"A Lilatinta az Olvasásért Alapítványnál gyerekeknek és kamaszoknak szervezünk olvasóköröket, amelyekben az olvasás nem önmagában vett cél, hanem egy történethez, játékhoz, alkotáshoz és közösségi élményhez vezető út. Olvasunk, beszélgetünk, játszunk, alkotunk, vitatkozunk, szerepekbe bújunk – mindig az adott történethez és a csoporthoz igazodva."
Mi történik, ha egy könyvet nem egyszerűen elolvasunk, hanem játszunk vele, vitatkozunk róla, jeleneteket készítünk belőle, kilépünk a történetből, majd egészen más szemmel térünk vissza hozzá?
Az olvasókörökben közösséget találhatnak a gyerekek, új barátokra lelhetnek, megoszthatják gondolataikat. Az irodalomról közösen beszélgetnek, és az olvasás közösségi élménnyé válik. Kortól függetlenül mindenki megtalálja a saját csoportját – legyen szó kisiskolásokról, tinédzserekről vagy felnőttekről.
Könyvjátszók (5–6. osztály)
Ebben a csoportban egy történetet nemcsak megbeszélünk, hanem életre is keltünk. Dramatikus játékokkal, jelenetekkel, improvizációval, hangfelvételekkel és más kreatív feladatokkal dolgozunk. A Könyvjátszók azoknak is izgalmas lehet, akik szeretnek szerepelni, történeteket eljátszani, hanggal és mozgással kifejezni magukat – és azoknak is, akik még csak keresik a saját hangjukat.
Ahol kibújik a sztori… (5–6. osztály)
Az ide jelenkezők számára a könyv néha nyomozás, néha játék, néha kirándulás, néha színház – és néha egy egészen komoly beszélgetés kiindulópontja. A történeteket együtt göngyölítjük fel, közben szükség lesz észre, humorra és kíváncsiságra is. Az egyes könyvekhez kapcsolódva pedig igyekszünk kilépni a történet világába is: lehet helyszínt bejárni, színházba menni, vagy akár egy természetvédelmi akciót szervezni.
Mondd ki! (10–11. osztály)
Egy olvasókör, ahol lehet kérdezni, vitatkozni, kételkedni – és kimondani azt is, amit máshol talán nem könnyű. A könyvekből kiindulva olyan témákat veszünk elő, amelyek közel vannak a kamaszok világához: kapcsolatokat, döntéseket és következményeket, önmagunk keresését, igazságot és hazugságot, határokat, félelmeket, valamint azt, hogy mit kezdünk egymással és a világgal, amelyben élünk. Nem az a cél, hogy mindenben egyetértsünk. Sőt. Az a jó, ha nem. Lehet másképp gondolni. Lehet vitatkozni. Lehet hangosan gondolkodni. És az is lehet, hogy a beszélgetés végére megváltozik a véleményünk.
Mindhárom csoportban fontos számunkra, hogy ne egyszerűen „feldolgozzunk” egy könyvet, hanem élményünk legyen vele, és közben valami sajátot is hozzá tudjunk tenni.
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
