Egy indiai legenda szerint egy férfi mindennap a falu szélére járt vízért egy új és egy régi edénnyel. Két éven keresztül mindennap ugyanazt az utat tette meg a férfi. Az öreg edény már meg volt repedve, csorgott a víz belőle és a hazafelé úton a fele kifolyt.
Az új edény büszke volt a teljesítményére, és tudatában volt annak, hogy teljes mértékben megfelelt arra, amire készítették. Míg az öreg edény majd’ meghalt szégyenében, hogy a feladatát nem tudta tökéletesen ellátni, még akkor is, ha tudta, hogy a repedések a hosszú évek hűséges munkájának a következményei voltak.
Úgy szégyellte magát, hogy egy nap, amint a kútnál pihentek, így szólt a férfihoz:
– Sajnálom, hogy minden alkalommal csak félig telt edénnyel érsz haza, így csak félig tudom a szomjadat oltani.
A férfi elmosolyodott, és azt mondta:
– Nézz jól körül a hazafelé úton!
Így is tett az edény, és látta, hogy az ő oldalán az árok széle sokkal zöldebb.
– Látod, a te oldalad sokkal szebb – mondta a férfi. – Mindig is tudtam, hogy repedések vannak rajtad, és így kihasználtam ennek az előnyét. Virágokat, salátát és más zöldségeket ültettem, és te minden alkalommal megöntözted őket. Így rózsát szedhettem, hogy a házunkat szebbé tegyük, a gyerekeim salátát, káposztát, hagymát ehettek. Ha te nem olyan lennél, amilyen vagy, akkor mindez nem lenne.
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
