Sokat változott a világ, ma már gyönyörű jelmezek vannak készen az üzletekben. Ma már egy csodajelmezhez nem kell az anyukáknak éjszakákat a varrógép felett görnyedni, elég megrendelni valamelyik webshopból az igazit. Csak győzze az ember megfizetni. Vagy kitartóan járni a használt-ruha üzleteket. Megdöbbenve tapasztaltam micsoda klassz darabok vannak pár ezer forintért.
Kicsit el is voltam szontyolódva, hogy nem vehettem meg egy szuper sárkányos jelmezt, mert az én fiam élete első farsangján tuti tűzoltó lesz.
Mi lenne más egy olyan gyerek, aki másfél éve tűzoltókkal kel és fekszik. Játszani csak tűzoltósat lehet, 19 darab tűzoltóautója van, csak tűzoltós rajzfilmet néz - ha már meghallom a kezdődalát viszketős idegbaj tör rám – és még esti mese helyett is a városligeti tűzoltó napon készült fotókat nézegetjük. A nagy rajongás eredményeként van tűzoltós póló, pulóver, széldzseki, 4 féle sisak és 3 garnitúra teljes menetfelszerelés. Beöltözni nekünk nem kihívás.
Gondoltam én. Majd a gyerek közölte, hogy ő bizony nem akar tűzoltó lenni. Döbbenet. Akkor mi akarsz lenni? Hát rendőr. Szuper. Egyik eredetibb, mint a másik. De egy szavam nem lehet, hiszen ha a szülők is részt vehetnek az óvodai mulatságon, én bizony boszorkánynak öltözöm.
Hátha így, akkor keríteni kell egy rendőrös jelmezt. Óriási szerencsénkre a sarki mini használt-ruhásnál találunk pár száz forintért rendőrjelmezt, ami ugyan angol egyenruha meg két számmal nagyobb is, de nekünk ez nem gond, majd a nagymama megoldja. A gyerek meg irtó boldog. Egész délután azt játsszuk, hogy rossz ember vagyok, valamit rendre ellopok, de jön Ő, a hős rendőr, aki elkap „megcsicsincsel” és bezár a börtönbe. Próbálom magyarázni neki, hogy ez azért nem így van, értekezek a szétváló hatalmi ágakról és arról, hogy a tettenérés a büntetéskiszabás között azért még sok minden más is van, de hasztalan, végül úgyis a dutyiban kötök ki.
Másnap az ovis csoporttárs rutinos anyukája teljesen elkeserít, mert a farsangi bulira nem jöhetnek szülők meg tesók. Pedig én már megvettem a kistesónak a boszorkányos ruhát - aminek a tüll szoknyája még világít is -, és magamnak a csúcsos boszisapit. Most mi lesz? Hogyan öltözöm én a kisebbikkel boszorkánynak?
Két lehetőség van. Az egyik, hogy némi aknamunkával – más anyukák rábeszélése, hogy ők is akarjanak farsangolni – addig járok az óvónők nyakára, míg idéntől, a karácsonyi teadélután mintájára, a szülők és a tesók is részt vehessenek a mulatságban. A másik, hogy itthon rendezek egy privát farsangi bulit. Meghívok barátnőt, ismerőst gyerekestől, farsangi fánkot sütök, beöltözünk és jót mulatunk. Ennek az utóbbinak látom több esélyét. Kétlem, hogy az oviban van még olyan hozzám hasonló lökött anyuka, aki 38 éves többgyerekes felnőtt nő létére boszorkánynak vagy királylánynak akarna öltözni.
Igazuk is van, ha jobban belegondolok, egyetlen sima hétköznap alatt akár 4-5 jelmezt is magamra veszek. Kezdem reggel, amikor ébredés után fél óráig alvajáróként főzök kávét, kakaót, tejbegrízt. Majd űzött vad jelmezbe bújok és egyik helyről a másikra, egyik feladattól a másikig rohanok. A gyerekkel együtt töltött időben hol jó tündér, hol gonosz boszorka vagyok. Volt idő, amikor esténként még végzet asszonyának öltöztem, de mostanság már inkább csak a sárkányos jelmezem van kéznél. És akkor még nem is beszéltünk, a takarítónőről, a szakácsnőről, a titkárnőről, a mártírról, a hárpiáról és így tovább. Jó sok jelmez.
Igazából csak elég jó anyuka, elég jó társ és barát szeretnék lenni, meg néha kicsit boszorka is csíkos harisnyában és csúcsos sapkában, csak úgy, a móka kedvéért.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges