Szerző: Dr. Skita Erika - kommunikációs hídépítő
Először is, ne adjunk rá okot, hogy a közöttünk a születésekor meglévő ősbizalom elvesszen. Kerüljük azt, hogy minden kérdését, kételyét, ellenérvét logikus magyarázatokkal, az érzelmeit kihagyva leszereljük. Mindannyian érzelmi lények vagyunk, még ha szeretjük is azt hinni magunkról, hogy nem így van. A döntéseink legnagyobbrészt érzelmi alapon születnek, és utólag keressük meg hozzájuk a logikus magyarázatot, amellyel meg tudunk elégedni. A gyerekeink még inkább érzelmi lények. Számukra kiemelten fontos, hogy azt érezzék: egy oldalon állunk velük, és nem vitatjuk el tőlük érzelmeiket, vagy álláspontjukhoz való ragaszkodásukat. Az érvek és ellenérvek rendszerét azonban jó, ha megelőzi az érzelmek fel- és elismerésének lépése. Ez leginkább úgy fogható meg a gyakorlatban, hogy tudomásul veszem, hogy az ő érzelmei lehetnek egészen mások, mint amit én esetleg érzek, vagy éreznék az adott helyzetben. Tény, hogy ez nem mindig egyszerű. A reggeli munkába indulás kötelessége és a gyerekeink ragaszkodása a játék befejezéséhez, vagy a teljes ellenállás az általuk elképzelt forgatókönyvhöz mért eltéréseknek… ez a helyzet könnyen előhívhatja a bennünk alvó oroszlánt és még az is elképzelhető, hogy az általunk tervezett válaszok és reakciók is eltérnek az ideálistól ilyen helyzetben.
Jó ha tudjuk, hogy minden alkalommal, amikor problémát kell megoldanunk – ki kell jutni a felöltözött gyerekkel az ajtón, oda kell érnünk a munkahelyünkre – akkor az erre specializálódott problémamegoldó ideghálózatunk lép működésbe, ezzel a háttérbe szorítva a társas-érzelmi hálózatunkat – amellyel megértenénk, elfogadnánk a másik fél nézőpontját. A kettő ugyanis elkülönülten, sőt, egymást háttérbe tolva működik. Persze a gyakorlás sokat segít abban, hogy a két hálózatunkat egy időben is tudjuk működtetni, ám ne lepődjünk meg, ha ez nem hoz azonnali változást egy-két alkalom után. A kitartás itt is fontos. Lényegesen egyszerűbb dolgunk van, ha olyan helyzetben kell fel- és elismernünk ez érzéseit, amikor nincs vele ellentétes érdekünk. Ha elveszik a játékát, ha kihagyják valamiből, ha megsérül – ezekben a helyzetekben gyakran magától értetődően, külön tudatos odafigyelés nélkül jönnek belőlünk a vigasztaló szavak és mozdulatok.
Kis megjegyzés: sokkal többet segítünk ilyen esetekben is, ha logikus érvek helyett: "mindjárt visszaadja", "a következő körben biztosan játszhatsz majd", vagy "ugyan már, ez katonadolog", az érzelmeire koncentrálunk: "megdöbbentett, hogy kérdés nélkül elveszik a játékodat, sőt még akkor sem adják vissza, ha szólsz érte"; "elkeserítő, ha kihagynak valamiből, nagyon magányosnak érezheted magad, míg a többiek játszanak"; "megütötted magad? egy ilyen sérülés nagyon tud fájni". Mit teszünk mindezzel? Megmutatjuk, hogy egy oldalon állunk, és hogy átérezzük a helyzetét. És mennyivel nehezebb ez reggel, az ajtóban állva, felöltözve, amikor gyermekünk közli, hogy ő ma nem megy óvodába… Amit természetesen nem mindig sikerül megoldani azzal, hogy elfogadjuk az álláspontját és az érzelmeit – "sokkal jobban szeretnél ma itthon maradni, hogy befejezhesd, amit elkezdtél" – ám a kimondott meg nem támadott kívánságok kevésbé bántják őket, mint ha tudomást sem veszünk róluk és elmondjuk, hogy milyen jó lesz neki ott, és emlékszik, mennyi mindent szokott játszani Zsuzsival vagy Andrissal… Ez ott és akkor őt nem fogja megvigasztalni.
Az érzelmileg szabad gyerekek felé ez azonban csak az első lépés. A következő lépés az, hogy tudatosítjuk bennük, hogy mit éreznek. Használjunk minél több érzelmet kifejező szót, mert ezzel is segítjük őket, hogy meg tudják fogalmazni ami bennük zajlik, amit szeretnének és ami zavarja őket. Ez pedig több okból is jobb, mint ha más módokon, pl. hisztivel, sírással, verekedéssel oldanák meg mindezt. Azok a gyerekek, akik több szót ismernek az érzelmeiket illetően, kevésbé hajlamosak a „rossz viselkedésre”. Ezen felül, azok a gyerekek, akikkel több a gond akár otthon, akár a közösségben, általában nem csak kevesebb szót ismernek az érzelmeikre, de azok között, amelyeket ismernek, jóval több a negatív érzelmet kifejező, mint a pozitív.
Mielőtt úgy vélnénk, hogy mi sem egyszerűbb ennél, holnaptól beiktatunk egy kis érzelmi-tréninget, álljunk meg egy pillanatra. Az elmúlt évek során tréningek sokaságán, emberek százaival találkozva mindig azonos következtetésre jutunk: nagyon keveset beszélünk az érzelmeinkről. Enélkül pedig hiába is szeretnénk a gyerekeink számára nagyobb szókincset adni az érzelmeikhez, példa nélkül nem tudják mindezt elsajátítani. Nekünk kell előbb változtatnunk ahhoz, hogy a gyerekeink is változhassanak. Ez kicsit bonyolultabb, mint amilyennek elsőre gondolnánk, ám van rá mód és segítség, hogy közelebb jussunk az érzelmeinkhez, és jó példát mutassunk a gyerekeinknek is.
Online demo tanfolyamunk segítségével Te is kipróbálhatod, hogy milyen az, ha az érzelmi intelligenciával is foglalkozol.
Tegyél egy próbát, hidd el, megéri!
ÉRZELMI IRÁNYTŰ - 6 RÉSZES, INGYENES ONLINE TANFOLYAM ITT!
TOVÁBBI TRÉNING KEDVEZMÉNY BUDAPESTIMAMI OLVASÓKNAK ITT!
Bővebb információ az Érzelmi iránytű és további tréningekről: www.ertsunkszot.hu
Fotó: Pixabay
Budapestimami
