Na nem tőlem, hanem az öcsémtől, aki át akarta utalni magának a Pet Societys aranyait. Én a kórházból írogattam neki, hogy ha már szültem egy gyereket, jogom van azokhoz az aranyakhoz. Azóta a kisfiam hatéves, a családunk nem Pet Society-függő, és visszakaptam a fiam Facebook-fiókját az öcsémtől.
Az Alfákat még alig tudják kutatni a társadalomtudósok, pedig az már most látszik, hogy érdekes nemzedék lesznek. Ámulattal figyeljük őket – főleg aki olyan szerencsés, mint én, hogy testközelből csodálhatok egyet, és kereshetem a fél pár zoknijait! Hogy többet tudjak meg a saját gyerekemről, összeszedtem néhány állítást-előrejelzést, és megnéztem, vajon mennyire igazak rá.
1. Mindent azonnal, egy gombnyomásra akar, de tudatos fogyasztó
Ó, de még mennyire. A múltkor egy plázában drágállottam a négyezer forintos frizbit, és megígértem neki, hogy ha nem baj, majd rendelek neki olcsóbban az Ebay-ről (a fáradtvagyoktabletezzinkább után a második kedvenc szava). Erre a kezemnél fogva kivezetett a boltból, rámutatott egy barátságos padra, és közölte, hogy nem baj, csak rendeljem, de most.
2. Ha nem tud valamit, a Youtube-ról tanul
Nem csak, hogy onnan tanul, ott fedez fel dolgokat. Pár hete titokzatos videókat nézegetett a legjobb barátjával az ipadjén: csekkoltam az előzményeket, Minecraft-végigjátszásokról van szó. Miután végignézte majdnem a teljes csatornát, hozzám somfordált és letöltette a játékot: kiderült, hogy a szisztematikus videónézéssel MÉG azelőtt pro játékossá fejlesztette magát, hogy egyáltalán belekezdett volna. Alfák…
3. Neki a virtuális tér az élettér
Annak ellenére, hogy szeretünk kirándulni, játszóterezni, sportolni, egyenrangú térként kezeli a virtuális teret. Minden különösebb jelzés nélkül vált beszélgetés közben a falusi nagyapjánál lévő kutyájáról és macskájáról a Minecraftos disznófarmjára. Közli, hogy meteoriteső hullott, majd azt kéri, meséljek a (valós) meteoritokról. Ehhez természetesen elő kell húznom az okostelefonomat…
De az Alfák alapvető netigényét bizonyítja az is, amikor a vasútállomáson megkérdezte, beírom-e a wifi jelszót az ipadjébe. Azt feleltem, hogy itt nincs net. Ő rám nézett, és teljes őszinteséggel kérdezte: „Anya, miért megyünk olyan helyre, ahol nincs net?”
4. Túlzott online exhibíció
Mivel Y-generációs vagyok, egy csomó lehetőség nem ismeretlen ugyan, de nem kézenfekvő számomra. Kicsit meglepett, és hálát adtam az égnek, hogy nincs még hozzáférése ahhoz a bizonyos Facebook-fiókhoz, amikor észrevettem, hogy a korosztályra jellemző kíváncsisággal, nagy lelkesen fényképezi többek között a saját alsó tájékát. Egy Alfa mamájának a heves (bár hősiesen visszafojtott) röhögőgörcs után bizony ilyen típusú beszélgetésekre is fel kell készülnie.
5. Nem fontos számára a valós emlékezet
Mivel egy Alfa pontosan tudja, hogy az információ két kattintásra hozzáférhető a folyamatosan körülötte lévő eszközökön, ezért inkább az elérési útvonalak és stratégiák memorizálására koncentrál. Hogy én ezt mennyire tudom! A kisfiam bármit képes elfelejteni. Minek írja fel a házit, ha megkérdezhetem Messengeren a tanító nénitől, nem?
Leginkább a neveket felejti el, inkább az arcokra emlékszik. Panaszkodik is, mert nekik még nem lehet közös Viber-csoportjuk az osztályban, mint nekünk, anyukáknak. Azt állítja, nekem csak amiatt sikerült gyorsan megjegyezni mindenki nevét, mert folyton a telefonomon lógok. Ez persze egyáltalán nem igaz…
Forrás: https://www.digitaliscsalad.hu/fogalomtar/5-dolog-amit-az-alfamrol-tudni...
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Hozzászólások
Nekem is van (ezek szerint) Alfám (több is), de engem sokkolt a cikk. Mi az hogy hozzáférhető egy 6-7 éves számára? Mi az hogy van Ipedje??? Számomra ez lehangoló. És nem azért, mert maradi lennék (vagyis csak remélem). Szerintem egy ekkora gyereknek még nem kell külön. Nálunk is játszhatnak felügyelettel a laptopon (igen, nekünk sincs ipedünk, iphonunk...) kb heti 10-15 percet. Kb 30 perc hetente a nézett meséből is elég.
És nem arról van szó, hogy csak rossz dolgok lennének a neten, mert remek játékok, lehetőségek vannak, de egy ekkora (sőt, talán 10-11 éves gyereknek sem) kellene még a virtuális tér, mint természetes dolog. Keressen barátokat, ne a neten, mert ki tudja, ki áll a pl fb profil mögött (arra már gondolni sem merek, hogy egy csecsemőnek milyen adatokkal regisztrálta...)
És utólag ellenőrizni, hogy mit nézett a gyerek... Olyan veszett fejsze nyele.
Hát mit ne mondjak, engem is sokkolt a cikk! Bár még csak 4 éves a fiam, de van egy 9 évesem (aki ezek szerint szerencsére nem Alfa) és kizártnak tartom, ha én, mint szülő foglalkozom vele, és határt szabok a netezésnek, akkor elég neki a virtuális világ.
Biztosan tudom, hogy nem cserélné el a kirándulást, kártyázást,társasozást, biciklizést barátokkal való focit egy virtuális térben történő életre. Persze néha játszik a tableten, néz mesét a kicsivel együtt is.De nem ez a legfontosabb számára. A mesekönyvet is többre értékelik a youtube-nál.
És ennek, amit a cikk írt még a csíráját sem látom a 4 évesemen sem. És remélem ez így is marad. Talán ő nem is Alfa:))
Engem azért annyira nem sokkolt. Ha nem szabok határt (és nem teszi tönkre idejében a tabletemet, aminek így utólag örülök is), akkor bizony ő is teljesen ilyen lenne. De ha az ember eleget viszi játszótérre, barátokhoz, gyerekprogramokra, világot felfedezni, szocializálódni, olyan helyekre, ahol nincs net és nem is kell, hogy legyen, akkor azért nem reménytelen. 4 és fél éves a hölgyike, és amíg 2 évesen szinte le sem lehetett robbantani a TV-ről és a laptopról, mára már ezek nem kötik le negyed óránál tovább. Inkább azért nyaggat, hogy mikor megyünk már el valahová, vagy társasozunk. Az esti mesélés a saját gyerekkori mesekönyveimből elengedhetetlen, a tablet nem pótolná. Az öccse még csak most kezd rákapni ezekre, egyébként ő is folyton a laptopon csüngene, de hát, ha mi megyünk akkor jön ő is, és hálistennek ha már megemlítem neki a játszóteret akkor szó nélkül csukja le a laptopot akkor is, ha Túzoltó Sam éppen egy hőstettet hajt végre.