Előzmények
Neves szakemberek közreműködésével a hetvenes évek végén kezdődött Magyarországon egy jelentős kutatási program, amely „Társadalmi beilleszkedési zavarok Magyarországon” címen vált ismertté. A kutatási program a társadalmi devianciák kialakulásának okait, elterjedését, megjelenési formáit vizsgálta és javaslatokat fogalmaztak meg a társadalmi beilleszkedési zavarok korlátozását célzó gyakorlati tennivalókra, a kívánatos cselekvési irányokra. A javaslatok körében egy új intézmény kialakítását célozták meg, a családgondozó hálózatokét.
Így kezdődött…
Ilyen előzmények után 1988-ban az akkori XIII. kerületi Tanács és a Magyar Katolikus Egyház Szeretetszolgálata által közösen benyújtott pályázat eredményeként hozták létre a HÍD Önkormányzati– Egyházi Családsegítő és Módszertani Központot. A HÍD nevének szimbolikus értelmében a kapcsolati kommunikációs, együttes munkában megvalósuló lehetőségekben keresi a családdá, - csoporttá, - társadalommá szerveződés útját. A HÍD kapcsolatot hozott létre a családtagokkal, a generációkkal, az egyházakkal, a vallásosokkal és nem vallásosokkal, máshogy gondolkodókkal, a kisebbséggel és a többséggel, azért, hogy megindulhasson a párbeszéd és az együttgondolkodás tanulási folyamata. A HÍD fő feladatát az alábbiakban határozták meg: mint családsegítő központ, a kerületi szociális alapellátásban való részvételére, mint állami-egyházi családsegítő szolgálat családterápiás és családkonzultációs tevékenységre, egyházi módszertani központként arra, hogy terephelyül szolgáljon az egyháznál szociális munkát végzők, illetve kispapok számára, másrészt kiadványok megjelentetésére a segítő munka témakörében. Kezdetben a munkatársak létszáma a következőképpen alakult: 6 főállású és 3 részmunkaidős családgondozó, 2 főállású és 3 részfoglalkozású pszichológus, 1 főállású és 2 részmunkaidős pszichiáter, 1 részállású pszichiáter, mint szupervízor, részfoglalkozásban 1 fő lelkész, 1 fő szociológus és 1 fő jogász alkotta a szakmai csapatot élükön a vezetővel és a vezető helyettessel, ehhez járult az 5 főből álló (2 fő gazdaságis, 2 fő titkárságon dolgozó, 1 fő takarító) adminisztratív munkatársi gárda. A családgondozók a Testnevelési Főiskola és a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet mentálhigiénés képzésén vettek részt.
A családgondozás a kerület egy kijelölt részén, mintegy 50 ezer főt érintő területen kezdődött meg. Ez a területi korlátozás hamar tarthatatlan lett és rövid időn belül a kerület minden lakosa az intézményhez tartozott.
Az egyéni esetmunka mellett csoportok is szerveződtek: a játszóház 8-12 év közöttieknek (nyári nyaraltatással), nyugdíjas klub, kompenzált pszichotikusok csoportja, bibliodráma az egyetemista korosztály számára. Családterápiára és családkonzultációra a kerületen kívül a főváros egész területéről fogadott az intézmény klienseket egyházi szálon keresztül.
Mintegy 2 év elteltével állandósult a munkatársak száma. A vezetőkön kívül a szakmai részt főállásban 8 családgondozó, 1 pszichológus és 1 pszichiáter alkotta, ezt részmunkaidőben 2 pszichológus, 1 szupervízor, 1 lelkész és 1 jogász egészítette ki.
…és így folytatódott
Lassanként a Magyar Karitásszá átalakult Szeretetszolgálat részvállalása csökkent és 1998 január 1-től az intézmény kizárólag önkormányzati fenntartásúvá vált.
A fő tevékenységi köre - a családokkal való foglalkozás mellett - az intézmény szolgáltatásait igénylők köre a következőképpen alakult: az indulást követő években a társadalmi-gazdasági átalakulás következtében a hirtelen és egyidőben munkanélkülivé és hajléktalanná váló réteg kereste fel a Családsegítő Központot, ez az igény a hajléktalan-ellátó hálózat létrejöttével kikerült az intézmény hatásköréből. A 90-es évek közepén azok a családok kerültek veszélybe, ahol a szülők rendelkeztek állással (adminisztrátor, szakmunkás, pedagógus), de a gyermekek nevelése egyre nagyobb terhet jelentett. A 90-es évek második felében a díjhátralékkal rendelkezők segítségkérése lett jellemző.
Az 1997-es gyermekvédelmi törvény a családot segítő szolgáltatások által, az önkormányzat alapellátó feladatává tette a gyermekek családban történő nevelésének elősegítését, a veszélyeztetettség megelőzését és a kialakult veszélyeztetettség megszüntetését. E törvény határozta meg a szülői jogokat és a számon kérhető kötelességeket, a gyermekek védelmének egész rendszerét. Rendelkezett a gyermekjóléti szolgáltatás feladatairól és ezek működtetését a családsegítő szolgálatok keretében, vagy önálló szolgáltatás létrehozásaként.
Az önkormányzat a gyermekjóléti szolgáltatás feladatait az intézménynek adta 1997. november 1-től.
A törvényi és jogszabályi változások mellett, jelentős fordulatot hozott a segítő szakemberek képzési folyamatának intézményi kialakulása, a szociális és mentálhigiénés szakképzés országosan egységessé vált rendszere. Eredményeként a családok segítését végző intézmények, családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok számára jogszabály írja elő a szükséges szakképesítést.
1998-ban az intézmény új működési helye 1133 Budapest, Visegrádi u. 96/b.
Az igazi strukturális változásra 1999. október 1-től nyílt lehetőség egy új, önálló telephely kialakításával a Vizafogó sétány 6 szám alatt. A Fővárosi Szolidaritási Alaptól elnyert pályázat segítségével a gyermekjóléti csoport szakmai létszáma 4 fővel növekedhetett.
2001-ben újabb 2 státusz bővítésére volt lehetőség. Ezáltal az intézmény Híd Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat- státuszainak száma 26 fő lett.
2002-ben Híd Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat székhelye a 1133 Budapest, a Visegrádi u. 111-be költözött, itt működtetve a családsegítést, a gyermekjóléti szolgáltatás végzésére a 1138 Budapest, Vizafogó sétány 6. telephelyet kapta meg és ebben a szervezeti tagozódásban végezte szolgáltatásait 2005 tavaszáig.
2005-ben az ellátottak köréhez és létszámához igazodó folyamatos fejlesztés, valamint a vonatkozó jogszabályoknak való megfelelés tette szükségszerűvé a Prevenciós Központ létrehozását, amelynek egyik szakmai egysége HÍD Családsegítő lett.
A HÍD Családsegítő jelenlegi formájában a helyi szükségletekre kialakított, a szociális munka eszközeinek és módszereinek alkalmazásával biztosított személyes szociális segítő és mentálhigiénés szolgáltatásokat biztosító intézmény, amely a kölcsönös bizalomra, együttműködésre építi fel szakmai tevékenységét. Családsegítés keretében biztosítunk szociális, életvezetési és mentálhigiénés tanácsadást, családgondozást, elősegítjük humán jellegű civil kezdeményezések szerveződését, egyéni és csoportos programok szervezését, veszélyeztetettséget és krízishelyzetet észlelő jelzőrendszert működtetünk, tartós munkanélküliek, fiatal munkanélküliek, adósságtermekkel és lakhatási problémákkal küzdők részére nyújtunk tanácsadást, működtetünk családon belüli kapcsolaterősítést szolgáló közösségépítő, családterápiás, konfliktuskezelő, mediációs programokat és szolgáltatásokat.
Forrás: http://prevencio.bp13.hu
