Kezd belém égni, hogy bármi is történik, az első lépés az együttérzés legyen részemről. Nem lekicsinylek, nem vigasztalok, csakis együtt érzek az adott sérelemben, bármennyire is jogos az, vagy sem. Ezzel egy olyan kapcsolódás jön létre, mely erős alapot biztosít annak, hogy utána őszintén beszélgethessünk. És ekkor mondtam ki életemben először: „Az anyukáknak az az egyik feladata, hogy szépen megtanítsák a gyerekeiket mindent önállóan elvégezni, nem pedig az, hogy helyettük megcsinálják a dolgokat.”
Miután kimondtam, csend lett, csak néztük egymást, és bármennyire is jogos volt, hirtelen nagyon súlyos szavaknak tűntek az elhangzottak. Pár pillanat után ment tovább a rendrakás, de én közben azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnám elérni, hogy belülről fakadjon a motiváció és ne kelljen többet ilyen „ridegen” fogalmaznom. Főleg, hogy hosszútávon is az a cél, hogy önálló és kezdeményező gyermekeket neveljek, akik belső indíttatásból cselekszenek.
Számba vettem, hogy milyen eszközökkel tudok hatni a gyerekekre, melyek azok, amelyekben hiszek és látható eredményük is van – bár a gyereknevelésben elég hosszú időnek számít ez a 20-30 éves kifutás.
1. Minta, pozitív hozzáállás
Meglehetősen régen olvastam arról a kutatási eredményről, miszerint a gyermekek viselkedésének 95%-a ered a mintából, és csak 5% a direkt utasításból, de ahányszor eszembe jut, erős motivációként szolgál számomra. Ennek megfelelően a látható tettek mellett egyre többet beszélek is a gyermekeimnek azokról a dolgokról, amelyek engem lelkesítenek, és azokról az akadályokról, amelyeket leküzdöttem, hogy elérhessem a kívánt célt. Emellett tudatosan azokról a „kötelező” jellegű feladatokról is beszélni szoktam, melyeknek sokkal könnyebb gyorsan, jókedvűen neki látni és elvégezni, mint órákon át csak kerülgetni őket.
2. Dicséret
Érdemes jól megválasztani, hogy hogyan is dicsérjük gyermekünket, ennek életre szóló hatásai lesznek. Magabiztos, pozitív önértékelésű felnőtteket úgy tudunk nevelni gyermekeinkből, ha azt hangsúlyozzuk ki, hogy milyen erőfeszítéseket tett az eredmény eléréséért, ahelyett, hogy mi is lett a végeredmény. Mindig a folyamaton, a befektetett időn és energián legyen a hangsúly! Ezzel a szemlélettel a hibák elkövetése, a kudarcok is más megvilágításba kerülnek, és tanulási lehetőségként kezdi a gyermek kezelni azokat.
3. Bátorítás
Ha úgy látom, hogy kezd elfogyni a motiváció, az energia, akkor jöhet egy kis bátorítás! Apró utasításokat is érdemes néha belefűzni a bátorításba, amivel a gyermek lépésekre tudja lebontani a még hátralevő feladatot. Ilyenkor is a már megtett erőfeszítést célszerű kihangsúlyozni, hogy abból erőt tudjon meríteni a gyerek az utolsó lendület vételéhez.
4. Ismerje meg saját értékeit!
Az egészséges önbecsüléshez hozzátartozik, hogy tisztában legyünk értékeinkkel. Sajnos sokan hajlamosak ezeket szerénységgel elrejteni, ami végül is alacsony önértékeléshez vezet. Gyermekünk figyelmét eleinte igenis fel kell hívnunk a pozitív tulajdonságaira, értékeire, emeljük ki, tudatosítsuk benne, hogy nehezebb helyzetekben melyek azok a jellemvonásai, amelyekre támaszkodhat, hogyan tudja magát megnyugtatni, vagy hogyan tudja a társaságban oldani a feszültséget.
5. Adjunk választási lehetőséget!
A választási lehetőség adásával a gyermek nemcsak a szabad akarat megélésének szükségletét elégíti ki, hanem azt is megtanulja, hogy az általa választott döntés után felelősséget kell vállalnia tetteiért és érzelmeiért egyaránt. Ezzel a felelős magatartással elsajátítja azt a nézőpontot, hogy lehetősége van változtatni a dolgokon, nem másoktól függ, ez igen erős motiváció lehet sok esetben.
Az életkor előre haladásával a fenti ötleteket egyre mélyebben, illetve más-más szempontból finomítva lehet bevetni, a lényeg, hogy használjuk őket gyermekeink fejlesztésére, bízva bennük és nem utolsó sorban magunkban.
Szabó-Máthé Hanga
életvezetési és anya coach, www.anyacoaching.hu
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg másokkak is!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges