Nem csak személyi veszteségekben és anyagi károkban mérhető mindaz, ami a világban történt bő egy év alatt. A lelkekben okozott kár nehezebben mérhető, de annál nagyobb, különösen pedig gyerekeknél! Nyilvánvalóan nem elég felmérni a lelki károkat, mert egy szülőnek gyakorlatias válaszokra van szüksége azzal kapcsolatban, hogyan hozható helyre, ami elromlott, lecsökkent vagy megszűnt.
Helyrehozni azonban csak azt lehet, amiről már tudjuk, hogy kezdeni kell vele valamit. Ezért említsünk meg néhány, az ovisoknál és iskolásoknál keletkezett „pandémia-kárt” és a lehetőségeinket arra, hogyan csökkentsük a lelki veszteséget.
A család, az iskola, a szülők munkahelye és sok minden más is kikerült a normális kerékvágásból, így a gyerekek is kizökkentek megszokott világukból, vagy eleve másként láttak neki életük meghatározó szakaszainak, mint ahogyan kellett volna.
Mi a közösségi élet legfontosabb képessége?
A legnagyobb veszteség nem közvetlenül az, ami közismert, hogy gyermekeink sokkal kevesebbet találkozhattak saját korosztályukból másokkal, hanem ami ebből következik. Nem, vagy csak kevésbé alakultak ki közöttük a más gyerekkel való együttműködés technikái. Ezeket a technikákat a gyerekek vagy tapasztalataikból szerzik, vagy pedagógusok és szülők segítségével tanulják. A mi „illik, mi nem illik”, és a „szabad-nem szabad” is ide tartozik.
Mit számít az, hogy mennyivel kevesebbet tanultak meg a gyerekek ténylegesen az online oktatásban, ahhoz képest, hogy éppen a legfontosabb közösségi képességüket nem volt módjuk eleget gyakorolni. Ez pedig az, hogy valamelyest tudniuk kell mások fejével gondolkodni. Sérült, csökkenhetett vagy kevésbé alakult ki empátia. Az önzés és az önzetlenség nem fekete-fehér dolog, hanem egy skála. Az egyik gyerek hátrébb, a másik előrébb van rajta. Az azonban bizonyos, hogy aki hátrébb, azt kevésbé szívesen vonják be közös játékokba.
A gyerek-gyerek közti együttműködést, beszélgetést, játékot, sportot nem pótolhatja teljesen az, amikor a felnőtt helyettesíti a másik gyereket, de erre mindenképpen szükség van, hogy enyhítsük a más gyerekekkel való együttműködés hiányát. Ennél jobb megoldás, hogy a szülő, a saját maga által biztonságosnak vélt körülmények között elősegíti, hogy a gyerek időt tölthessen rokon, baráti vagy szomszéd gyerekekkel. Ezzel némileg pótolható a kieső óvodai vagy iskolai lehetőség.
A dráma csökkentése
A gyerek számára nagy károkat okoz a felnőttek között létrejött nézeteltérések mennyisége és vehemenciája. Vírus és oltás. Csak erről a két dologról minden embernek legalább részben eltérő nézőpontja van. A gyerekek olyan beszélgetések fültanúi, amelyben szinte senkinek sincsenek pontos információi, de majdnem mindenki erőteljes véleményt képvisel, ráadásul még akár családon belül is eltérőt.
Ezt a gyerekek most már jó ideje fennálló konfliktusnak élik meg. Ahol a gyerek konfliktust tapasztal, ott a szeretet csökkenését is érzékeli. Közhely, hogy a gyereknek a szeretetteljes környezet a legfontosabb a nevelkedése során.
Mindennapos témává vált a maszk, az oltás, a „nyitva van” és a „nincs nyitva”, mégis erre a gyerekeknek nincs szükségük olyan mennyiségben, mint amilyenben felnőttektől kapják. Az őszinte és feltétlenül szükséges mennyiséget egyrészt az határozza meg, hogy a gyereknek tudnia kell milyen szabályokat kell betartani. A másik, ennél fontosabb az, hogy a gyerek miről érdeklődik, mert arra világos választ kell adni.
Általában sem jó a gyereknek ha háttér-televíziózik, de mostanában főleg nincs szüksége a gyereknek híradók és hírek csupa 18 éven felüli halálos információira, mert ha nem is látszik rajta, felesleges stresszt okoz neki az elhunytak és a fertőzöttek száma. Mihez kezd ugyanis valaki normálisan egy számmal, ami mér valamit? Összehasonlítja egy általa ismert másikkal, és akkor megért belőle valamit. A mai hírek legjellemzőbb két számadata azonban nem értékelhető ki egy gyerek által és még akár felnőttek által sem, hanem ezek csak a drámát fokozzák számára.
A normális élet
A víruskárokat az enyhíti a leginkább, ha sok mindent hasonlóan csinálunk, mint korábban, amit pedig nem lehet, arra minél emberibb helyettesítő megoldást találunk.
- Ha nem lehet máshol táncolni, akkor otthon tesszük.
- Ha nincs koncert, akkor karaoke-zunk egyet otthon.
- Nincs mozi? Akkor csinálunk egy nagy adag pattogatott kukoricát, és családilag nézünk meg egy filmet, … lehetőleg reklámmentesen, hogy ebben is hasonlítson az eredetire.
- Nincsen edzés? Akkor edzünk az udvaron, a téren, a mezőn vagy az erdőben.
Persze, hogy mindez nem „ugyanaz”, hanem csak „olyan”, de minél inkább megközelítjük a normális élet élménylehetőségeit, kommunikációs lehetőségeit, annál könnyebb normálisnak megmaradni egy amúgy meglehetősen abnormálisnak tűnő világban. Minél jobban felborul a világ egyensúlya, annál nagyobb szükség lesz stabil, higgadtan gondolkodó emberekre, és nem csak a gyerekeknek, hanem nekünk, felnőtteknek is.
Ezért miközben a szabálykövető embernek nincs alternatívája, a „Maradj otthonnál” azonban jobb és humánusabb szlogen ez: „Maradj higgadt és őrizd meg az életkedvedet!”
Babáknál is fontos
Nem érinthettünk itt mindent, de néhány víruskár enyhítésére azért kitértünk. A „leltár” már most is nagyobb, és még nagyobb lesz. A gyermekrajzokon már ma sem látszik mindig anya mosolygós szája, hanem fekete maszk takarja el. Az utcán a babakocsiban ülő gyerek nem tanul mimikát az anyukájától és apukájától, és beszédük is tompábban hallatszik, ami kihathat az ő hangképzésére is. Mindezt nagyobb mennyiségű otthoni kommunikációval ellensúlyozni kell.
A csak később felmerülő problémákkal pedig sajnos még bajlódhatunk majd egy darabig mi szülők, és pedagógusok.
Novák Ferenc
tanár
www.gyerekneveles.hu
- Kecskemétimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
