Jelenlegi hely

Gondolatok férfi Sammel - „Ne haragudj, hülye voltam!”

Vita, veszekedés, sértődés, netán kiabálás... hogyan lehet elsimítani az akár hegynek látszó problémákat?

Kedves Olvasóm!

Ma ismét egy saját történettel jövök. Címnek a „Ne haragudj, hülye voltam!” mondatot adtam. Tudod, amióta már privátban is lehet nekem levelet írni, felbátorodtak az olvasók. A pozitív visszajelzések mellett kapok néhány negatív véleményt is. Ezekben előfordult már a „Sam, hagyd már ezeket a Nők Lapjából összeszedett marhaságokat”, meg a „A te világod tényleg ennyire kerek? Nem hiszem el…” típusú hozzá(m) szólás is.

Az utóbbihoz szeretnék a mostani témával kapcsolódni.

Tehát „hülyeség” és az én KEREK világom…

A bemutatkozásomban láthattad, hogy párkapcsolatban, boldogan kimondva, szerelemben élő ember vagyok. Kiegyensúlyozottság és ragyogó égbolt sugárzik a soraimból, igaz?! Úgy tűnhet, hogy nekem semmi sem szögletes, és soha nincs felhő a napom előtt.

Nos, van. Szögletesség is és felhő, sőt néha koromfekete felhő is. Pár napja például egy igen-igen banális dolgon összeakaszkodtam egy általam, ha nem is szeretett, de mindenképpen tisztelt munkatársammal. A helyzet szakmai volt, mindketten kötöttük az ebet a karóhoz, először kulturáltan próbáltuk győzködni egymást, aztán lévén mindketten férfiből vagyunk emelkedett a hangerő, majd mivel előkerültek korábbi sérelmek is, a döbbent kollégák előtt (most már szégyellem), átcsaptunk heveny üvöltözésbe…

Mit mondjak, nem volt szép a délután.

Tegnap pedig újra pergett „a film”, bár újabb szereplőkkel folyt a jelenet. Ugyanis már hajnaltól beszállva a mókuskerékbe levezettem néhány száz kilométert (ahogy idősödöm, egyre jobban utálok autózni), majd mivel a túra nem volt betervezve, az időközben feltornyosult irodai feladataimban próbáltam utolérni magam. Aztán eljött az este, és a sok-sok negatív előjel ellenére, beadva a páromnak a derekam, mégis elmentünk egy egyébként régóta várt kulturális eseményre.

Az előadás remek volt, szerelmemmel úgy turbékoltunk végig (folyamatos kéz és láb simogatás, lopott puszik-csókok), mint két megkergült tini. Aztán még összefonódva andalogtunk egy kicsit Isten gyönyörű csillagos égboltja alatt, majd…

Majd a hazafelé tartó úton úgy összevesztünk egy már felidézhetetlen butaságon, hogy a romantikusra tervezett folytatás helyett mindketten, nagy dúlva-fúlva, az egymástól több kilométerre lévő saját ágyainkban hajtottuk - nehezen jövő - álomra a fejünket…

Nyilván neked is van hasonló történeted. Történeted arról, hogy milyen könnyű bárkivel egy pillanat alatt konfliktusba keveredni. Akár szereted az illetőt, akár nem. Nyilván az előbbi még fájdalmasabb, hiszen a mi esetünkben sem volt valódi OKA mindannak, ami úgy elrontotta a sokkal jobban (de még mennyivel jobban...) is végződhető esténket.

Rengeteg behatás ér minket. És rengeteg helyen kell ALKALMAZKODNUNK. Helyzetekhez, egymáshoz, másokhoz. Van, amihez könnyen megy, van amihez, AKIHEZ nehezebben.

Mégis, mi lehet az, ami megkönnyíti az ilyen konfrontációk elkerülését?

Vezetőként számos konfliktuskezelő tréningen vettem részt. Így lenne abban ráció, ha előkapnám valamelyik, korábbi oktatáson tanult formulát és azzal csendesíteném el feléledt kíváncsiságodat.

De nem teszem. Mert őszinte leszek, ezekben a tudományos dolgokban, bár elfogadom őket, mégsem HISZEK.

Mert én inkább a sallang, taktika mentes emberi szóban hiszek. És abban, hogy hibázni nem bűn. Vitatkozni, uram bocsánat néha veszekedni jó. Komolyan mondom, egy-egy jó veszekedés, akár kiabálás feszültségoldó szelepeket nyit meg.

Csak a dolgok lezárása az, amire feltétlenül ügyelnünk kell! És ha van kellő intelligencia, szeretet, akkor minden, az adott helyzetben hegynek látszó probléma elsimítható. Néha meglepően könnyedén…

Zárszó:

A veszekedésünk másnapján a szerelmem hívott és azt mondta: „Ne haragudj, tegnap nagyon hülye voltam és úúúúgy szeretlek…” Úgyhogy, amint letettük a telefont, én végre megnyugodva, újra ezer fokon égve, párom bölcs gesztusától magam is megvilágosodva fogtam magam és a céges készüléken tárcsázva a kollégámat, bejelentkezése után csak annyit mondtam: „Ne haragudj Jani, szerdán az irodában én! oltári hülye voltam…”

Drága Olvasóm!

Remélem jól telt a nyarad, és újult erővel indulsz a szeptembernek. Sok erőt, kitartást és szeretetteljes türelmet kívánok az évkezdéshez.

Jövő héten újra jövök, itt leszel?!

Várlak!

Sam

48 éves, elvált, a hadak útját már megjárt, őrülten szerelmes, boldog kapcsolatban élő apuka vagyok.

Hölgyeim! Jó kis kombó, igaz?! Lenne kedvük megismerni néhány gondolatomat a párkapcsolatról, szerelemről, férfi-női szerepekről? Hogy én hogyan látom FÉRFISZEMMEL?!

Régóta figyelem az Imami felületeket, örömmel is olvasom őket. Izgalmas, jó témák, valóban hasznos tanácsok, élményszerű programok, és ami fontos, kiváló KÖZÖSSÉG!

De feltűnt, hogy hiányzik a témák, vélemények közül a FÉRFI! A férfi energia, álláspont, építő jelenlét…

Leszögezem: sem pszichológus, sem párterapeuta, sőt még coach sem vagyok. Csak egy sokat látott, tapasztalt FÉRFI, aki szereti, tiszteli, és néha talán érti is a nőket:))), de a férfi lelket, mozgató rugókat, „miérteket?” mindenképp…

Így talán hasznukra lehetek. Hogy a meglévő kapcsolatukat, annak férfi vonatkozásait jobban megértsék. Vagy az épp új életet, szerelmet keresők jobban, sérülésektől mentesen dönthessenek az új partnerrel kapcsolatban.

Hiszem, hogy sok kapcsolatban nem tudnak a résztvevők őszintén beszélgetni, a hölgyek közötti barátnős gondolatcserék pedig néha egyoldali véleményeket eredményeznek csupán.

Engedjék meg, hogy a jövőben „barátjuk” lehessek, akivel az esetleges problémáikat, férfiakkal kapcsolatos kérdéseiket tét nélkül megvitathatják. Szívesen válaszolok egy-egy, általam felvetett téma után a felmerülő kérdésekre.

Jöhetne most egy online pertu ivás?! Megtisztelő lenne, nagyon köszönöm, akkor egészségedre!

Várlak minden héten, "Férfiszemmel" rovatomban!

Szeretettel, Sam

 

Partnereink