"Kertész vagyok, és ez büszkeségem"
Létezik Budapesten egy mesebeli, eldugott hely, amit sokan ismernek, de kevesen láttak. Egykor Jókai Mór kertészkedett és alkotott nyaranta a svábhegyi vén fák alatt.
Itt elbújhatott a világ szeme elől, hiszen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc aktív résztvevőjeként rá is kimondták a halálos ítéletet, s bujdosnia kellett, álnéven írt. Kert-és irodalomtörténeti sétánkon felelevenítjük a Svábhegy 1850-es évekbeli hangulatát, s a Jókai család hétköznapjait.
Megtudjuk, hogyan küzdött meg Jókai a természeti elemekkel, hogyan „fogta meg” a földet, a szelet, a vizet, a napot és hogyan varázsolt mintagazdaságot az egykori kőbányából. Jókai rendkívül büszke volt a saját maga nevelte gyümölcsfáira, rózsakertjére, szőlőültetvényére és az általa készített borra. Mint írja: „Lehet, hogy el fognak felejteni, mint költőt, de az én szép fáim minden évben ki fognak zöldülni újra és hirdetni fogják, hogy kertész voltam”.
- Budapestimami -
