Különösen igaz ez a gyermeknevelés folyamatára. Nem mindenben értek egyet az International Slow Movement – Nemzetközi Lassúság Mozgalom céljaival és ajánlásaival, de a tudatos életmód kialakítására való ösztönzésekkel igen.
Én a tanítványaimat, ahogy minden szülő boldognak és sikeresnek szeretné látni a gyermekét. A gyermek boldogságának eredőjét a legtöbb szülő az oktatásban, és főleg az ott elért érdemjegyekben látja. Azonban jó lenne egy pillanatra elgondolkodni minden felelős szülőnek, és megtanulni, hogyan csökkentsük gyermekünk életében a sebes tempót, megtalálni és kiiktatni a stressz fészkét, megszüntetni a képernyők, a kütyük, a gombok uralmát, a zajok forrását.
Minden gyermek életében eljön a pillanat, amikor kisgyermekként anyja cipőjébe bújva, vagy arcfestékeit "kipróbálva" azonosul szülőjével. A kisfiúknál sincs ez másképp, ők inkább a férfias viselkedést, a tekintély gyakorlását veszik át apjuktól, utánozzák szokásait. Azon túl, hogy tetszést váltanak ki belőlünk, gyermekünk személyiségfejlődésének szempontjából fontos állomáshoz érkeztünk, többek között nemi identitásuk felismerésének, elfogadásának, azzal való azonosulásának kapujában találjuk magunkat. Semmi esetre sem nevessük ki, gyermekünk ne érezze magát bizonytalanul. Ha szeretettel, segítséggel fordulunk felé, az önértékelésük, önbecsülésük magocskáit vetjük el, kihasználva a közös viselkedési formák nyújtotta lehetőségeket. Ne szidjuk, és ne szégyenítsük meg! Felejtsük el a rúzs, a cipő rongálásával járó veszteségeinket is. Inkább meséljünk a mi gyerekkorunkról, amikor kislányként sok-sok évvel ezelőtt hasonló képen próbáltuk fel anyánk ruháit, kisfiúként apánk pipájával vagy számára féltve őrzött személyes tárgyaival "ismerkedtünk".
Magyarázzuk meg, hogy még nőnie kell, hogy felnőtt ruhákat hordjon, de ha szeretné, menjenek el együtt, hogy korának megfelelő lányos ruhát, cipőt vegyenek. Itt szeretném említeni a kicsik körömfestési "igényeinek" elutasítását is. Idő előtt ne adjunk teret ennek az óhajnak. Ennek is eljön majd az ideje. A fiúknak apjuk felajánlhatja, hogy egyedül nem, de közösen használhatják a féltve őrzött eszközt, szerszámot. Ha biztonsággal kezelik, már egyedül is dolgozhatnak majd vele. Addig meg a közös munka, az elkészített produktum apjának és fiának is örömet jelent majd.
Lényeges, hogy gyermekünk érezze, abban a pillanatban csak rá figyelünk, és csak ő a fontos. A későbbiekben jelzi az igényét az együtt töltött időre.
Nekünk szülőknek is van tanulni valónk. A huszonnégy órás éber figyelmet. Amolyan belső meggyőződéssel, hittel teli figyelmet sugározva, hogy gyermekünk érezze, fontos a számunkra. Tegyük félre a munkát, a megválaszolatlan e-maileket vagy halasszuk el a barátnővel a beszélgetést. Hallgassuk meg, még ha a hajunk égnek áll is a jobbnál – jobb ötletektől, hogy kipróbálja magát különböző helyzetekben. Tudjuk azt, mikor lépjünk közbe, mielőtt a vesztébe rohanna. Ez által alakul személyisége, tanulja kapcsolatait irányítani, céljait kijelölni és azokért tenni, küzdeni. Jelzi, ha szüksége van a tanácsunkra. Így fokozatosan megszűnnek az "akarom" szóval kezdődő mondatok és helyükbe a "szeretném" vagy az "Anyu, mit szólnál…" megfogalmazások lépnek. A kamaszkor "felfokozott" problémáinak megoldásánál is kitüntetett figyelmet követelnek, és ténylegesen egy jó szóval, biztatással, egy jól irányzott kérdéssel, pillanatok alatt meg is oldhatók azok. Máskor egy rövid séta, egy közös vásárlás erejéig elegendő az együtt töltött idő. Ha ügyesen sáfárkodunk az idővel, amely bevallom, sokszor bonyolult logisztikát követel a szülőktől, akkor fokozatosan kialakul egy olyan közös, "csak a mi időnk" zóna, amelyben bensőséges kapcsolatot építhetünk és tarthatunk fent növekvő és felnőtt gyerekeinkkel egyaránt.
Ebben a teljesítményorientált világban, ha megtanítjuk gyermekeinknek az önismeret, az önbecsülés és önbizalom fogalmát és működését, az érzelmeik felismeréséhez és kezeléséhez kulcsot adunk a kezükbe, akkor a társas életük is kifinomultabbá válik és örömteli, elégedett felnőtt életet élhetnek.
A fenti készségek fejlődéséhez élményekre van szükség, örömökre és csalódásokra, barátokra és szerelmekre, no és mindenekelőtt időre és szabad kapacitásra. Hidd el, a lassan felépülő belső hittel, erővel a teljesítményük sem fog csorbulni.
Pammer Stella
pedagógus, coach
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
