Sokszor felmerül a kérdés: mivel teszünk jobbat a gyermekünknek, ha marasztaljuk még egy évig az óvodában és “hagyjuk játszani” vagy elfogadva a hozzáértő szakemberek döntését inkább az iskolapadba küldjük? Akkor is, ha anyaként bennünk kételyek merülnek fel.
Mennyire megalapozott az óvónők véleménye? Tudják, milyen elvárásokat támasztanak majd a kisgyermekkel szemben az iskolában és ennek mennyire tud majd megfelelni? Hiszen senki sem tudhatja új környezetben, új iskolatársakkal, elvárásokkal hogyan tud megbirkózni.
Kislányom nyáron született, és bevallom első gyermekes anyaként anno még nem is gondoltam arra, hogy pár év múlva milyen nagy eldöntendő kérdés szövi át közel fél évig a mindennapjainkat. Tényleg azt szeretném, hogy a 6. évet éppen betöltött pici lányom esetleg fél évvel idősebb gyermekekkel kezdje meg az első osztályt?
A mi esetünkben az óvodai fogadóórán hamar egyértelmű lett, hogy az óvónők álláspontja eltér a miénktől.
Pro az ovi részéről
Kislányom nagyon jól oldotta meg a képességet mérő feladatokat, figyel, vannak barátai, beilleszkedett a közösségbe, képes sokat egy helyben ülni, szépen rajzol, vagyis mehet. Mindegy, hogy hibásan ejt ki hangokat, délután a fáradtságtól gyakran elesik és hát nyári gyerek… aki a jelenlegi csoporttársak között a legfiatalabb.
A hanghibák, ha mindennap gyakorolunk idővel majd eltűnnek, de ha nem akkor sem gond, mert az iskolai logopédus is tud foglalkozni vele - mondják az oviban. Szóval, ha jól kitöltötte a tesztet mehet…
Kontra a szülők részéről
Kislányunk jelenleg az ö, ő, u, ü, sz, s, c, cs hangokat hibásan képzi és ejti. Az ö hang helyett nagyon sokszor o hangot mond, ez egy sima beszélgetés során is nagyon feltűnő. A plüss állat helyett, pl: plusz állatot mond.
Délutánra elfárad, sokszor indokolatlanul is elesik, megbotlik, a lába folyton tele van esés foltokkal. Nem kezdeményezőkész és nem irányítótípus, még túlságosan elfogadja a többi kisgyermek által javasolt ötleteket, pl. olyan esetekben, hogy mit játszanak. Ebben az is szerepet játszik, hogy fél évvel is nagyobbak a csoporttársai.
Vannak olyan szülők, akik hagyják magukat meggyőzni, elfogadják a szakemberek véleményét. Mi nem ezek közzé a szülők közzé tartoztunk. Határozott álláspontunk az, hogy amíg a hanghibák nem fejlődnek, nem szeretnénk, hogy kislányunk iskolát kezdjen. Az óvoda nem gondolta meg magát, így a szakértői bizottság döntésére bíztuk magunkat.
A bizottsági meghallgatásig és döntésig eltelt 2 hónap idegőrlő volt. Többször is megfogalmazódott bennem, hogy vajon rosszul látom a gyermekemet, valóban iskolaérett, csak én ezt nem veszem észre? Számunkra nem mindegy, hogyan birkózik meg a kudarcokkal.
Közben elvittem a kislányomat egy iskolaérettségi felmérésre, ahol bár ügyesen szerepelt, mégis voltak olyan helyzetek, feladatok, amelyekben még fejlesztésre szorult. Bizonyos idegpályák nincsennek teljesen beérve, így “okosító” tornát is javasoltak.
Ekkor kezdtek beigazolódni a kételyeim, anyaként mégsem gondoltam mindent olyan rosszul, ennek a gyereknek megnyugtatóbb lenne még 1 év óvoda, akkor is, ha unatkozna.
Nézzük meg mi történik, ha 6 év egy hónaposan iskolát kezd. Lehetséges, hogy a hanghibái szeptemberre még nem javulnak, az olvasás és írás tanulásnál előfordulhat, hogy az ö betűs szavakat ó-nak hallja és úgy írja. Délutánra elfárad, nem lesz kedve itthon logopédiázni, okosító tornázni.
Másik verzió még egy év óvoda, feltehetően új óvónénije lesz, a maradók közül az elején még nem ismer senkit, unni fogja az ovit és hiányozni fog majd neki a régi csoportja. Na ez sem olyan szuper. Mikorra eljön az év vége, jön a ballagás, már-már alig lesz kedve oviba menni.
Nem volt könnyű a döntés, de szeptemberben maradunk. A többit majd meglátjuk – a torna és logopédia gőzerővel folytatódik.
Hannamami
- Budapestimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges