Persze az iskolák nem egyformák, és bennük a diákok sem, de azért van úgy, hogy történik valami kellemetlen, valami negatív.
Az iskolának igazából békés helynek kellene lennie, és nem hatalmas mennyiségű tananyagról, rossz osztályzatokról, egymás hecceléséről és más viselkedési zűrökről kellene szólnia, de ha a mai valóságból indulunk ki, akkor sajnos ezekkel is számolhatunk. Sokszor meg sem nyílik a gyerekünk felénk ezekkel a problémákkal, máskor pedig magtól mondja el.
Egy anyának vagy apának persze elég jó a „radarja” ahhoz, hogy lássa, valami nyomja a gyerek szívét - néha azért, mert csinált valamit, néha pedig fordítva: ellene tettek mások, vagy akár csak nem sikerült valamiben jól teljesítenie.
A gyereknek szüksége van egy biztonságos helyre, ahol szeretik, megértik, és mi is lehetne leginkább egy ilyen hely, ha nem az otthona. Ezért anyaként, vagy mint apa jól tesszük, ha tudjuk, hogy milyen helyzetben hogyan reagálhatunk jól, és hogyan rosszul arra, ami a gyerekkel történt.
Az alábbi segítségek csak „gyors tapaszok”, hiszen minden egyes helyzetre további sok-sok válasz létezik még, különösen azért, mert nincs két teljesen egyforma helyzet, de igyekszem röviden bemutatni, mi a helyes és mi a helytelen beavatkozás a szülő részéről.
Szomorú, de nincs különösebb oka
Ok nélkül nem szomorú a gyerek, de van olyan, hogy nem tudja megfogalmazni, hogy mi a baj. Ilyenkor ne erőltessük, hogy beszéljen arról, miért van ez.
Rossz:
„Ne légy már olyan búval bélelt”
„Most meg mi bajod van?”
„Legalább azt mond meg, hogy mi történt!”
Helyes:
„Van valami, ami nem sikerült?”
„Valaki rosszat mondott rád?”
„Hagyjalak most békén egy kicsit?”, majd: „Mit csináljunk, hogy jobb kedvünk legyen?”
Ilyenkor működhet az is, ha megkéred, hogy segítsen neked valamiben, mert akkor, ha tárgyakkal foglakozik, kevésbé fordul befelé: „Segítesz nekem szétválogatni a zoknikat?” vagy „Megmosod nekem a paradicsomokat a főzéshez?”
Úgy jön haza, hogy bántották
Rossz:
Lehordjuk, hogy miért ilyen „nyámnyila”, miért nem ütött vissza.
Helyes:
Amikor már képes róla beszélni, akkor elmondatjuk vele, hogy mi történt. Erre mondják azt, hogy valaki kiönti a lelkét. Csökkentsd a gyerek lelki terhét úgy, hogy akár többször is elmondatod vele. Lehet, hogy végül megunja, hogy beszéljen róla, de az mégiscsak jobb, mintha teljesen magában tartotta volna. Ha olyasmi történt, aminek nem lenne szabad megismétlődnie, akkor ne a másik gyerekkel intézd el az ügyet, hanem a tanítóval, tanárral, vagy a másik gyerek szüleivel.
Ő bántott másvalakit
Rossz:
Bántani őt, hogy „megtanulja” milyen az, amikor őt bántják. Nem ez a megoldás arra, ha néha vagy gyakran agresszív a gyerekünk.
Helyes:
Tanítsuk meg a másik fejével gondolkodni olyasmiről beszélgetve, ami neki reális lehet. Például: „Tudod, a cicádat sem húznád a lábánál fogva a földön, mert akkor fájna neki és szomorú lenne!”
Kiegészítő megoldásként gondoskodjunk róla, hogy eleget eszik és alszik a gyerekünk, mielőtt iskolába megy, mert ezek hiányában könnyebben válhat idegessé.
Ha békés gyereket szeretnél, társasjátékozz vele eleget, hogy megtanuljon veszíteni is anélkül, hogy különösebben zaklatottá válna miatta.
