Mi a te történeted? Mondd el 100 szóban!
A 100 szóban Budapest pályázat legjobb 12+1 történetéből és illusztrációiból nyílt kiállítás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának Átriumában. A +1 a 18 év alatti kategória győztesére utal. Az egyes történeteket kortárs illusztrátorok keltik életre, az ő műveikkel kiegészítve láthatók a legjobb budapesti történetek.
A „100 szóban Budapest” egy történetíró pályázat. Arra kértek mindenkit, hogy írjanak Budapestről, mit éreznek, gondolnak a városról. Ez lehet egy kósza gondolat a metrón, egy elkapott pillanat az utcán, egy félelem vagy akár egy álomkép. A 100 szóban Budapest pályázatnak mindössze egy kikötése volt és van: a pályázóknak a történeteiket maximum száz szóba kell sűríteniük.
A felhívás szépsége pont az egyszerűségében rejlik, maximum 100 szóban kell megfogalmazni, hogy mit jelent a város, milyen történetünk, emlékünk, érzésünk, benyomásunk van Budapestről, annak tereivel, eseményeivel, lakóival kapcsolatban. A téma lehet egy kósza ötlet, egy álomkép, egy beszélgetésfoszlány vagy akár egy behajtani tilos tábla is, amiről beugrik egy gyerekkori emlék. A lényeg, hogy a történet rövid, frappáns és eredeti legyen.
A pályázatot immár ötödik éve rendezték meg, idén összesen 1396 mű érkezett. A nyertes művek illusztrálva kiállításra kerülnek és kiskönyv formájában megjelennek nyomtatott és online formátumban is. A versenyt a Mindspace Nonprofit Kft. szervezi az ötletgazda chilei Plagio csapattal együttműködve.
1. helyezett:
Varga Júlia: Formanyomtatvány
T. Lakók! Ezúton szeretnénk értesíteni önöket, hogy tizedikén beköltözünk a 2./B. lakásba, és a konfliktusok elkerülése végett jeleznénk, hogy három gyerekünk van, két kutyánk, másfél macskánk, pár tucat madárpókunk és egerünk, rendelkezünk egy szenilis anyóssal, aki általában nem talál haza, iszunk és dohányzunk, hangosan szeretjük hallgatni a technót, kedvenc ételeinket (curry, hal, fokhagyma) rendszeresen nyitott ablaknál készítjük, a lakásból hostelt fogunk csinálni fiatal külföldieknek, mert szeretjük, ha van élet a gangon, és üvöltve veszekszünk. Ebből ugyan semmi sem igaz – de a következő fél évben felújítunk, elnézést a kellemetlenségekért. Csak gondoljanak arra, hogy lehetne rosszabb. Köszönettel, az új lakók.
Harmadik helyezett:
Perczel Annamária: Nyár a Margit-szigeten
1956-ban a szép napsütéses délutánt már felváltotta a kora este, hazamenetel ideje. Nem akartam a szigetről hazamenni. Ötéves testem és hangom minden erejével tiltakoztam. Ekkor apám hozzám hajolt: „Ne sírj, figyeld az embereket! Látod, akiknek gyerekük van, azok mind szépen fogják a gyerek kezét, és hazasétálnak. Akiknek nincs gyerekük, azok szépen fogják egymás kezét, most ők sétálnak ki a szigetre.” Nyarak követték egymást. Egyre később jöhettem a szigetről haza, már apám sem fogta a kezemet. Tavaly nyáron a fiam egy óra hosszat készülődött. „Talija volt Katival.” – Vigyázz magadra! Hova mész, mikor jössz haza? – A Margit-szigetre, ne aggódj! Hogy is mondta nagypapa?
2018. október 5-19.
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
