább az utóbbival értek egyet. A gyereknek a legfontosabb, hogy egy kiszámítható, következetes és legfőképpen szeretetteljes légkörben nevelkedhessen. Egy működésképtelen, rossz családi légkör ezt semmiképpen sem tudja biztosítani. Ennek értelmében azt gondolom, hogy létezik jó döntés.

A gyerekek sokszor önmagukat vádolják azért, mert "apu elment", olyan is van, hogy saját rosszaságukat tartják a válás kiváltó okának. Mit tehet a szülő, hogy enyhítsen ezen a természetes szorongáson? Egyáltalán tisztában vannak vele a felnőttek, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell?

Ez egy természetes reakció. Ha van valami, ami minden válásnál megjelenik, az a gyerek részéről az önmaguk hibáztatása. A szülő egyetlen, de annál fontosabb dolgot tehet: kommunikáljon. Ha kell, ezerszer is mondja el, hogy az ő döntésük és az ő kapcsolatuk ment tönkre, ami az ő viselkedésük és érzelmük miatt nem működött. Fontos, hogy ez az érzés nem mindig kerül kimondásra, viszont ennek ellenére valamilyen formában mindig megjelenik, így erre mindenképpen ki kell térni a beszélgetésekben.

Van másik ilyen automatizmus, amire szintén oda kell figyelni?

Amire szintén számíthatunk, hogy minden meg fog tenni, hogy a válást megakadályozza. Ez alatt azt értem, hogy mindenféle viselkedést be fog vetni, hogy a szülők addig is rá figyeljenek. Ilyenkor bizonyos fokú semlegességgel kell reagálni, mert akkor fogja érezni, hogy amit tesz, az hatástalan. A tüneteket természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, de azt tudatosítani kell, hogy a döntést már meghozták és e szerint fognak a továbbiakban is cselekedni.

Forrás: csaladhalo.hu

A teljes cikk tovább olvasásához kattints ide.

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Minden gyereknek jár a mese

Minden gyereknek jár a mese

...a lét nagy kérdéseire sokszor találhatunk válaszokat gyógyító, segítő, terápiás mesékben is. A mese tehát nagyon fontos szerepet játszik az életünkben: adjuk meg a módját a gyerekkori mesélésnek és engedjük, hogy felnőttként is elkísérjen bennünket a varázsa, ameddig csak lehet. Pszichológus szakértő gyűjti csokorba gondolatait arról, hogy miért meséljünk, mikor milyen mesére lehet szüksége a gyerekeknek, oviskortól kamaszkorig egyaránt.
Hogyan neveljünk magabiztosabb gyerekeket? - 10 hasznos lépés

Hogyan neveljünk magabiztosabb gyerekeket? - 10 hasznos lépés

Gyorsan változó világunkban, ahol a gyerekekre nap mint nap számos kihívás vár és könnyen elfoghatja őket a bizonytalanság érzése, az önbizalom az egyik legnagyobb ajándék, amit egy szülő adhat.
Kapcsoljunk ki: a feltöltődést elősegítő tippek kamaszokkal!

Kapcsoljunk ki: a feltöltődést elősegítő tippek kamaszokkal!

Itt a tavasz, vele együtt az egyre több időt is töltünk a szabadban.  Szülőként komoly kihívás, hogy a kamasz gyerkőcök is valóban élvezzék a kinti tartózkodást, és ne állandóan a mobiljukat akarják nyomogatni.
Aludj jól: tippek a pihentető alváshoz!

Aludj jól: tippek a pihentető alváshoz!

Az alvás kulcsfontosságú a test-lelki egészségünk szempontjából. Mégis sokan úgy vélik, hogy nincs szükségük túl sok alvásra.

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére