Nekem nagyon bevált, büszke vagyok rá, hogy mennyi minden finomat tudok az asztalra tenni. Ha megtehettem volna, hogy a boltban veszem meg, lehet, hogy soha nem talál meg az öröm és elismerés, amit a süteményeimért kapok a családtól.
Vidéken éltünk, úgy alakult az életünk, hogy a GYES után nem kaptam munkát. Férjem fizetése a rezsire és a legszükségesebb dolgokra elég lett, de a tápláló szénhidrát - a mindennapi kenyér - bizony nem mindig kerülhetett az asztalra. Gyötört a kérdés: most mit tegyek? Nem voltam éppen egy sütő-típus. Ismerős? Nem nyugodtam bele, hogy nem engedhetjük meg magunknak a friss pékárut. Egy kicsit utánajártam (receptek, újságok, internet) és belekezdtem. Féltem, hogy meghaladja az erőmet. Az iskolában ezt nem tanították…
De hamar beletanultam. Kis lépések és sikerül! Aki nem élt át nélkülözést, nehezen tudja elképzelni ezt a szükség-helyzetet. Ha ismered, de még nem kezdtél el sütni, bíztatlak, bátran vágj bele, mert nagy élmény és nagyon finom! Érdemes körülnézni, hol van malom a környéken, vagy interneten rákeresni, mert a liszt nagyobb kiszerelésben olcsóbb.
Válassz több fajtát. Ízlés szerint a teljes kiőrlésű liszteket (rozs, tönköly) fele vagy kevesebb arányban a fehér kenyérliszthez adhatjuk. A népszerű magvakat is belekeverhetjük a tésztába. Ha nincs dagasztós keverőgéped, ne búsulj, költségkímélő edzésnek is beillik egy nagyobb fakanállal megkeverni a tésztát. Gázsütőben, a finom, déli, olaszos kenyeret római tálban sütöttem, kevés olajjal megkenve a tetejét. A római tálat egy nappal előtte be kell hideg vízbe áztatni, hogy jól megszívja magát. Mindenféle pékáru készítésénél érdemes egy tűzálló tálban vizet tenni a sütő aljára, hogy a pára megpuhítsa a süteményt.
Egyik siker jött a másik után. A kenyér olyan tömény volt, hogy egy hétig is elállt. Zsömlét, kiflit, leveles croissant, perecet, kakaós és fahéjas csigát nagyon kevés pénzből tepsi számra lehet készíteni. Reggeli, tízórai, uzsonna - fillérekből. Az is lényeges, hogy tudom, hogy mi van benne, hiszen magam készítem. A gyúrásba, formázásba a gyerekeket is be lehet vonni! Egy jó lehetőség a közös élményre! Az illata? Csodás! Nem győzök hálát adni ezért az új készségért, és így már nem kell nélkülözni, megvan a mindennapi kenyér, és mindig friss pékáru kerülhet az asztalra!
Alább egy könnyű franciakenyér recept, amelyből zsömlét is lehet készíteni.
Hozzávalók:
sütőpapír, 10 gr. élesztő, 2 teáskanál só, 700 gr liszt, 4 dl langyos víz (lisztfüggő!, amennyit felvesz), kb. 2 evőkanál olaj
Elkészítés:
A langyos vízbe belemorzsoljuk az élesztőt és egy szem kockacukorral felfuttatjuk.
A lisztet és a sót összekeverjük, beletesszük a felfuttatott élesztőt, az olajat, majd selymes tésztát gyúrunk.
A tésztát kevés liszttel megszórjuk, lefedjük egy tiszta konyharuhával és szobahőmérsékleten 4 órát kelesztjük.
A tésztát gyorsan átgyúrjuk, három részre osztjuk és sütőlap hosszúságú rudakat formálunk, vagy tenyérnyi gombócokat gyúrunk.
Sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük, liszttel megszórjuk és még 30 percig kelesztjük.
Villanysütő: 250-200 fok, gázsütő: 6-4. fokozat, az előmelegített sütő aljára egy tálka vizet teszünk, a zsemlékre (vagy rudakra) vizet locsolunk és a sütő aljára is teszünk kevés vizet, a tepsit betesszük és az ajtót azonnal becsukjuk.
10 perc múlva csökkentjük a hőmérsékletet, a rudakat vagy a zsömléket résnyire nyitott ajtónál készre sütjük.
Süteményes rácsra téve hűlni hagyjuk.
Jó étvágyat!
Szerző: Cs. Szabó Dóra
Recept: IMP BV/Mester Kiadó Kft./MKH 033 alapján
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges