Miért? Mert az olvasás pont olyan, mint az autóvezetés. Megtanítanak vezetni, de jó sofőr-e mindenki, akinek jogosítványa van? Nyilván nem, hiszen nagyon sok tényező befolyásolja azt, hogy később rutint szerzünk-e ebben vagy abban a tevékenységben.
Vannak emberek, akik nagyon ügyesek, ha kormányt látnak, és uccu neki, már robognak is. Hamar megtanulják mi mire való, bátran és biztonságosan vezetnek. Egyre több kilométert hagynak maguk mögött, élvezik a vezetést.
Vannak a bátortalanabbak. Ők kevésbé bíznak magukban. Mégis igyekeznek, van kitartásuk, akaraterejük. Döcögősebb úton, de mégis eljutnak addig, hogy élvezik a vezetést.
Na, és vannak, akik ugyan nagy nehezen, keservesen, de megszerzik a jogsit. Amikor magukra maradnak a volán mögött elbizonytalanodnak, és egyre kevésbé hiszik el, hogy ők bizony tudnak vezetni, hiszen megtanították őket. Egy-egy kudarcba fulladt kísérlet után, már próbálkozni sem akarnak. Végleg feladják. A nehezen szerzett jogsi érvényességi ideje lassan lejár, és már meg sem újítják azt. A vezetés képessége végleg feledésbe merül...
Na, az olvasás is pont így működik!
Vannak gyerekek, akik nagyon könnyen megtanulják az olvasást, szinte falják a betűket. Maguktól éreznek rá arra, hogy milyen csodálatos a könyvek világa. A szülőknek csupán az a kellemes feladat jut, hogy értékes, a gyermek korának megfelelő olvasni valóhoz juttassák csemetéjüket. Jó megoldás lehet a könyvtár, a nagyobbaknak az e-book olvasó.
A bizonytalankodó gyereknek már nem olyan élvezet az olvasás. Nehezebb rávenni őket arra, hogy olvassanak. Nehezebben jutnak el addig, hogy maguktól vegyenek könyvet a kezükbe. Ha a szülőknek fontos, hogy a gyermek olvasóvá váljék, itt már be kell vetni néhány trükköt is. Figyeljünk arra, hogy mi érdekli a gyereket, de sose riasszuk el túl hosszú szöveggel. Juttassuk sikerélményhez, dicsérjük erőfeszítéseit. Igyekezzünk minden nap olvasni egy kicsit vele. Olvasson mesét. De újságot is ér, sőt TV műsort is. Bíztatás, szeretet, odafigyelés, rendszeresség a kulcs.
A legnehezebb azonban azoknak a gyerekeknek, akik hárítják az olvasást. Ne feledjük, NEKIK nehéz. Természetesen szülőként sem könnyű ezt a helyzetet megoldani, hiszen a legtöbb szülő szeretné, ha sokat olvasna a gyereke. Ezek a kicsik már a tanév végére kudarcként élik meg az olvasással vívott harcot. Pedig mennyire várták, mikor elballagtak az óvodából! Tudják, hogy megtanították őket olvasni. Talán ilyesmi járhat a fejecskéjükben: „A gyerekek nagy részének egészének jól ment. Miért pont Én vagyok az a béna, szerencsétlen, akinek meg nem? Nem baj, nem is akarok olvasni! Ez hülyeség és unalmas. Akármit is mond anya, meg a tanító néni. Nem fogok egy betűt se olvasni a nyári szünetben, csakazértse…” Ráadásul folyton piszkálják. Az iskolában, hogy nem gyakorol. Otthon, hogy miért nem gyakorol. Ha meglát egy betűt, leizzad a tenyere. A könyvekbe pillantva a betűk összefolynak.
A szülőknek nem kis feladat okosan megsegíteni az ilyen gyerkőcöt. A nyár nagyon jó alkalom erre, de ne legyenek illúzióink. A gyermek nem lesz boldog. Vérmérséklete szerint reagál majd arra, ha olvasni szeretnénk vele. Mit tegyünk mégis, hogy le tudjuk ültetni olvasni rendszeresen egy kis időre (akár kezdésnek 5-10 percre) ezeket a gyerekeket is?
- Eleinte 4-5 mondatot olvasson hangosan. Kis papíron, nagy betűkkel írt szöveget. Anya ebédet főz. Segítek neki. Répát pucolok. A répát anya a levesbe teszi. Nem szeretem a répát. Ez a néhány mondat alkalmat adhat egy rövid beszélgetésre. (Nem, nem az lesz a kérdés: „Na, mit olvastunk?!”) Máris fejlődött a kis olvasó szövegértése is!
- Sose mondjuk, hogy: „Menj olvasni!”. Ne hagyjuk magára! Olvasson nekünk, hangosan. Ezt a néhány mondatot igazán kibírjuk mi is!
- A mondatok számát csak akkor növeljük, ha már a kevesebbet biztosan olvassa. (Természetesen a szöveg más és más legyen.) Mindig csak egy-egy mondattal toldjuk meg a szöveg hosszát.
- Találhatunk ki viccet, mesét, de ismert meséből is meríthetünk ötletet. Bevonhatjuk a család többi tagját is a történetek megírásába.
- Mondjuk el neki, hogy megértjük a tiltakozását, de higgye el, tényleg igaz, hogy a gyakorlat teszi a mestert.
- A rendszeres gyakorlással a gyerek feladattudatát is fejlesztjük!
- A gyakorlásra fordított idő ne haladja meg a gyerek tűrőképességét!
- Ne ígérjünk jutalmat, ha a napi feladatot megcsinálta! A mosolyunk, az ölelésünk, az, ha érzi, büszkék vagyunk rá, azért, hogy erőfeszítéseket tesz, sokkal többet ér!
A sok tanács ellenére persze nyár van, és ezt ki is kell élvezni! Nyaralás alatt csak a jól motivált gyerkőcöt olvastassuk, ne ekkor akarjuk megváltani a világot! Viszont, ha már hazajöttünk, hajrá!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges