Jelenlegi hely

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel.

Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden.

Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral.

Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.

Miért pont az év eleje ilyen nehéz?

Az ünnepek alatt – még ha fárasztóak is – van bennük egyfajta megtartó ritmus. Több az együttlét, más a napirend, több az engedmény.

Januárban ez hirtelen megszűnik, és visszazuhanunk a „normál” kerékvágásba, miközben a testünk és az idegrendszerünk még nem készült fel erre a tempóra.

Ehhez jön hozzá:

  • a fényhiány,
  • a hideg,
  • a kevesebb mozgás,
  • és az a sok kimondatlan elvárás, amit az év eleje hordoz magában.

Nem csoda, ha feszültebbek vagyunk, türelmetlenebbek a gyerekekkel, vagy egyszerűen csak nincs kedvünk „beleállni” az új évbe.

Az „újrakezdés” láthatatlan nyomása

Az év elejét rengeteg üzenet kíséri: most kell változtatni, most kell jobbnak lenni, most kell rendbe tenni mindent.

Szülőként ez gyakran így csapódik le:

  • jobb napirend,
  • egészségesebb étkezés,
  • több türelem,
  • több minőségi idő,
  • rendezettebb otthon,
  • kiegyensúlyozottabb én.

Ez önmagában is sok. Télen pedig különösen.

Talán felszabadító ezt így kimondani:az év eleje nem kötelező újrakezdés. Lehet inkább lecsengés, megérkezés, átmenet.

Nem rajtvonal, hanem átmeneti idő

A tél közepén járunk. A természet sem indul neki ilyenkor semminek teljes erővel. Inkább visszahúzódik, pihen, tartalékol.

Miért várnánk el magunktól – és a gyerekeinktől – mást?

Ha az év elejét nem rajtvonalnak, hanem átmeneti időnek tekintjük, rögtön csökken a nyomás. Nem most kell mindent kitalálni, megoldani, rendbe tenni.

Elég annyi, hogy átvészeljük ezt az időszakot úgy, hogy közben nem terheljük túl magunkat.

Mi segíthet, hogy ne legyen nyomasztó?

Nem nagy megoldások, inkább apró szemléletváltások.

Kevesebb elvárás. 

Magunkkal szemben is, a gyerekekkel szemben is.

Ha lassabbak a reggelek, ha több a hiszti, ha kevesebb a lelkesedés – ez most belefér.

Rövidebb távokban gondolkodás.

Nem „idén mit szeretnénk”, hanem: ma mi fér bele?

Egy nyugodtabb este. Egy közös vacsora. Egy korábbi lefekvés.

Nem most kell mindent megoldani.

A január–február nem a nagy változtatások ideje. Sokkal inkább a megtartásé.

A „jó elég” szülőség elfogadása.

Nem kell tökéletes rutin, kreatív programok vagy állandó türelem. Elég, ha jelen vagyunk, amennyire most telik tőlünk.

Családi szinten mitől lesz könnyebb?

A gyerekek nagyon érzékenyek a felnőttek belső állapotára. Ha mi is engedjük magunknak a lassulást, az nekik is biztonságot ad.

Segíthet, ha:

  • kevesebb programot szervezünk,
  • nem erőltetjük a „csináljunk valamit” érzést,
  • elfogadjuk, ha most mindenki kicsit ingerlékenyebb,
  • és nem akarjuk megjavítani ezt az időszakot.

A nyugalom nem hangos. De ragadós.

Az év eleje lehet csendes – és ez rendben van

Talán ez a legfontosabb üzenet: ha az év eleje most nem inspiráló, nem lendületes, nem „új én” hangulatú, az nem kudarc.

Lehet, hogy pontosan erre van szükséged.

Egy lassabb ritmusra.

Kevesebb elvárásra.

Több megengedésre.

A tavasz majd jön. A lendület is.

Addig pedig elég annyi, hogy vigyázunk magunkra és egymásra ebben a csendesebb időszakban.

Dr. Regősné Oláh Zsanett

- Szegedimami -

Képek forrása: pexels.com

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Péntek 13.: A szerencsétlen nap, ami valójában a női energia ünnepe

Péntek 13.: A szerencsétlen nap, ami valójában a női energia ünnepe

A péntek 13 sokakban még ma is óvatos kíváncsiságot vagy akár szorongást kelt. Mintha egy különös, sűrű energia lengené körbe ezt a napot — és talán valóban így van, csak éppen nem úgy, ahogy a modern babona sugallja.
Böjt és női ciklus: hogyan böjtöljünk úgy, hogy ne terheljük túl a testet?

Böjt és női ciklus: hogyan böjtöljünk úgy, hogy ne terheljük túl a testet?

A böjt fogalma sokakban éles megvonást, szigorú szabályokat és külső elvárásokat idéz fel. Régi idők öröksége, amikor a test „fegyelmezése” még erénynek számított. A női test azonban sosem ebben a logikában működött. A női test nem sík, nem egyenletes, nem egyféleképpen reagáló rendszer. Hullámzó, áramló, ciklikus. Változik, finomodik, jelez, kér. Éppen ezért a böjt — ha valóban jót akarunk vele — nem válhat uniformizált szabályrendszerré. Csak akkor működik, ha figyelembe veszi a ciklusunkat, mert a női test más-más szakaszokban mást kíván, másképp terhelhető, másképp reagál a megvonásokra.
Szerencsés vagy szerencsétlen? Miért péntek és 13?

Szerencsés vagy szerencsétlen? Miért péntek és 13?

Lehet balszerencsés vagy a legszerencsésebb szám, attól függ, honnan nézzük. A világ egyik legismertebb babonája, de hogyan lett az?
Családi lelassulás: hogyan tegyük békéssé az estéket?

Családi lelassulás: hogyan tegyük békéssé az estéket?

Az esti órák határozzák meg a másnap hangulatát. Ha kapkodással, képernyővel és feszültséggel zárul a nap, az alvás is nyugtalanabb lesz. Ha viszont kiszámítható, szeretetteljes ritmusban érkezik meg az este, az egész család nyugodtabban pihen. A jó hír: a közös alvási rutin nem bonyolult. Nem tökéletesség kell hozzá, hanem következetesség.

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére