Dr. Herjeczki Kornél a Házasság Hete Mozgalom országos koordinátora, a Harmat Kiadó igazgatója az esemény kapcsán elmondta, hogy a több mint tízéves mozgalom tapasztalatai szerint növekvő a társadalomban a nyitottság a házassági kérdésekben való párbeszédre: erősödik mind a segítségkérés, mind a segítségnyújtás gyakorlata.
2018-ban az előző évihez képest 39%-kal több, már száz település kapcsolódott be a Házasság hete eseményeibe 300 programmal, 20 ezernél is több résztvevőt elérve.
A Házasság hete regionális szervezőinek körében készített idei felmérés szerint is megmutatkozik, hogy az eseménysorozattal megszólított csoportok között az utóbbi években egyre határozottabban jelenik meg a 35-40 éves korosztály. Annak a generációnak a tagjai, akik adott esetben megfáradva a kapcsolatban változást szeretnének.
Erre ad nagyon jó alternatívát a Házasság 2.0 c. kötet, amely a meglévő kapcsolat minőségének változtatására épít.
Herjeczki Kornél kiemelte: máshogy kell a házasságokkal foglalkozni, mint akár tíz évvel ezelőtt. Az egyik legmarkánsabb változásként a közösségi média párkapcsolatokra gyakorolt hatását említette, amely egyrészt a valós kapcsolatokra fordított idő csökkenését, másrészt a könnyen elérhető múltbeli kapcsolatok felelevenítésének vagy az új kapcsolatok gyors létesítésének kockázatát hordozza, valamint a közösségi média által sugallt idealizált kép és a meglévő kapcsolat közötti szakadék miatt jelent komoly kihívást. A körülmények változásával a meglévő kapcsolatainkhoz való hozzáállásnak is meg kell változnia, hogy ezzel a kihívással szembe tudjunk nézni – figyelmeztetett.
Növekszik a házasság időtartama
A házasságkötések száma Magyarországon 2010 és 2016 között mintegy 46%-kal nőtt. A 2016-os kutatások szerint hazánkban a közvélemény elfogadja az élettársi kapcsolatot, a preferenciákban azonban továbbra is a házasságot tartja ideális párkapcsolati formának: tízből kilencen ezt az életformát tartják követendőnek. Míg a válások számát tekintve a rendszerváltás utáni években 22-25 ezer között mozgott a válások száma, addig 2010 óta csökkenő tendencia figyelhető meg ezen a területen: 2016-ban már nem érte el a húszezret a válások száma.
Mint dr. Makay Zsuzsanna, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet demográfusa elmondta: érdekes jelenség az is, hogy növekszik a házasság időtartama, a házastársak egyre később válnak el. 2016-ban a válásokkal végződő házasságok átlagosan 14,7 éve tartottak és a statisztika szerint a 2016-ban kimondott válások közel egyharmada húszéves vagy még hosszabb házasságnak vetett véget.
A népesség körében a válás elfogadottsága is csökkent. A kutatásokban szereplő kérdéssel – miszerint „a házasság élethosszig tartó kapcsolat, és nem érhet véget” – 2005-ben a férfiak 30% értett egyet, addig 2016-ban pedig már 41%-uk vallotta ugyanezt. A nők körében az egyetértők aránya 28%-ról 35%-ra emelkedett.
A szeretet döntés kérdése
A középgenerációnál a meglévő kapcsolat megmentésére irányuló fokozott igény az utóbbi években a párterápiás gyakorlatban is megjelent. Mint dr. Mihalec Gábor pár- és családterapeuta, a Házasság 2.0 című kötet szerzője is megerősítette, míg néhány évvel ezelőtt a megcsalás volt a fő terápiás problémakör, addig ma elsősorban a már 15-20 éve házasságban élő negyvenes párok szeretnék a kapcsolat kiüresedése miatt megtalálni a rejtett tartalékot, amitől újra örömtelivé, tartalmassá válhatna a házasságuk.
Az érzelmek irányításra szorulnak. Ha döntéseket hozunk, kitartunk bennük, egy idő után az érzelmek újraszerveződnek, és beállnak a döntéseink mögé – mondta el a terápiás módszer kapcsán a szakember. Ez segíti a párokat, hogy nyitottá váljanak azoknak a rejtett viselkedési, konfliktuskezelési mintázatoknak a felismerésére, amelyeket addig a párkapcsolatban követtetek.
Vizsgálatok szerint a párok 69%-a három év múlva is ugyanarról vitatkozik ugyanazon a módon. Ezt a tudattalan „koreográfiát” felderítve, konstruktívabb mintázatokkal felülírva és azt begyakorolva lehet a kapcsolatban egy tudatos szintre lépni, amikor a pár hatalmat nyer a saját kapcsolati sorsának irányítása felett.
Mint elmondta: azok a párok dolgozzák fel sikeresen a traumájukat, akik szembenéznek a valósággal, vállalják a felelősség rájuk eső részét, feltárják azokat a működési mechanizmusokat, amelyek sebezhetővé tették a kapcsolatukat. Emellett újraépítik az egymáshoz való kötődésüket, új konfliktuskezelési mintákat sajátítanak el, új szokásokat és rituálékat alakítanak ki, és komoly döntéseket hoznak. Nem a rossz párválasztástól, a szerencsétől vagy a szülőktől kapott mintáktól függ a kapcsolatunk sorsa.
Lehetőségünk van megváltoztatni a hozzáállásunkat, amely generációkra határozza meg egy család sorsát. Mert így már olyan konstruktív viselkedési mintákat adhatunk tovább a gyermekeinknek, amelyek generációs családi átok helyett sok generációra kiható családi áldássá lehetnek.
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
