Jelenlegi hely

Az elég jó család – V. Szülőnek lenni Konferencia

Mi jellemzi az Y és a Z generációt? Mit és hogyan tud segíteni a szakember a szülőknek, családoknak? Mit tehetnek a függőségben szenvedők hozzátartozói? Hogyan működik az „elég jó” család? Sok más téma is szóba került a Szülőnek lenni Konferencián az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán.

Amikor egy gyermek világra jön, ott és akkor nemcsak ő, hanem egy édesanya, édesapa és egy család is születik. Új időszak kezdődik, ami egyszerre öröm, de felelősség is. Szülők lesznek, minden képzettség nélkül. Sokféle szerepben kell megfelelniük, sokszor tanácstalanok, hogy jól csinálják-e. Ilyenkor jó lenne valahonnan segítséget kapni. Valakitől, akinek tapasztalata van egy-egy adott helyzetről.  A Szülőnek lenni konferencia célja, hogy a szülőség a társadalmi közbeszéd része legyen, a szülők ne csak az ösztöneikre, hanem a gyerekekről, a szülő-gyerek kapcsolatról felhalmozott tudásra is támaszkodjanak. A rendezvényen a szülőséget támogató programok és szervezetek képviselői, pedagógusok, szociális szakemberek, civilek és az érdeklődő szülők beszélgettek azokról a kérdésekről, amelyek a legégetőbbek a  szülők számára és közösen gondolkoztak arról, hogy ezeket hogyan lehet hatékonyan megoldani.

Digitális őslakosok és a közösségi háló pókjai

Dr. Nagy Ádám társadalomkutató előadásában a mai 15-29 éves fiatalokról beszélt a negyedik magyarországi  nagymintás  ifjúságkutatás (Magyar  Ifjúság   2012) eredményei alapján, ami reprezentatív  mintán,    8.000    fő  megkérdezésével  zajlott. Ez átfogó képet alkot a fiatalok élethelyzetéről, társadalmi szerepéről és életmódjáról. Az Y generáció tagjait - akik az 1980–90-es években születtek – így is nevezik:  N-gen, digitális őslakosok, Google nemzedék. Ők már kisgyerekként találkoztak az internettel, erős médiafüggés és tartalom-fogyasztás jellemzi őket. Az 1990-es évek végén született Z generáció a FB-nemzedék, ők a közösségi háló pókjai. Az elsődleges kommunikációs felületük a közösségi háló, számukra ez a jelenlét identitásközlés, ők inkább tartalom létrehozók, az idejük jelentős részét online töltik. A 2012-es évek fiataljait képernyő-társadalomnak (screenager) nevezik, ugyanis életük jelentős részét televízió, számítógép és mobileszközök képernyői előtt töltik.

A változékony világban a fiatalok nehezebben köteleződnek el, kevésbé kötnek házasságot, kevésbé vállalnak gyermekeket, bizonytalanok a továbbtanulással, a munkával, a „menni vagy maradni” kérdésével kapcsolatban, bizonytalanok értékválasztásukban, a jövőjükben. Nem lázadnak a szüleik életmódja ellen, inkább a bizonytalanság, passzivitás, kilátástalanság náluk a legmeghatározóbb tényezők, 24%-nak nincs barátja, baráti társasága. Ők nem akarnak szülők lenni.

Függőségekben segítség: Magadért Alapítvány

„Amikor a szülők a gyermekek fejlődésével szembesülnek, folyamatosan válaszolniuk kell egy kihívásra. Mégpedig arra, hogy nekik is fejlődniük kell a gyerekkel együtt.” (Erik H. Erikson)
Rendi Mari 13 éve a Magadért Drogmentességet Védő Alapítvány munkatársa. Céljuk a szenvedélybetegek, függők és a hozzátartozók támogatása krízis helyzetben, az egyéni megoldások keresésével és a családi működés helyreállításával. Egy támogató közösség, ahol megértik őket. Függő és hozzátartozói önsegítő csoportjaik mellett tematikus csoportjaik is vannak. Csoportfoglalkozásaink mellett egyéni, családi és párkonzultációkra is lehetőséget nyújtanak, az egyéni igényeknek megfelelően. A rendszerszemléletű megközelítésben hisznek, mert azt tapasztalják, hogy bármilyen függőség, szenvedélybetegség nem kizárólag a szert/viselkedést használó egyedüli problémája. Az esetek jelentős részében a család, a barátok, az iskolai/munka környezet, a helyi közösség meghatározó szerepet tölt be a drogfogyasztás kialakulásában éppúgy, mint a szerhasználat fennmaradásában, illetve a felépülési folyamatban.

