Mit csináljon az a gyerek, aki egyedül van, aki játszani szeretne valakivel, vagy csak beszélgetne egy kicsit? Aki a sok gyerek között is magányosnak érzi magát az iskolában?
A kanadai Willowgrove iskolában egy egyszerű, de jól működő módszert találtak ki: készítettek egy speciális padot, amit barátság-padnak neveztek el, ide bárki leülhet, aki egyedül érzi magát. Ha a többiek észreveszik, hogy ül valaki a padon, akkor odamennek hozzá, játszani hívják vagy beszélgetnek vele.
Ülj ide mellém!
A pad használatának módjáról mindenki útmutatást kap, megbeszélik az osztályfőnöki órán vagy más közösségi alkalmakon. A gyerekeket arra buzdítják, hogy használják ezt a "páratlan" padot, ha valakit ott látnak, csatlakozzanak hozzá, vonják be a társaságba, barátkozzanak vele.
A padon ülőket pedig arra kérik, ha valaki elhívja őket, legyenek nyitottak, menjenek vele.
Ez a pad része az iskola hétköznapjainak, amit bármikor, bárki igénybe vehet. Ha valaki szomorú, így könnyen segítséget, támogatást kérhet. A mai digitális világban az is értéket képvisel, ha személyes jelenlétünkkel, figyelmünkkel ajándékozzuk meg egymást.
A barátság-pad az iskola területén központi, jól látható helyen található, könnyen észreveszik a gyerekek. A barátság-pad megjelenésében is egyedi: művészi munka vagy a gyerekek festik ki és díszítik.
Feliratokat is szoktak rá tenni, pl.: "Ha igaz barátot szeretnél, neked is azzá kell válnod." "A barátság egy ajándék az élettől." "A kedvesség nálam kezdődik."
A tapasztalatok szerint a dolog működik. Az ötlet egyre több iskolában terjedt el külföldön, több oktatási intézmény átvette már, főleg azok, amelyek fontosnak tartják az egymás elfogadását, a nyitottságot, az empátiát és az odafigyelést másokra. Talán nálunk is jól jönne ilyen pad az iskoláinkban...
A barátság-padról készült videót több millióan nézték meg.
Te leülnél egy barátság-padra?
Mi lenne, ha a felnőtteknek is lenne ilyen padjuk? Ha a parkban leülnénk és odatelepedne valaki, aki meghallgat, akivel kötetlenül megoszthatnánk gondjainkat, örömeinket, félelmeinket vagy kérdéseinket?
Vannak olyan helyzetek, amikor egy ismeretlennek könnyebben elmondjuk, ami a szívünket nyomja, mint a családtagoknak. Már az is sokat számít, ha egyszerűen meghallgatjuk egymást. Elfogadóan és barátságosan, mint az iskolában.
Halász Kinga
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges