Most, hogy a fiúk már nagyobbak, van két középiskolás (17,15 évesek), egy általános iskolás (12 éves), a legnagyobb meg már nem is lakik velünk, bátran állíthatom: a logisztika nem lett kevesebb, csak szintet lépett. A cumisüveg-sterilizálást és a dackorszakot felváltotta az edzések, a különórák, az "anya, ma átjönnek a haverok", és az "anya, holnapra kell egy fehér ing, ki van mosva?", "anya mikorra van időpontom a fodrászhoz?", "nekem hétvégére már van programom, miért nem szóltál előre" jellegű, mindennapos tűzoltás.
Egy idő után azt vettem észre, hogy az agyam úgy működik, mint egy túltöltött merevlemez. A hűtőre ragasztott cetlik elkezdtek önálló életet élni (és gyanúsan gyakran estek le a kuka mögé), én meg úgy éreztem magam, mint egy folyamatosan pörgő, de egyre akadozottabban működő fogaskerék.
Ekkor jött a felismerés: ha a munkámban profin menedzselem a vállalkozók életét, a saját családom miért a káosz szélén egyensúlyozik? Én hiába írok be mindent a naptárba, ha rajtam kívül azt senki nem nézi és követi.
Ekkor döntöttem el, hogy a sarkamra állok, és a családi életünket is "rendszerbe" teszem.
Íme az a 3+1 szabály, ami nálunk megmentette a hétköznapokat (és az idegrendszeremet):
1. Színkódok – az én titkos fegyverem
Nem kell mindent egyetlen, végeláthatatlan, egybefolyó listában vezetni, attól csak bepánikol az ember. Nálam mindenkinek és mindennek megvan a maga színe. A munka zöld, a fiúk edzései és meccsei narancssárgák, a családi programok kékek. Miért jó ez? Mert ha csak egyetlen másodpercre pillantok rá a telefonomra, a színek arányából már olvasni tudok. Ha sok a narancssárga, tudom, hogy aznap sokat leszek úton. Ha egybefüggő zöldet látok, tudom, hogy fókuszált munka vár rám a gép előtt. Hihetetlenül megnyugtatja az agyat ez a vizuális rend.
2. A vaslogika: Ami nincs a naptárban, az nem létezik.
Ezt mindenkinek meg kellett tanulnia. Anya nem gondolatolvasó. Ha valakinek meccse van, programja lesz, vagy el kell mennem érte valahova, de nem szól időben, hogy írjam be, akkor az a program a részemről egyszerűen "nem létezik". Meglepő, de a kamaszok nagyon gyorsan tudnak alkalmazkodni és felelősséget vállalni, ha arról van szó, hogy időben odaérjenek valahova, ami nekik fontos! :)
3. A "közös" nézet, avagy a kérdések vége
A legnagyobb megkönnyebbülést és a legkevesebb súrlódást az hozta el, amikor a közös naptárat elkezdték használni a saját telefonjukon. Nincs több "ráérünk a hétvégén?", "miért nem szóltál, hogy megyünk a mamához?" kérdés. Ha ott van a zsebükben lévő képernyőn és látják, akkor tudják. Pont. Nem mondhatják, hogy nem is szóltam, hiszen feketén-fehéren (vagyis kékkel és narancssárgával) ott van a naptárban.
+1. Tervezz be "semmi" időt!
Sokáig azt hittem, a naptár csak a feladatoknak való. Ma már tudom, hogy a legfontosabb dolog, amit be kell írnom: a saját pihenőidőm. Legyen az egy 15 perces kávészünet a teraszon, egy séta vagy egy óra olvasás. Ha be van írva, fix programként tekintek rá, amit nem mondok le. Kifejezetten üdítő és feltöltő érzés a legsűrűbb nap közepén arra ránézni, hogy "14:00 - 14:30: Semmi".
Ez a családi logisztika és a saját "túlélőtúrám" inspirált arra a felismerésre is, hogy nem csak én küzdöttem ezzel.
Épp ezért, ha nálatok is káosz van, leesnek a cetlik a hűtőről, és jó lenne végre kiüríteni a fejedből a folyamatos "mit nem felejtettem el?" nyomást, akkor ide kattintva nézd meg, hogyan tudok segíteni rendet tenni a káoszban!
Rengetegen kérdezték tőlem az elmúlt időszakban, hogy "Te ezt hogy csinálod?" Épp ezért úgy döntöttem, hogy nem csak magyarázom, hanem meg is mutatom:
Igen, ez egy fizetős anyag, de pontosan azért, mert egy komplett rendszert kapsz a kezedbe:
- elméletet,
- konkrét megoldásokat
- részletes PDF és gyakorlati képernyővideók formájában)
amivel percek alatt beállíthatod a saját Google Naptáradat.
Mi mindent találsz benne?
- Ha a munka és a magánélet összehangolása a cél: Megmutatom a színkódolás titkait, és azt, hogyan tudtok végre egy tökéletesen működő, közös családi naptárat beállítani úgy, hogy senki ne törölje ki véletlenül a másik programját.
- Ha vállalkozó vagy: Lépésről lépésre végigviszlek rajta, hogyan építsd fel a saját, automatikus Időpontfoglaló rendszeredet, hogy örökre elfelejthesd a "neked mikor lenne jó?" e-mail pingpongozást az ügyfelekkel.
Hidd el, egy jól beállított rendszer nem gúzsba köt, hanem felszabadít. A digitális naptár nem az ellenségünk, hanem a legjobb asszisztensünk lehet a mindennapokban, csak meg kell tanítanunk a saját szabályainkra.
Ti hogyan élitek túl a hétköznapi logisztikát?
Busi Antónia
Virtuális Manager
Okleveles Közgazdász
Pécsimami