Elég jó család

Dr. Hammer Zsuzsanna klinikai szakpszichológus családterápiás szempontból beszélt az elég jó család jellemzőiről.  A családterápia módszere egy olyan terápiás megközelítés, ami a családot rendszernek tekinti. A terápia során a kezelés tárgya nem a tünethordozó egyén, hanem a család. A családot egy nyitott, élő rendszernek tekintik, ami képes alkalmazkodni és hatást gyakorolni, információt és energiát cserél a környezetével. A család alrendszerekből áll, ezek a házastársi-, a szülői-, a gyermeki-, és az egyéni alrendszer. Az elég jó szülő biztonságot nyújt a gyermekének, a gyermeke érzi a biztonságot és a stabilitást. Képes működtetni a szülői alrendszert, nem engedi, hogy a gyerek tartósan szülői feladatokat lásson el. A szülő vezet, irányít és vállalja a felelősséget. Az anya és apa hasonlóan gondolkodva képviselik a jó elveket. A különböző életkorú gyerekeknek különböző szabályokat adnak. Az alrendszerek határait azok a szabályok alkotják, amelyek meghatározzák, hogy ki, mikor, és hogyan vehet benne részt. A hatékony családi működéshez arra van szükség, hogy a határok világosak és átjárhatóak legyenek.

Családban élni állandóságot, biztonságot jelent, egy ismerős közeget, ahol tudjuk, mire számíthatunk. Ezzel együtt a család egy dinamikus egység, mely folyamatos változást hordoz, hiszen mind a családot körülvevő világ, mind a gyerek és a szülők szükségletei is állandóan változnak. Ahhoz, hogy jól tudjon működni, dinamikusnak kell lennie, hogy képes legyen változni. Ami korábban még jó megoldás volt, ma már nem működik. Mit lehet tenni? A gyerekeknek és a szülőknek állandóan alkalmazkodniuk kell az új élethelyzetek kihívásaihoz, ami sokszor nehéz. Az elég jó család: dinamikus egyensúlyban van, közös értékek, identitás-tudat jellemzi, jól működik a kommunikáció, változásra képes, nyitott a környezete felé, világos, átjárható határokkal rendelkezik, a hierarchia élén a szülők állnak, az információcsere gazdag, egyértelmű és nyitott - foglalta össze a szakértő.

„A szem a lélek tükre, a gyerek pedig a családé”

Ezt vallja Cserey Miklós, a konferencia szervezője, a Szülőnek lenni program alapító-vezetője. A konferencia záró előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy amit a családnak adni tudunk,  az a tudás, a készség és az attitűd. Tudás alatt a gyermeki fejlődés biológiai, lelki és szociális elemeit, a kötődés fontosságát, a kapcsolatban maradás fontosságát, a teljesítmény, nem pedig a képesség dicséretének jelentőségét emelte ki. Készség alatt a meghallgatás és a családon belüli kommunikáció fontosságát, a konfliktuskezelést és a közös megállapodások jelentőségét hagsúlyozta. Attitűd alatt pedig az érzelmi-értelmi viszonyulást, a feltétel nélküli szeretetet emelte ki. A család alaphelyzetben, az apa, az anya és a gyerek(ek) közössége, de ez sokszor nem így alakul. Ma már sokféle lehet a család: bármely okból egyszülős, újraházasodott mozaik-, több generációban együtt élő vagy nevelőszülős család. Nem ritka, hogy gyerekek úgy kapnak új testvért, hogy az elvált szülő új társa „hozza magával” őt. A család tehát többféleképpen szerveződhet, de a legfőbb családi funkciókat mindig azok látják el, akikkel a gyerek huzamos ideig, vagy akár csak időszakosan együtt él.

Az előadásokat követően a résztvevők a World Café módszer alkalmazásával párhuzamosan folyó, kiscsoportos beszélgetéseken vitatták meg az elhangzottakat: Szülői részvétel az iskolában, Nevelési értékek és értékrendszerek a XXI. századi család életében, A függőségek voltak a fő témák. Emellett bemutatkozott a Toldi Ház és a Hellóanyu program.

További információ: www.szuloneklenni.hu

Halász Kinga, Budapestimami

Partnereink