Mielőtt beszélgetünk, gondoltam, kitöltöm a weboldaladon a fotójog tesztet. Hadd ne kelljen elárulnom, hogy hány pontom lett a 27-ből... Egyáltalán nem könnyűek a kérdések, de ami még ennél is érdekesebb, hogy a hétköznapi gyakorlat sokszor köszönőviszonyban sincs a szabályokkal. Ennyire rossz a helyzet?
dr. Kása-Richlach Mónika: Azt mondanám inkább, hogy a nehezen átlátható szabályzás miatt igen sok a visszaélés, amelyek kisebb része szándékos, nagyobb része a tudatlanságból fakad. Még maguk a fotósok is elveszettek ezen a területen. Nincs megfelelő képzés, szerteágazó a terület.
Igen sokszor találkozom olyan esetekkel, amikor engedély nélkül használnak egy fotót, amit készítettünk, vagy kitesznek rólunk ide-oda egy képet, amihez sehol nem járultunk hozzá.
Nagyon sokan nem tudják például azt sem, hogy ha iskolai rendezvényeken engedéllyel fotózzák a gyermeküket, attól még kérhetik a honlapra kihelyezett előnytelen kép eltávolítását. Ugyanígy rengetegen vannak, akik úgy vélik, hogy amint feltöltenek egy képet a Facebookra, elveszítik minden jogukat a képpel kapcsolatban. Szerintük ugyanis a saját felületén mindenről a Facebook rendelkezik, holott ez egyáltalán nem így van.
"A fotózás számomra öröm, kikapcsolódás, kihívás és feltöltődés. Valódi értékteremtés. Éppen ezért nagyon fontos számomra, hogy maga a fotózás milyen körülmények között zajlik, és hogy mi lesz a képek sorsa. Az elmúlt években az egyik legfontosabb küldetésemmé vált a fotókkal és a fotózással kapcsolatos adatvédelmi, szerzői és személyiségi jogi képzés mind a magánemberek, mind pedig a szakmabeliek számára. Ezért írtam meg ezt rendhagyó és hiánypótló szakkönyvet is, hogy fogódzót adjak a témához a fényképészeknek és a hobbifotósoknak, és mindenkinek, akiről valaha fénykép készült." dr. Kása-Richlach Mónika, jogász, szociálpolitikus, szakképzett fotográfus, a FOTO.JOG – Képben az ember” című kötet szerzője.További info: www.fotojog.hu
A Facebookon legtöbben válogatás nélkül osztják tovább a képeket, mi a baj az “ő is csak úgy lopta valahonnan” hozzáállással?
dr. Kása-Richlach Mónika: Szerencsére nem mindenki csinálja ezt. (mosolyog) Egyre többen tudatosan figyelnek a képfelhasználás szabályaira. Könyvet, filmet vagy festményt sem lop mindenki, és fotót sem.
Az egyéni, eredeti képek ugyanolyan szintű védelem alatt állnak, mint más alkotások. Ezt kevesen tudják és kétségkívül nem szerencsés, hogy tömegcikk a fénykép. Bonyolítja a helyzetet, hogy vannak szabadon felhasználható képek is, amelyeknél fel sem merülhet, hogy hibázunk a nem megfelelő felhasználással.
A másikra mutogatás, „ha neki szabad, nekem is szabad”, egy kényelmes, ámde nem helyes gondolkodás. Előfordulhat, hogy érkezik egy szép, kövér csekk, mert a modern felderítő szoftverek ma már könnyedén beazonosítják a jogosulatlan képfelhasználást. Mégis azt mondom, nem a „büntetés” elkerülése a cél, hanem a másik munkájának a tiszteletben tartása. Vagy épp a másik személyiségi jogainak a tiszteletben tartása, attól függően, hogy milyen tartalmú képről beszélünk és milyen megosztásról.
Ha valaki "csak" a családjáról posztol képeket, azt ugye lehet?
dr. Kása-Richlach Mónika: Persze, mértékkel és a körülményektől függően. A nagymama örülni fog, ha a senior társkereső oldalon osztjuk meg a fotóját a hozzájárulása nélkül? Vagy a gyermekem örülni fog később, ha a megkérdezése nélkül minden eseményünkről megosztok egy képet?
A családtagokról sem tehetünk ki képeket még a privát Facebook oldalunkra sem, ha ők ezt nem akarják.
Miért lett szívügyed a fotójog téma?
dr. Kása-Richlach Mónika: Engem két oldalról is érint, egyesül benne a két hivatásom. Sőt három oldalról, mert a gyermekeimet is érinti, akik ma már leköröznek néhány felnőttet tudásszintben. Minden szabályt ismernek a fotókkal kapcsolatban, amit ismerniük kell, és jól alkalmazzák őket.
Hosszú évek óta osztom (kéretlenül is!) a tanácsokat a témán belül, mindig úgy végződik egy-egy beszélgetés, hogy jó-jó, de ezt mi írja elő? Nos, van amit 10-15 különböző jogszabály. Néha a legegyszerűbb kérdésekre is elszórtan találjuk meg a válaszokat, ezért is hiánypótló ez az összefoglaló szakkönyv.
Fontos hangsúlyozni, hogy szakkönyv. Az alapját képezi annak a missziós, felvilágosító tevékenységnek, amelyet folytatok. Szükséges volt egy alapművet létrehozni, amelyre a jövőbeni terveink megvalósításakor vissza tudunk utalni.
A fotós vagy a jogász szakmának írtad a könyvet?
dr. Kása-Richlach Mónika: Elsősorban fotósoknak. Hobbi és profi fotósoknak egyaránt, tehát ha az iskola újságba készít valaki képeket hobbiból, akkor neki ugyanolyan hasznos a téma, mint a megrendelésre képeket készítő esküvő fotósnak.
Ugyanakkor bárkinek segít a könyv, aki fényképeken szerepel, aki fényképeket tölt fel az internetre vagy onnan tölt le.
Elindít egy úton, olyan úton, amelynek hiányzott az összefoglaló irodalma, amelyet nehéz átlátni a szerteágazó szabályozás miatt. Picit olyan a fényképfelhasználás, mint a gyereknevelés, mindenkinek van egy jó tanácsa a témában, csak nem biztos, hogy nekünk is az a jó, ha követjük. Tisztázza a könyv a hiteles források feltüntetésével, hogy melyek azok a szabályok, amiket követnünk kell.
3 FONTOS FOTÓJOGI TANÁCS SZÜLŐKNEK:
1. Más gyermekének képeiről nem dönthetünk. A családi albumba beragaszthatjuk a szülinapi zsúrról készült képeket, amin a fél ovis csoport jelen volt. Ugyanezt a képet azonban nem tölthetjük fel az internetre a szülők megkérdezése nélkül.
2. Szabad nemet mondani. Ha érkezik hozzánk egy kérés, hogy mások szeretnének a gyermekünkről egy fényképet valahova feltölteni, nyugodtan szabad nemet mondani. A világhálón történő szereplés nem kötelező és ami egyszer oda felkerül, azt szinte képtelenség eltávolítani.
3. A gyerekek véleményét ki kell kérni.
Akár mi töltünk fel képet a gyermekünkről, akár mástól érkezik ilyen kérés, dönthetünk a 14 év alatti gyermekünk helyett, mint a törvényes képviselője. Elég, ha az egyik szülő meghozza ezt a döntést, nem kell mindkettőnek egyszerre rábólintani. A gyermek véleményét azonban ki kell kérni és tiszteletben kell tartani, már egészen pici kortól.
SZERETNÉM MEGNYERNI A KÖNYVET ››
Mi a leggyakoribb tévedés, ami a fotó kapcsán az emberek fejében él?
dr. Kása-Richlach Mónika: Ezt a végtelenségig tudnám sorolni. A legizgalmasabb részek a könyvben is, amikor egy-egy tévhitre hívom fel a figyelmet. Elég csak felmenni a népszerű közösségi oldalra és körülnézni, áradnak felénk a tévhitek.
A „kié a kép?” kérdéskört mindenképp ide sorolnám, mert sokan azt gondolják, hogyha szerepel a gyermekük egy fényképen, akkor az a fénykép az övék, ez tévedés. A nyomtatott műpéldány valóban a szülőké lesz, de a digitális képnek nincs tulajdonosa. Szerzője van, esetleg más jogosultja és felhasználója. A képen szereplő gyermek pedig a kép tárgya. Csúnyán hangzik, tudom. (mosolyog)
Nagyon érdekes az is, hogy a legtöbben azt gondolják, az óvodai és iskolai ünnepségeken szabadon lehet bárkit fotózni és ezekkel a fényképekkel mindent megtehetünk. Az óvónéni fotóját sem tehetjük ki kedvünk szerint a blogbejegyzésünk mellé, amit az óvodai évzárón készítettünk. Ez az egyik legtöbb indulatot kiváltó kérdéskör, gyakran elhangzik a viták során, hogy „mi baja lesz belőle?” Nem feltétele a jogsértésnek, hogy a másik személynek valódi hátrányt, bajt okozzunk. Ha valakit az engedélye lefotózunk vagy felhasználjuk az engedélye nélkül a róla készült felvételt, elkövettük a jogsértést. Nem kényelmes és nem mindenki ért ezzel egyet, de a szabály létezik.
Oké, tegyük fel, hogy meglátom a gyerekemet egy rendezvényről készült újságcikkben, és nem adtam engedélyt a fotóhoz. Mit tudok csinálni? Hiszen az újság már megjelent.
dr. Kása-Richlach Mónika: Nem mindegy, hogy milyen tartalmú cikkről beszélünk, melyik újságról, milyen ábrázolásmódról. Megláthatjuk a saját gyermekünket egy nyomtatott cikkben a suli újságban, ahol az osztályok teremdíszítő versenyét mutatják be (ennek aligha lesz képmásper a következménye), de megláthatjuk egy városi lapban is, amely a városi futóversenyt mutatja be tömegfelvételen, továbbá megláthatjuk országos lapban, a legutolsó iskolai drograzziáról készült beszámolóban. A konkrét eset körülményei alapján lehet pontosan behatárolni a lehetőségeinket, ebben is segít a könyv.
Említetted, hogy régóta segítesz a hozzád forduló embereknek, hol kérdezhetnek fotójogról tőled? A könyv mellett van más mód is rá, hogy egy laikus is nyomon követhesse a változásokat?
dr. Kása-Richlach Mónika: Igen, több módon is segítjük a bonyolult szabályrendszer megismerését. Ingyenes közönségtalálkozókkal, ahol a résztvevők nem fogynak ki a kérdésekből. Felvilágosító előadásokkal iskolákban: a tapasztalataim azt mutatják, hogy általános iskolás gyerekek is könnyedén megértik és alkalmazzák azt, ami rájuk vonatkozik. Van egy zárt Facebook csoportunk is a könyvtulajdonosoknak, ahol kérdezhetnek a könyvből, ha elakadnak az értelmezésben. Emellett fotósoknak tartunk képzéseket, külön a szerződéseikre vonatkozóan, és külön az adatvédelmi megfelelés területén.
Az a helyzet, hogy tényleg mindenki érintett, sohasem látott mértékben vesznek körül bennünket a fényképek, és sohasem látott mértékben történnek visszaélések a képekkel.
De csak addig, amíg nem olvassuk el a Foto.jog könyvet...
Köszönöm a beszélgetést.
Vági-Tóth Lilla
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
