Szólj be a papnak! Család – elvárás vagy kiteljesedés?

Mostanra már nyakig vagyunk a nagy nyári szünet kellős közepében. Mindenki elképesztően várta, a szülők talán már el is felejtik a holazalvókám-elfelejtettükalogopédiafüzetet-beposhadtazúszáscucc kombinációját, a gyerekeknek pedig egy ideje nem kell a szülők gyengéd (vagy épp agyvérzésközeli hangvételű-keljmárfelmertelkésünk!!!) ébresztésére kelniük. Szóval mit csinálnak? Hát még az ébresztőóra megcsörrenése ELŐTT természetesen közlik, hogy felkeltanaaaap, éhesvagyooook, kakiltaaaaam :D Én nem tudom, hogy vannak kódolva, de egyszerűen félelmetes, hogy a tanév idején 7kor sírva nyalábolom ki az ágyból az ovist, bezzeg a szünidőben 6kor már arcon pörögnek a testvérével együtt… Kis-Kovácsné Vancsa Barbi írása.

A nagy nyári melegben gyakran úgy érezzük, hogy könnyebb lenne egy kávéval, vagy teával. Forró helyzetekre jól jön néhány jeges korty akár mindkettőből.

Emlékszel még gyerekkorodból az összebújós meseolvasásokra? Az első kiböngészett betűkre, mikor végre összeállt egy szó? A takaró alatt zseblámpával olvasott regényekre? A könyvek világába belépés élménye egy életre elkísér bennünket.

Sok szülő csak az iskolaérettségi vizsgálatok során szembesül azzal, hogy óvodás gyermekének a rajzkészsége, vonalvezetése még nagyon távol áll attól, amilyen készségekre az első osztályban szüksége lesz. Kézenfekvőnek tűnhet ilyenkor színezők és feladatlapok garmadájával elárasztani a gyereket, ám a mozgások finomodásához nem erre van szükség.