Mi okoz számodra legnagyobb örömöt a gyermekeiddel kapcsolatban?
Látni az örömüket, boldogságukat.
A legnagyobb öröm -habár viszonylag későn köteleztem el magam az anyaság mellett- hogy ez megadatott nekem. Már maga az a tény is, hogy egy kisfiút segíthetek abban, hogy önálló, értékes emberré váljon, hatalmas öröm és megtiszteltetés számomra. A legkisebb dolgok is boldoggá tudnak tenni, egy mosolygós ébredés, egy tartalmasan együtt töltött szép nap vagy ha azt nézhetem, hogyan játszik önfeledten Marci az apukájával. Sajnos, az én gyerekkoromat nem kísérte végig az apukám, így nagyon lelkesen figyelem hogyan alakul és teljesedik ki egy apa-gyermek kapcsolat. És nem is megyek tovább, a legnagyobb boldogságot az okozza, hogy a két számomra legfontosabb ember ennyire mélyen ragaszkodik egymáshoz. :-)
Mi a legnehezebb számodra a gyermeknevelésben?
A hiszti, dac, ellenállás, feleselés kezelése.
A legnagyobb fejtörést nekem az okozza, hogy eldöntsem, amit én szeretnék vajon szeretné-e a gyermekem is. Persze most már (21 hónaposan) egyre határozottabban értésemre adja, hogy mi tetszik és mi nem, de bennem vannak kétségek. Legjobb példa erre a vigyem, ne vigyem, menjünk, ne menjünk téma. Sosem voltam otthonülős típus és ezen mit sem változtatott, hogy gyermekem született. Ösztönből úgy alakítottam az életemet, hogy vittem/viszem magammal, törekedve arra, hogy az ő igényeit közben maximálisan figyelembe vegyem. Vásárolunk, ügyintézünk, barátokat látogatunk, sok az ő korának megfelelő rendezvényre, foglalkozásra járunk. Amikor esténként nehezen alszik el és az aznapi élményeket mondogatja, dolgozza fel, akkor kétségeim támadnak, nem sok-e ez neki, nem terhelem-e túl. Amikor viszont azt látom, alig várja, hogy induljunk a buszhoz, hozza a cipőjét, hogy menjünk már és mennyire nyitott, érdeklődő, minden szituációra jól reagáló kisfiú, akkor azt érzem, azért lett ilyen, mert sok helyen volt, sok mindent látott, mindig kíváncsian várja az újabb kalandot. :-)
Miért szeretnél részt venni a szülői kommunikációs tréningen?
Szeretném felkészülten fogadni azt a nemsokára elkövetkező élethelyzetet, amikor a kisfiam egyre határozottabban kinyilvánítja majd az akaratát, amikor beköszönt a dackorszak. Szeretném ezen az időszakon úgy átsegíteni, hogy ne azt érezze állandóan, hogy az ő akarata nem érvényesül. Mindezt úgy, hogy pontosan tudja, milyen keretek között mozoghat. Nem győzni szeretnék, hanem meggyőzni. Biztos vagyok abban, hogy a tréning segítene elsajátítani az esetleges extrém megnyilvánulásaira adott higgadt és építő jellegű reakciókat.