Jelenlegi hely

Mások gyermekei

…és a végtelen szülői kifogások. 

Ebben a cikkben nem arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen veszélyeknek tesszük ki a saját gyermekeinket, ha képeket posztolunk róluk. A bejegyzés végén elhelyeztem néhány cikk linkjét a témában elismert szakértőtől, mindent elmondanak.

Sokkal inkább arra szeretnék kitérni, hogy miért nem fotózhatjuk tetszés szerint MÁS gyermekét, miért nem posztolhatjuk ezeket a képeket, és mennyire TÉVES az általános gondolkodásmód a témában. Változásban mindaddig nem bízhatunk, amíg a szemléletet el nem sajátítjuk minél többen. - Dr. Kása-Richlach Mónika írása

Nézzünk néhány érvelést, amelyekkel találkoztam!

„A bölcsődei, óvodai, iskolai rendezvény tömegrendezvény, így azt fotózok, akit akarok”

Tévedés.

A rendezvények különbözőek, nem válnak automatikusan tömegrendezvénnyé azáltal, hogy egynél több fő van jelen. Egy óvodai csoportban vagy egy iskolai osztályban tartott anyák napi ünnepség jellegét és a résztvevők számát tekintve sem mérhető egy tüntetéshez vagy egy koncerthez az Arénában.

A tömegfelvétel összhatásában örökíti meg az eseményeket, amint kiemelek valakit a tömegből és rá fókuszálok, már nem beszélhetünk tömegfelvételről. 

Bármely rendezvényen nyugodtan lefotózhatjuk a saját gyermekünket, kivéve, ha a teljes rendezvény területén tiltott a fotózás, erről dönthet a rendezvényszervező. Aki a képrögzítésre alkalmas eszközt tartja a kezében, annak kell tekintettel lennie másokra, és annak kell erőt vennie magán, hogy ne készítsen olyan felvételt, amelyen hozzájárulás nélkül szerepel más személy.

„A nyilvános szereplés fotózható”

Tévedés.

A nyilvános közéleti szereplés igen. Ha egy gyermek szaval az évzárón, a ballagáson, a március 15-ei ünnepségen az óvodában vagy az iskolában, attól ő még nem válik közéleti szereplővé.

A nyilvános közéleti szereplés fogalmát nem találjuk meg jogszabályban leírva. Sokan úgy gondolják, amint valaki nyilvános rendezvényen szerepel, közszereplővé válik. Ez azonban nem így van. A közéleti kérdésben történő vélemény kifejtése és a közélet alakítására irányuló szándék nélkülözhetetlen ismérvek. A Tavaszi szél közös éneklése aligha történik ilyen szándékkal.

Az ifjú pápa című film jut eszembe. Egész egyszerűen megtiltotta, hogy róla fényképfelvétel készüljön például a Szent Péter téren, ahol a hívekhez szól, vagy amikor egy afrikai segítőközpontot látogat meg. Kérhet ilyet? Igen, kérhet. Ritka az a helyzet és általában törvényben rögzített, amikor kötelező elviselnünk, hogy rólunk fényképfelvétel készüljön.

Nincs választási lehetőségünk például, ha személyi azonosító igazolványt készíttetünk vagy rendőri intézkedés közben szükséges a felvétel készítése. Azon ritka esetekben, amikor kötelesek vagyunk tűrni, hogy rólunk felvétel készüljön, a szabályrendszer jól körülhatárolt. Meghatározott személyek meghatározott célból készíthetik ezeket a felvételeket és meghatározott körben ismerhetők meg. Nem önkényesen, nem a felvételkészítő döntése alapján.

A dadusnéni, a bölcsődei gondozó, az óvó néni, a tanár néni vagy tanár bácsi, a gyermekintézmények egyetlen dolgozója sem nyilvános közéleti szereplő. Azzá válhat, de az intézményben munkaköri kötelességük az apróságokat irányítani, segíteni a fellépések során. Tőlük ugyanúgy hozzájárulás kell a fényképfelvételek elkészítéséhez és felhasználásához, mint bármely más résztvevőtől.

NYERD MEG A FOTO.JOG C. KÖNYVET ITT ››


 

„A saját oldalaira ő is állandóan posztolja a gyereke képeit. Miért ne fotózhatnám én is az ő gyerekét!”

Tévedés.

Ha egy szülő úgy dönt, nyilvánosságra hoz egy képet a saját gyermekéről, az az ő döntése. Ezzel a döntéssel nem adott felhatalmazást minden más szülőnek arra, hogy felvételt készítsen a gyermekéről. Arra sem kapott felhatalmazást a többi szülő, hogy nyilvános felületeken posztolja a képeket.

„Ne korlátozzon más szülő, ha a SAJÁT gyermekem fellépését szeretném fotózni!”

Tévedés.

Nem létezik ilyen korlát. A korlát a MÁS gyermekére vonatkozik. A gyermekeket ugyanúgy megilleti a magánélet védelméhez és a képmás védelméhez fűződő jog, mint a felnőtteket.

Ezzel szemben nem létezik olyan jog, hogy összes gyermek fotózásának joga, fellépés fotózásának joga, emlékképek készítésének joga. Az emlékképek nagyon fontosak, szerencsések vagyunk, hogy olyan korban élünk, amelyben szemünk fénye minden élményét és fontos eseményét dokumentálni tudjuk. A cél érdekében még attól sem rettenünk vissza, hogy a magasba emelt mobiltelefonnal kitakarjuk a másik gyereket a nézőközönség elől, vagy egymás lábán áttaposva megszerezzük a legjobb pozíciót a fotózáshoz. Az eszközök rendelkezésre állnak. Lehet ezeket az eszközöket tudatosan jól kezelni, például csak a saját gyermekünkre fókuszálunk vagy várunk három másodpercet, amíg a másik gyermek kisétál a képből és csak utána kattintunk.

