Nem szeretném filozófiai fejtegetésekkel untatni az olvasót, de azt gondolom, hogy a folytatólagos gondolatmenet kedvéért tisztázni kell a fogalmat. Nos, szerintem - és hangsúlyozom ez csupán az én véleményem:
A stílus nem más, mint a belső énképünknek, harmóniának vagy éppen pillanatnyi lelki zavarainknak a külső vetülete, amely megmutatkozik a megjelenésünkben, viselkedésünkben, közeli és távolabbi környezetünkhöz történő alkalmazkodásban.
Egy biztos, törekszünk az igényes, vonzó kép kialakítására, amely számunkra, nők számára leginkább a divat terén ölt testet.
Igen ám, de a tömeggyártásnak és a reklámoknak köszönhetően a divat villámgyorsan terjed, és sokszor attól függetlenül idomulunk hozzá, hogy jól áll-e egy új trendi darab nekünk, előnyős-e számunkra, vagy sem. Itt érkezünk el az egyéni öltözködés kérdéséhez, a saját stílusunk meghatározásához.
Egy divattervezővel beszélgettem, aki karakter-szegény jelzővel illette a mai divatot, és szépen kér mindenkit, merjen kilépni az uniformizált trendből, merje felvállalni önmagát, kövesse úgy a divatot, ahogy az hozzá leginkább illik.
No, de mi illik hozzánk? Ez a legnehezebbb kérdés...
Önbizalom nélkül nehéz öltözködni. Ha viszont ennek birtokában vagyunk, már a stílusunk is alakul.
Az öltözködésünkkel benyomásokat teremtünk, amelyekhez ha következetesek maradunk, könnyedén kialakítjuk saját arculatunkat, stílusunkat. Tudnunk kell tehát, milyenek vagyunk, milyenek az adottságaink, milyennek látnak mások bennünket és ennek alapján milyennek akarunk mi látszani mások szemében. A jó öltözködés ugyanis félig szabály, félig művészet. A szabályokat előírják a divatkreátorok, a művészet pedig az individualizmusból, a saját énünkből fakad.
A divat időről-időre változik, elegáns emberek ízlésétől, a kor festészetének színeitől, az általános életformától vezérelve, de a tradíciókat sohasem nélkülözve. Ha van ízlés, akkor egy-egy karakteres darabbal kiegészítve a ruhatárunkat, megteremthető az egyéni stílus a divat terén, amelyben jól érezzük magunkat.
Ha híján vagyunk a kreativitásnak, akkor hallgassunk a szakemberekre, a divattervezőkre, szabókra, kereskedőkre.
Az igényes megjelenés ma már munkafeltétel is. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy akár a divat szabályait nem ismerve zátonyra fussunk. A ruhaanyagok önmagukban is üzennek, ahogy a színeknek és szabásvonalaknak is jelentésük van. Tehát a stílus, az arculat nem csupán egyéni hóbort kérdése, hanem az élet szükséges velejárója.
Az eredmény nem marad el: belső erejük növekszik, kiegyensúlyozottá válnak, életstílusuk tükröződik igényes tárgyhasználatukban, a mindenkori alkalomhoz illő divatos ruházkodásukban, magabiztos fellépésükben.
Zárszóként e cseppet sem tudományos értekezés konklúziójaként: a nő, akinek stílusa van, jól érzi magát a bőrében. Családja örömére is….
Pammer Stella
pedagógus, coach
Budapestimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges