Újra itt? Igen, én is újra itt!!!
A mai, neked szánt gondolatom a valódi és az átvitt értelmű lovagiasságról, udvariasságról, és tágabban, az ODAFIGYELÉSRŐL szól majd! A témát ismét egy konkrétan megtörtént eset, tapasztalás szülte, melyet most eléd tárok:
A minap egy igen kedves, számomra mértéket jelentő gondolkodású hölggyel beszélgettem többek között a női- férfi szerepekről, és azok alakulásáról az elmúlt századoktól napjainkig.
Mivel jól tudja, hogy vonzódom a középkori lovagok világához, hetykén megkérdezte, hogy szerintem hová tűntek a korábbi századok legendáiból, történeteiből megismert lovagias, valódi férfiak.
Félig tréfásan, félig méltó riposztnak gondolva válaszul azt mondtam: „Oda, ahová alapos munkával zavartátok őket, azaz a süllyesztőbe…”
Természetesen parázs vita alakult ki közöttünk.
Barátném példának férjét citálva azt mondta, hogy „Nézd meg a Lacit! Munka után már csak döglik, a gyerekek körül semmiben nem segít. A gatyája, zoknija elszórva (mely remek szokást már a fiaink is átvettek), ha számon kérem, csak kiabál. A szemetet én viszem le, a bevásárlást meg úgy intézem, hogy húzom magam után a „nagymama- trolit”, mert urasága hátsója alól nem tud kiesni a családi kocsi. Virágot 2 éve kaptam utoljára, moziba szerintem ezer éve nem voltunk, a főztöm szerinte „reformkaka”(pedig csak szeretném, ha 46 évesen nem lenne olyan hasas, mint egy jól megtermett hentes) és az általam szeretett romantikus filmeket szerinte „idióták csinálják, hisztis p..knak”…
Kedvesen meghallgatva a panasz-cunamit, csak annyit mondtam:
„ÉS MIÉRT HAGYTAD???”
Miért hagytad, hogy a 20 éve megismert, romantikus, neked verseket író (hiszen mennyit dicsekedtél ezzel az egyik osztálytalálkozónkon) srác ilyen nemtörődőmmé váljon?
Rendszeresen előjön belőlem a kérdés:
- A férfiak kinyitják a feleségeiknek, párjaiknak az autó ajtaját?
- Cipelik a cekkert a bevásárlás után?
- Átveszik anyutól a hisztitől már elalélt gyereket a saját karjukba?
- Virággal kedveskednek-e még „csak úgy”?
- Szerveznek, nagyszülők által gyerekfelügyelettel biztosított, akár vacak kis mozis programokat?
- Néha, egy-egy kettesben töltött séta belefér még?
- És a nagy beszélgetések, élnek még?
Nem nagyon, igaz?!
Nyilván vannak kivételek, de én úgy látom, hogy mivel a mai korban nincs ezirányú elvárás, a férfiak már nem is nagyon törik magukat, hogy kedvesek, udvariasak, figyelmesek legyenek.
Képzeld, néha gyerekeknek tartok a középkorhoz kötődően etikett foglalkozásokat. És határozottan állítom, a mai kisfiúk nem nagyon tudják, hogy mik a szabályok. De az sem jobb hír, hogy a lányok sem! Így valószínűleg nem is lesz bennük elvárás, hogy udvariasak legyenek velük a majdan felnövő srácok!
Hiszen tűrik, ha csúnyán beszélnek velük, loholnak a semmit nem érő „nagymenők”után, a kedves, nekik verset író osztálytárs ciki, a belső pedig semmit nem ér, csak a külső az, ami számít.
Pedig hiszem, ha anya és apa példát mutatna, újra divat lenne az udvariasság. Mert minden belőlünk, szülőkből fakad. Tényleg! A te párod? Milyen?
Nyitja az ajtót? Masszázzsal, fürdővel vár, ha a munkából fáradtan esel haza?
A csajos napokat engedi? Hogy legalább heti egyszer elmehess egy jót kávézni, vagy edzeni a barátnőiddel? Takarít? Legalább a saját vackait rendben tartja? Gyerekekkel tanul? Színház, volt már az idén?! A „Te” filmjeidet nézitek este, vagy az „övéit”? Beszélgetés, egy jó bor mellett? Dicsérni szokott? Igen, akár az alakodat…
Nehéz ez.
De mint kedves vitapartneremnek is elmondtam, nem lehetetlen megoldást találni.
Csak először az igényt kell feléleszteni!
BENNED!
Az elvárást a jóra! Hogy kedves, udvarias férfi legyen melletted. Ha jól csinálja, dicsérd meg, de ha nem, kedvesen bár, de jelezd neki, hogy szerinted nem a te dolgod a kocsin lecserélni télire a nyári gumikat…
Szólj neki, hogy a házassági évfordulótok minden évben való elfelejtése már bánt!
Hogy a két gyereketek a szerelmetek gyümölcse, közös akaratból születtek, így annyira van szükségük az apjukra, mint rád, az édesanyjukra.
És hogy a takarítás nem női privilégium, igenis jól esik néha két erős, segíteni vágyó férfikéz is!
Ha olvastál már korábban is, tudod:
Én a kommunikációban, a jóízű beszélgetésekben hiszek. Ha valami nem jó, szólj! Mondd el! Kedvesen, jól időzítve (mert néha mi férfiak, a saját dolgainktól megszédülve igen nagy vadbarmok tudunk lenni), de őszintén. Az asztalnál, de az ágyban is…
Hiszen hosszú távra kötöttél a pároddal szövetséget, igaz? Valamiért ő lett a nagy Ő!
Akkor nagy néha, ha már elfelejtette, nyugodtan emlékeztesd e kitüntető szerepére!
Köszönöm az idődet!
Sam
|
48 éves, elvált, a hadak útját már megjárt, őrülten szerelmes, boldog kapcsolatban élő apuka vagyok. Régóta figyelem az Imami felületeket, örömmel is olvasom őket. Izgalmas, jó témák, valóban hasznos tanácsok, élményszerű programok, és ami fontos, kiváló KÖZÖSSÉG! De feltűnt, hogy hiányzik a témák, vélemények közül a FÉRFI! A férfi energia, álláspont, építő jelenlét… Leszögezem: sem pszichológus, sem párterapeuta, sőt még coach sem vagyok. Csak egy sokat látott, tapasztalt FÉRFI, aki szereti, tiszteli, és néha talán érti is a nőket:))), de a férfi lelket, mozgató rugókat, „miérteket?” mindenképp…
Így talán hasznukra lehetek. Hogy a meglévő kapcsolatukat, annak férfi vonatkozásait jobban megértsék. Vagy az épp új életet, szerelmet keresők jobban, sérülésektől mentesen dönthessenek az új partnerrel kapcsolatban. Hiszem, hogy sok kapcsolatban nem tudnak a résztvevők őszintén beszélgetni, a hölgyek közötti barátnős gondolatcserék pedig néha egyoldali véleményeket eredményeznek csupán. Engedjék meg, hogy a jövőben „barátjuk” lehessek, akivel az esetleges problémáikat, férfiakkal kapcsolatos kérdéseiket tét nélkül megvitathatják. Szívesen válaszolok egy-egy, általam felvetett téma után a felmerülő kérdésekre. Jöhetne most egy online pertu ivás?! Megtisztelő lenne, nagyon köszönöm, akkor egészségedre! Várlak minden héten, "Férfiszemmel" rovatomban! |
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