Nem mindig könnyű, tapasztalom én is. Sok jó képről maradtam le ilyen okból, de nem szabad elfelejteni, hogy ezeket a képeket a családi albumba készítjük, és nem fotópályázatra. A családi album akkor is tökéletes, ha a beeső napsugár fénye laposabb, vagy épp az ünnepi díszlet elé kell állítani a gyermeket, hogy egyedül szerepelhessen a képen.

„Ugyan már! Semmi baja nem lesz Jancsikának, ha ő is szerepel a képen.”

Tévedés.

A fényképezés valóban nem fáj. Jó esetben következményei sincsenek egy fotónak. Fogalmunk sincs azonban egy-egy kép sorsáról, útjáról.

A kattintásból „baj” nem származhat, bár tény, hogy már azzal is megsértjük a gyermek személyiségi jogát, ha megfelelő hozzájárulás nélkül fényképfelvételt készítünk róla.

Nem bajnak nevezzük, ha hozzájárulás nélkül készítünk felvételt egy gyermekről, hanem jogsértésnek. Megsértjük a képmás védelméhez fűződő jogát, megsértjük a magánélet védelméhez fűződő jogát.

Ha a képet nyilvánosságra is hozzuk előzetes hozzájárulás nélkül, ugyancsak jogsértést követünk el, de még kárt is okozhatunk, erkölcsit elsősorban, de nem kizárt az anyagi kár sem. Megtörtént eset, hogy egy kisgyermekről a gyermekintézményben készült fényképet megjelenítették a helyi újságban. A kisgyermek alsónadrágban szerepelt a képen, miközben egy logopédus foglalkozott vele. A szülők megalázónak érezték a felvételt. Egyetértek velük.

Sohasem tudjuk, hogy mi lesz egy fényképfelvétel sorsa. Lehet, hogy örökké a memóriakártyán vagy a felhőben tárolódik, az is lehet, hogy a másik szülő kiteszi valamelyik közösségi oldalra, ahonnan nem kerül le többé.

Mi van, ha a képen szereplő gyerekek szülei úgy döntöttek, nem kívánnak nyilvánosságra hozni a gyermekről egyetlen képet sem? Jogunk van ezt a döntést felülbírálni?

Mi van, ha a képen szereplő gyermek rokonsága elkezdi kritizálni a képet? „Már megint nem tudtad betűrni az ingedet, fiam?” „Ki az a málészájú ott melletted?” „Fésülködhettél volna!” „Az óvó néninek nincs egy rendes ruhája?” Nem utópia, elképesztően sokféle reakciót válthat ki a legártatlanabb fénykép is.

Mi van, ha a képen szereplő gyermek és családja magánéleti okból minden nyilvános szereplést kerül? Ezt nem hirdeti egy család sem plakáton. 

„A képek emlékbe készülnek”

Ennek semmi akadálya.

Saját célra, a saját gyermekünkről bármikor készíthetünk felvételeket. Ha a gyermek legjobb barátját is szeretnénk megörökíteni emlékül, annak sincs akadálya, ezt a szülőkkel kell megbeszélni. Ha az egész osztályról szeretnénk emlékfotót készíteni, annak sincs akadálya, a szülői értekezleten lehet tisztázni ezeket a kérdéseket. Ha a gyermek szívéhez oly közel álló pedagógusról szeretnénk emlékfotót készíteni, annak sincs akadálya, csak meg kell kérdezni.

Elég egy egyszerű kérdést feltenni, nem kell írásban intézni. Elég csak rábólintani, máris mehet a családi albumba az emlékfotó. Nincs ezzel semmi gond, nem jelent aránytalan nehézséget, kevesen tiltakoznak ellene. A gondok akkor kezdődnek, amikor túlterjeszkedünk az emlékfotók célján és elkezdjük széles körben megosztani azt.

„A gyerekek amúgy is fotózzák egymást”

Sajnos.

Attól, hogy megteszik, még nem helyes. A gyerekek sem fotózhatják egymást szabadon.

Erre ugyanúgy meg kell tanítani őket, mint a más tulajdonának a tiszteletben tartására, a magánlakás vagy a levéltitok védelmére.

Azt pontosan tudja bármelyik gyerek, hogy nem tesszük zsebre az osztálytársunk grafitceruzáját, mert az az övé. Azt is pontosan tudják, hogy nem megyünk át bandázni Petihez, amikor senki sincs otthon náluk, még Peti sem. Más levelét nem olvassuk el engedély nélkül.

Ugyanilyen egyszerűen el tudják sajátítani azt is, hogy nem lehet szabadon bárkiről fényképfelvételt készíteni és azt nem lehet feltölteni kedvünk szerint az internetre.

A gyerekek legjobban a példamutató magatartásból tanulnak.

A saját gyermekeink fotóival kapcsolatban figyelmetekbe ajánlom Dr. Gyurkó Szilvia cikkeit:

https://wmn.hu/ugy/776-gyerekem-a-facebookon

https://wmn.hu/ugy/783-ezeket-gondold-at-mielott-kepet-posztolsz-a-gyerekedrol

https://hintalovon.hu/hu/cikk/kedves-szulok-fogjatok-vissza-magatokat-gyerekek-kozossegi-mediaban

Forrás: fotojog.hu

- Budapestimami -

Partnereink