Rossz jegyet hozott
Rossz:
„Hogy lehetsz ilyen buta, pedig hányszor gyakoroltuk már együtt, hogy jól menjen neked!”
Helyes:
„Mi az, amit újra kellene tanulnod, hogy jobban menjen?”
„Tudok segíteni valamiben, hogy pótolni tudd egy jobb jeggyel?”
„Csinálj valami szorgalmi feladatot, attól büszke leszel magadra!”
Megjegyzem, hogy bár sok szülőnek csak az ötös az elég jó, de sok gyereknek nincs olyan szerteágazó érdeklődése és szorgalma, hogy mindenből jót teljesítsen. Egy ilyen gyerekkel beszéld meg, hogy melyik tárgyból szeretne jó lenni, és abban segítsd, hogy azt alaposan tanulja, ha már a többit csak „takarékon”.
Cikizték őt
Rossz segítségek:
„Nem is vagy buta!”
„Az a béna, aki rád mondta!”
„Legközelebb mond meg neki te is a magadét, mondd meg neki, hogy ő meg olyan vékony, hogy oldalról nem is látszik!”
Helyes, ha a pozitív irányban haladsz:
„Mondd meg nekem, miben érzed magad okosnak?”
„Miben vagy te egész jó?”
„Miben dicsérnek meg téged a legtöbbször?”
Ha ilyen kérdések után még mindig az zavarja, amit mondtak neki, akkor kérdezd meg, hogy „Kiknek a véleménye fontos számodra? Azoké, akik ellened vannak, vagy azoké, akik kedvelnek téged? Imi, a barátod, mondana rólad ilyen csúnyát? (Nem.) Akkor játssz inkább vele többet!”
Csinált valami nagyon csúnya dolgot
Rossz:
„Menj a szemem elől, ne is lássalak!”
„Hát ezt érdemlem én, hogy ezt kell hallanom rólad?!”
Helyes:
„Érted, hogy mi volt ebben a csúnya?”
„Máskor mit tehetnél ehelyett?”
„Hogy éreznéd magad, ha ezt veled tették volna?”
Majd: „Mivel szeretnéd helyrehozni ezt a dolgot?” vagy „Mivel tudnád helyrehozni azt, amit elrontottál?”
Ha a fenti tapintatos módokon bánsz a gyerekkel, akkor többször lesz veled őszinte, és általában elmondja majd, mi történt, mert nem kell attól félnie, hogy otthon csak tovább nő a baj. Ha viszont rettegnie kell attól, mi vár rá otthon, akkor néhány gyerek még úgy is reagálhat, hogy nem megy haza. Az pedig ugye nyilvánvaló, hogy bármit is tett, jobb helyen van otthon, egy biztonságos helyen, mintha fogalmunk sem lenne róla, merre jár.
Van egy szülőkbe épített „csodaszerkezet”. Ez a szülői szeretet. Ha ezt sosem csökkentjük le, ha ebből akkor sem engedünk, még akkor sem, amikor a kölyök igazán rossz fát tett a tűzre, akkor a gyereknek minden lehetősége meg lesz rendbe jönni, vagy jóvátenni azt, amit csinált. Ne tagadjuk meg tőle ezt a lehetőséget!
Bármi is történt a suliban, a szülő a legfontosabb „bója”, amiben még meg tud kapaszkodni.
Ne dicsérd meg azért, amiért nem jár dicséret, de bármit is tett a gyerek, az jobban visszahat őrá, mint amennyire minket bántott vele. Álljunk hát a rendelkezésére beszélgetéssel, megértéssel, szeretettel, megoldási javaslatokkal, és minél kevésbé vagyunk mi zaklatottak, annál könnyebben számíthat ő ránk.
Novák Ferenc
társ a nevelésben
www.gyerekneveles.hu
- Kecskemétimami -
Ezt pedig a közösségi oldalon találtuk, talán a Ti hűtőtökön, szoba falán is jól mutatna :)
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
