Néhány fiatal anyuka beszélget a játszótéren a homokozó mellett. Vannak köztük régi barátnők és olyanok is, akik nemrég költöztek errefelé. Összeszokott csapat. Szeretnek itt együtt lenni, mert miközben a gyermekeik önfeledten játszanak együtt addig ők felnőtt módra, felnőtt nők között beszélgethetnek.
Sok minden előkerül az élet nagy dolgai és az apró cseprő dolgok is. Recepteket is tudnak cserélni, megbeszélhetik az aktuális divatot, de komoly gyermeknevelési kérdések is szóba kerülhetnek. Apró történetek, amelyeken keresztül megosztják egymással örömeiket, bánatukat.
Érzik, hogy nincsenek egyedül, vannak társaik, akik hasonló dolgokkal, kihívásokkal néznek szembe. Miközben ellesik egymástól más és más megoldásaikat. Hazaviszik, ezt az új látásmódot, ízlelgetik, próbálgatják. Egyszerűen biztonságba, elfogadva érzik magukat.
Itt hangzik az a címben szereplő mondat. Kati a 4 gyerekes anyuka szájából.
"Holnap délelőtt szaunázni megyek."
Az addig meghitt hangulat hirtelen megváltozott, az arcokon sokféle érzés látszódott: öröm, ámulat, döbbenet, irigység, mélabú, kíváncsiság, érdeklődés, felvillanyozottság, megérintettség.
Összeszokott csapat, mert az érzések és a hozzájuk tartozó kérdések, őszintén és gyorsan követték egymást.
Az első megdöbbenés, rosszallás hangjai
- Hétköznap?
- Azt meg minek? Nincs elég dolgod otthon?
- Ezt egy anya nem engedheti meg magának.
Majd átalakul érdeklődéssé
- Milyen gyakran jársz?
- És ki vigyáz a gyermekeidre?
- Hogy érzed magad utána?
- Miért pont szaunázni?
Az elfojtott vágyak kifejezésééig
- Bárcsak én is meg tudnám/merném engedni magamnak, hogy néha a saját pihenésemre is gondoljak!
- Bárcsak mernék segítséget kérni!
- Bárcsak tudnám úgy szervezni a napjaimat hogy hetente egyszer szabadnapom lenne!
- Nem biztos, hogy szaunázni mennék, de jól el tudnék magammal egy fél napot eltölteni!
A válaszok „talán nem is olyan fontosak” a játszótéren összeverődött Anyacsoport így is komoly „terápiás” munkát végez. Hogyan?
- Információt adott: „énidőről” .
- Megélhették a sors közösséget.
- A jelenlévők megoszthatták érzéseiket, kimondhatták, félelmeiket, kérdéseiket, kétségeiket.
- Megoszthatták tapasztalataikat.
- Új ötleteket meríthettek egymástól.
- Tehették mindezt elfogadó, biztonságos légkörben.
Elégedetten boldogan szedték össze gyermekeiket, megint jó volt együtt nekünk is.
Mindenki vitt magával haza gondolkodnivalót
- Miért nincs énidőm?
- Miért nem tudom kigazdálkodni?
- Miért nem tudom megengedni magamnak?
- Mit is szeretnék igazából csinálni az énidőmben?
- Kitől tudnék segítséget kérni?
Mindannyian érezték, hogy ebben a témában még nagyon sok rejtett kincs van. Érdemes lesz egy délutáni kávézásnál, vagy egy esti közös találkozón újra elővenni a témát. Sőt, a párjukkal is jókat beszélgetnek majd erről.
Szerző: Süttő Márta
tanár, mentálhigiénés szakember, pszichodráma vezető
- Budapestimami -
Korábbi cikkünk a témában ›› A minőségi idő és az énidő nem luxus! - Tippek a megvalósításhoz
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges