Jelenlegi hely

Az én történetem - Bébibogyó születése

2015. május hetedikén (a kiskönyvben kitűzött dátumon) hajnal négykor ébredtem az első erős fájásra, meg utána még kettőre. Hat körül újra felébredtem, aztán fél hét felé pár szabályosnak tűnő fájás után bekapcsoltam a fájásmérő alkalmazást, és elkezdtem mérni a hosszokat. 6 perc, 5 perc, 3 perc, 3 perc... jöttek szépen sorban, de nem voltak szép rendszerezettek.

8-kor elmentem készülődni, mert 9:30-ra volt CTG időpontunk a kórházba. Zuhany közben is jöttek szépen a fájások. A párom később kapacitált egy fürdővel, de mondtam, hogy úgyis megyünk a kórházba, majd kiderül, hogy milyen fájások ezek. Azért a szülőszobai motyót magunkkal vittük.

9:10 után jött a taxi, az út alatt is voltak fájások, kettőre kifejezetten emlékszem, egy volt a Délinél, egy meg mikor begurultunk a János kórház udvarára.

Bementünk CTG-re, és késtünk kicsit, de amúgy is várni kellett, szóval nem volt gond. Bent picit ideges voltam (csak az új hely "varázsa"), Bébibogyó durmolt az elején rendesen, de a végére sikerült kooperációra bírni. Miután végeztünk, megvártuk a dokit.

Jött is 11-kor, épp a műtőből, elég csapzottan. Elsőre nem vágta, hogy mi merre hány méter, de aztán a szülésznőmmel (mert oltári szerencse volt, hogy épp ő is bent volt, mert nem beszéltünk előtte) elmondtuk neki a dolgokat.

Doki megvizsgált, mondta, hogy igen, jobban lent van Bébibogyó feje (mint a pár nappal ezelőtti vizsgálaton), igen, szinte sima a méhszáj, úgyhogy hmmm... hmmm... merre lakunk? Mondtam, hogy a 11-ben. Erre a szülésznőm mondta, hogy neki 3-ig van műszakja, így ne kelljen a város másik végéből visszajönnie. A doki egyébként egyig lett volna bent.

Az lett az eredmény, hogy elküldtek egy órát sétálni, hogy megnézzék, gravitáció pajtás mit tud segíteni Bébibogyónak meg nekem.. Így eszembe jutott, hogy oké, akkor fénymásoltassunk iratokat, mondjuk a Budagyöngyében, mert az anyakönyvezéshez az iratok még hiányoztak. Úgyhogy fél óra alatt elcsattogtunk - közben is jöttek a fájások rendesen, majd másik fél óra alatt vissza is értünk.

12 után értünk fel a szülőszobára, doki megvizsgált, és mondta, hogy két... három ujjnyi a méhszáj, szép sima... hmmm... SZÜLJÜNK!

Nem voltam ideges, sőt! Valahogy az izgulásnak az a része, hogy jaj mi lesz, reggel óta meg se fordult a fejemben, az meg, hogy baba lehet, reggel a fájások láttán már kvázi tudatosult bennem.

Szóval 12:10-kor elkezdődtek az események. Átöltöztem, a párom is felvette (ennek még később lesz jelentősége) a kék cuccot, megkaptam a beöntést, majd becsattogtunk a kettes szülőszobába. CTG-re rakott a szülésznő, majd sétálgattam. Közben a fotós barátnőm is befutott, úgyhogy mindenki készen állt Bébibogyó érkezésére.

Fájások jöttek-mentek, az egyik közben a doki megvizsgált, majd egy másik közben burkot is repesztett, aztán felállva is megvártunk a CTG-re kötve pár fájást, hogy Bébibogyó hogy reagál rá. Szerencsére minden a legnagyobb rendben volt.

(itt már nem emlékszem pontosan a dolgok sorrendjére....) Egyszer csak jött a doki, és mondta, hogy akkor próbáljunk meg párat nyomni. Hát elsőre egész szuperül mentek a dolgok, úgyhogy nyomtunk. Elfordítottak jobb oldalra is, hogy pár fájást várjunk ki ott, így Bébibogyó kifelé jobban tud forogni. Hát az a 3 fájás nagyon nem esett így jól, így visszafordultam a hátamra. A szülésznő közben a légzéstechnikát csinálta velem, nagyon jól jöttek!!! A páromnak volt némi elalélós közjátéka, de nem estem pánikba és a fájások se álltak le.

Aztán kaptam némi oxitocint, nagyon keveset, majd mondták, hogy szóljak, ha érzem a kakilási ingert. Hát szinte azonnal jött, így beindultak a dolgok. (itt megint van némi fehér folt...) Arra emlékszem, hogy oké, akkor nyomjunk ezerrel, érzem, hogy jön Bébibogyó nagyon jól. A fájásoknál a 99-esnél még vígan karattyoltam, kérdeztem is a szülésznőt, hogy mit gondol a dologról. Mondta, hogy lehet, hogy ha így bírom, akkor végigcsacsogom az egészet is. Azért voltak a végén olyan fájások, aminél már nem volt őszinte a mosolyom, de bírtam rendületlenül.

Egyszer valamikor fél három táján megkérdeztem a dokit, hogy kábé még mennyi van szerinte hátra, mondta, hogy hmm...20 perc? Na, akkor olyan erőre kaptam, hogy csuda.  Nem tudom most sem, hogy sikerült ilyen jól nyomni, valószínűleg ösztönből jött.

Amikor kibújt Bébibogyó a feje, a párom megnézte, hajasbaba volt :). Utána már csak finoman kellett nyomni, majd kibújtak a vállai is. Végül összesen 4 vagy 5 jó tolófájás után

2015.05.07-én 15:19-kor 2900 grammal és 51 centivel (10/10-es Apgarral) megszületett a KISLÁNYUNK!

A kevesek egyike, aki olvasta a kiskönyv ominózus sorát: a szülés várható ideje...

Nem kellett gátmetszés sem, pedig mondtam egyszer, hogy inkább vágjunk, erre a doki mondta, hogy na, próbáljuk meg inkább. Nagyon jól tette.

Szóval a mellkasomra rakták, még magzatmázas volt a kis popsija :). Nagyon kis picike volt (most hogy írom ezeket, élem át újra az egészet :)), és mikor elvágták a köldökzsinórt (a szülésznő csinálta végül, nem kockáztattunk), üdvözlés gyanánt Bébibogyó lepisilt :). Nem volt csúcsfeje sem, egyszerűen gyönyörű volt. A párom mondta, hogy nagyon ügyes voltam, a barátnőm is odáig volt, hogy nagyon jól csináltam.

Rögtön fel is sírt, de hamar meg is nyugodott. Így maradtunk egy darabig, majd megtörölgették, megmérték, és kivitték az inkubátorba melegedni. A párom ment vele. Addig engem rendbe tettek. Na, ez nem volt leányálom, sőt, mikor a doki csinálta a matyóhímzést, néha borzasztóbbnak éreztem, mint bármelyik erős fájást... Aztán a szülésznő rendbe tett, és végre Bébibogyó is visszajött a párommal.

Próbáltunk szopizni, majd mikor letelt a két óra, Bébibogyót elvitték a csecsemősökhöz, engem meg a szobámba.

Az első látogatók a két hugom és az egyik büszke nagypapa voltak. Mivel épp úgy jött ki mindenféle időpont (Bébibogyó kihozható lenne, de hétkor vizit van, látogatók meg negyed nyolckor kidobva...), Bébibogyót első nap nem láthatták még, bent maradt éjszakára a többi babával, hogy tudjak pihenni.

A párom velem volt még, mikor jött a nővér, hogy leszek szíves feltápászni pisilni. Nem segített senki, és egész flottul ment.

Miután mindenkit kiraktak, egyedül maradtam.

Rácuppantam a halom üzenetre, majd olvasgattam. Kezdett sötétedni, de nem tudtam elaludni. 12-től 1-ig sikerült némi alvást produkálni, majd fájt a hasam egy óra hosszat, aztán kettőtől négyig ráhúztam még egy keveset.

A János kórházban az ablak alatt van egy tó, benne békák, hát úgy vartyogtak, hogy csuda... 

A zajokból is bőven kijutott: jött mentő, csapkodták a liftajtót... Nem tudtam aludni... Viszont életem egyik csodálatos napján voltam túl... 

Zéanyu

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

A mi adventi naptárunk Nektek: 24 talányos és találós kérdés kicsiknek és nagyoknak

A mi adventi naptárunk Nektek: 24 talányos és találós kérdés kicsiknek és nagyoknak

Tanító nénik, kisgyerekes szülők, most főleg rátok gondoltunk! Idén egy újdonságot készítettünk olvasóinknak. Fókuszban a találos és talányos kérdések!
2025 és az 5 hosszú hétvége - versbe faragva hoztuk nektek

2025 és az 5 hosszú hétvége - versbe faragva hoztuk nektek

A tervezést soha nem lehet elég korán elkezdeni! Mutatjuk a 2025-ös ünnepeket és a hosszú hétvégéket rímekbe szedve:
Fénylő ablakok nyílnak – Világító adventi kalendárium

Fénylő ablakok nyílnak – Világító adventi kalendárium

Élő adventi naptárrá változnak azok a települések, ahol a házak ablakait ünnepi fénybe és díszbe öltöztetik, számmal jelölve a napokat december elsejétől karácsonyig. A várakozás izgalma igazi közösségi élménnyé válik. Testi-lelki egészséget szolgáló program lehet ilyenkor az esti séta lakóhelyünk utcáin. 
Azok a titokzatos tanulási képességek

Azok a titokzatos tanulási képességek

Miért lenne fontos már az oviban a tanulási képességekkel foglalkozni? Hiszen fényévekre van még a suli! Pedig nagyon is az! Cikksorozatunk második része ezt a témát járja körbe.

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére