Deák Kristófon nem láttam a filmben szereplő „szerencsekarkötőt”, de hiszem, hogy azért is került díjazásra kreatív fiatal korában, hogy kimondhassa a világ előtt az Oscar-díjazás színpadán a gyerekek érdekében azt, hogy jobbá tehetik a világot! Bár Svédországba nem utazott el a filmbeli kórus, de az Oscar-díj színpadára eljutott a magyar gyerekek hangja az „Apacuka fundaluka” mondókán keresztül! A híres magyar kreatív ritmusvers, amelynek megértése a képzeletedre van bízva!
Miért volt képes ez a téma így berobbanni a világ elé? Milyen egyetemes dilemmát tár elénk? Miért nehéz kapcsolódni és kapcsolatokban maradni felnőttnek és gyereknek egyaránt ma? Gondolkodjunk együtt!
MINDENKI SZEREPLŐ (LETT) AZ „ÉLET-SZÍNPADÁN!
Amikor a magyar „kórusok országban” egy gyermekhang kimond egy alapvető igazságot, akkor mindannyiunk szívében olyan rész érintődik meg, amely az ösztönvilágunkban gyökeredzik. Vagyis ott, ahol a múlt és a jövő találkozik a jelen hídján, a lehetőségek kreatív talaján. Az Oscar-díjas rövidfilm elvezet egy olyan kimondatlan tabu- titkos világhoz, amely komoly témákat és problémákat vet fel.
Úgy tűnik már a filmek is foglalkoznak az oktatás pszichés elfojtásaival és tartalmaival. Talán mert egyetemes dilemmákat vet fel, és rávilágít a mai nagy kortársproblémákra, a tartalmas és tartalmatlan kapcsolódásokra, a versenyszférára nevelt sikerorientált egyéni oktatás kudarcaira.
Hisszük, hogy lehet élmény a tanulás, vannak példaképek és, hogy lehet a boldog a gyermekkor. Mindenki alapvetően jót akar, ahogy a filmben is. Viszont célunk azt generálni, hogy MINDENKI-nek tennie kell a szeretet és elfogadás területein a gyerekekért és a fiatalokért. Nemcsak a pedagógus és a család oktat, nevel, hanem az iskolai takarító, az igazgató, a portás,a dajka, a szomszéd, a bolti eladó, a vállalkozó, a segítő szakember, az üzletember és mindenki, aki találkozik fiatalokkal a nap folyamán.
Egy kedves mosoly, egy gesztus, egy simogatás vagy papír zsebkendő, egy vígasz, egy bátorítás nyújtása is a nevelés része lehet. Ez a napi szocializációja a fiataloknak és az oktatás szerves alkotó eleme, amiben MINDENKI résztvevő, szereplő és nyertes is! Ezt a témát boncolgatja és ad támaszkodót többek között a Legyen élmény a tanulás – edukációs expo is, mely alkalmával a gyermekoktatás ajtajához keressük a megfelelő kulcsot április elsején.
„NE ÉNEKELJ HANGOSAN, CSAK TÁTIKÁZZ! NEM VAGY ELÉG JÓ!” (részlet a filmből)
A siker és a produktum érdekében pedagógiai megoldásként sokszor használták egy jó cél érdekében ezt a módszert. Amikor versenyre készült egy csapat, abban nem nyert mindenki, csak az, aki aktív résztvevője lehetett. Vagyis csak valakinek/valakiknek hozott valós nyereséget. A többiek csak szemlélődők vagy a lépcsőnek a fokai, akiken keresztül eljuthatnak páran a csúcsra. Ez nem team munka, ahol mindenki aktív résztvevője mindennek! Ezzel a filmmel azonban mindenki nyert, mert minden néző számára rávilágít arra, amikor egy „jót akaró” hatalom a közösségen belül izolációra nevel, amely a kirekesztettség érzését támasztja fel a fiatalokban. Ha az a gondolat és érzés áramlik, hogy „nem lehetünk elég jók, amilyenek vagyunk” vagy ha valamiben kevésbé vagyunk ügyesek, az szégyellni való és titokban kell tartani, ez pusztító és káoszhoz vezet a lelki világban. Így aztán csodálkozunk , ha tömegesen épül le ma a fiatalokban a motiváció, az érdeklődés és a kreatív világ. Megjelenik az érdektelenség és a későbbi agresszív lázadás, függőséghasználat vagy túl korai kiégés!!!! Az izolációs módszerben valós nyereség nem születik, de főleg kreatív élet, amelyre a hivatást később lehetne alapozni.
Deák Kristóf Oscar-díjas rendező köszönetnyilvánításában hallhattuk azt, ahogy a kreativitásra való nevelést megköszönte a pedagógusoknak. Vagyis, hogy azon a kreatív úton járhatott, ahol a képzeletével megálmodhatta az Oscar-díjas kisfilmet. Ha az álmokból valóságot kreálunk, akkor a saját életfeladatunkat végezzük. Nos, a kreativitás mindenkinek megadatik, csak alkotni kell tudni belőle! Ha nem egymás utánzására vagy mások álmainak a leképzésére törekszünk, akkor megalkothatjuk a saját utunkat, ami valódi boldog pillanatokat teremthet! De ha elhitetik velünk, hogy „nem vagyunk elég jók” valamiben, akkor a pszichénk erre a hitetlenségre fog reagálni. A film kis főszereplője nem hitte el, hogy a többiek gyengébbek nála és mivel mindenki a kegyeiért és barátságáért versengett, ezt felhasználta arra, hogy kiálljanak egymásért titokban. Egy mindenkiért, mindenki egyért elvet alkalmazva. Ez a generáció ki is tudná vitelezni, csak eszközöket nehezen találnak hozzá. Néha talán rosszul döntenek, de jót és jól akarják a tabukat feldönteni!
A cikk folytatása ITT olvasható.
Írta: Polus Enikő, mentálhigiénes szakember
Forrás és képek: Felelős Szülők Iskolája
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
