Szervezzünk szülinapi bulit! Na de hol és hogyan?...

Miután a lányok megszülettek, a szülinapozás még különlegesebb szerepet kapott az életemben. Minden évben újra és újra felelevenedik a születésük csodája és megannyi történet. Persze ezt évről-évre el is kell mesélni, és boldogan hallgatják a kissé viccesbe fordított történeteket. 

Lassan cseperedtek, babából óvodások lettek - ekkor elkezdődött a szülinapi bulik sorozata. Kiderült, hogy nem vagyok túl nagy ötletember és teljesen elegendő számomra, ha az iskolában gyerekek hada vesz körül, sőt nem kifejezetten kedvelem a buli utáni takarítást sem. Azért persze próbálkoztunk az otthoni szülinapokkal is. Nem mondom, sikeresek voltak, ám az előbbiekben említett okok miatt mindkét gyermek csak egyszer-egyszer élhette meg az otthoni szülinapi bulizás örömét. Tanulságként azért néhány dolog megmaradt:

• Sokkal kevesebbet esznek az ovisok egy bulin, így a kaja maradékból az egész család megvacsizhat utána. Elegendő egy kevés chips és ropi, na meg a torta és rengeteg innivaló, persze az is csak azért, hogy mi töltsük beléjük két levegővétel között. (Ez úton kérek bocsánatot azoktól az anyukáktól, akik egészséges nasiban gondolkodnak.)
• Az otthoni buli legjobb kelléke a lufi, bármilyen, lehetőleg minél nagyobb mennyiségben. Ezzel igencsak kreatívan tudnak játszani. 
• Ha elszabadulna a pokol, érdemes valamilyen játékkal készülni, de túlzásokba esni nem szabad. Hamar megunják a kicsik az irányított szabadidőt, de egy-két mókás dologgal nem lőhetünk mellé.
• Sosem volt energiám tematikus bulihoz. Mindig irigyeltem Lorelai Gilmore-t (Szívek szállodája), hogy milyen szuper dolgokat talált ki Rorynak. Tudom-tudom, ez lenne a legnyerőbb, de ennyi energiám sosem volt. Hercegnős vagy minyonos szülinap, lényegében mindegy, imádni fogják.
• Ugyan nálunk sosem volt baleset, de azért érdemes a törékeny vagy féltve őrzött dolgainkat jól elrejteni. Biztos, ami biztos.
• Az otthoni buli mellett szól még: sokkal kevesebb a költség és kisebb a tér, így könnyebb összeszedni az apróságokat, átlátni a helyzetet. Nem úgy, mint például egy játszóházban. 

Idei élményem egy „szuper” játszóházi szülinap. Sok dolgunk nem volt, de én azért kicsit aggódtam, megismerem-e gyerekeket a sok szaladgáló törpicsek között. Túl gyakran nem láttuk a bulizó csapatot, így a felnőttek voltak kénytelenek megenni a pattogatott kukoricát meg a pogit. Éppen csak a tortára tudta összeterelni őket az animátor lány. Állítólag fergeteges szülinap volt. Ennek igazán örültem, na meg annak, hogy végül mindenkit megtaláltunk és átadtuk épen, egészségesen a szüleinek. 

Írás közben eszembe jutott néhány kreatívabb, különlegesebb szülinap is: 

• Szerintem az egyik legjobb a múzeumba szervezett volt, igaz, őrjöngés és szaladgálás nélkül. Volt játékos tárlatvezetés és kézműveskedés, bevettük magunkat a múzeum sűrűjébe. Nagyon izgalmas és érdekes délutánt töltöttünk ott. Torta és nasi is akadt, a múzeumpedagógus is csupa kedvesség volt.
• A bowlingozós buli sem volt rossz, igaz, azt már a 10. szülinapra szerveztük a Nagynak. Szerintem nem is érdemes nagyon a kicsikkel próbálkozni, hacsak nem különleges tehetség mind. A mi Kicsink akkor még ovis volt, és ugyan odaengedték a nagyok játszani, de sose ért célt a golyó, így nem volt sikerélménye. A nagyobbak persze profik voltak, nem igényelték a segítséget. Sőt, szerintem azt se vették észre, hogy ott vagyunk.

A szülinapokban számomra persze nem a buli, hanem az idő múlása a lényeges. Mert az rohan, villámsebességgel és csak kapkodom a fejem, hogy a kisbabáimból milyen csudaszép nagylányok lettek.