A Sicc Production előadása - Janikovszky Éva 100 emlékév
“Amikor apukám azt mondja, hogy
– Gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled!
Akkor már biztos, hogy baj van. Mert, ha nincs baj, akkor nem mondja, hogy beszélni akar velem, hanem mindjárt beszél. Most azért akar apukám velem beszélni, mert azt hallotta a tanító nénitől, hogy eleven fiúcska vagyok az iskolában.
Az igaz, hogy én eleven fiúcska vagyok az iskolában, de az Istvánka, aki mellettem ül, az még elevenebb, mert nagyon szeret lökdösődni, de egyedül nem tud.
És az Attila, aki mögöttem ül, az is jó eleven, és mindig a más nyakát akarja csiklandozni, de csak az enyémet éri el.
Az Eszter, csak azért nem eleven fiúcska, mert lány, de azért hátrafelé is tud rúgni.
Erre apukám azt mondta, hogy
– Engem nem érdekel, hogy a más gyereke mit csinál! De én nagyon szégyelltem magam helyetted a tanító néni előtt.
Sajnáltam apukámat, hogy helyettem szégyellte magát, mert szégyellni már én is tudom magamat a tanító néni előtt, csak szép kövér karikákat nem tudok még egyedül rajzolni.”
Veled is mindig történik valami? Nehéz kiskamasznak lenni? Meg vagy magaddal elégedve? Nehéz a szüleiddel, testvéreiddel, barátaiddal, az egész világgal boldogulni?
A SICC Production és a Budaörsi Latinovits Színház koprodukciójában létrehozott zenés előadás Janikovszky Éva felejthetetlen, vesébe látó szövegei és a Budaörsi Jókai Mór Művelődési Ház gyerekvers pályázatának válogatott versei segítségével keresi a választ ezekre a kérdésekre.
Janikovszky Éva éppen 100 éve született, de a mély emberismereten alapuló irónia, humor amellyel megszólítja a különböző generációkat semmit nem vesztett frissességéből, érvényességéből.
Jóllehet az alfa generáció már nem szalagos magnón hallgatja kedvenc zenéit, de szüleik, nagyszüleik, sőt dédszüleik is pont azt érezték amikor tizenévesen tükör elé álltak.
Fiatal színművészek által egyes szám első személyben megfogalmazni ezeket a gondolatokat páratlan lehetőség. A színház közösségi élmény, lehetőség arra, hogy a nagy kamasz-magányban együtt nevethessünk önmagunkon, felmenőinken és néha persze másokon is. Felszabadító megtapasztalni, hogy nem vagyunk egyedül nyűgeinkkel, bajainkkal, hogy mások is ugyanúgy éreznek mint én, és hogy csak ezt a pár évet kell valahogy átvészelni…
- Budapestimami -
