Vissza a munkába

Munka és magánélet 1:0

Elkezdődött. Egy hónappal hamarabb, mint ahogy terveztem. Két gyermek, több év otthon töltött idő után, mára a „melóhelyem” nem csupán a lakásunk, és a munkám már nem "csupán" házimunka, gyerekneveléssel fűszerezve. Van egy újabb helyszín az életemben, megoldandó feladatokkal, kora reggel kezdődő munkaidővel, szoros határidőkkel.

Üdv a munka világában!

Viszlát délelőtti játszóterezés, véget nem érő homokozás, motorozás, hintázás!

Újra hozzá kellett szokni a rendszeres korai keléshez, a reggeli készülődéshez ahhoz, hogy időben beérjek a munkába, mint régen. De milyen is volt régen? Ha egy szóval kellene válaszolni: könnyebb. Egyszerűbb, mert tudtam, hogy a napi nyolc óra után nem vár, otthon egy másik „műszak”. Lazább, mert reggelente csak a ruhához illő cipőt és táskát kellett kiválasztanom, most viszont „ruhakikészítés”, dacos kisebbik lányom hosszas győzködése, arról, miért kell papucs helyett cipőt venni.

Tartottam attól, mi lesz ha valamelyik lányom megbetegszik, mert akkor kiesem a munkából és elképzelhető, hogy az itthon töltött idő alatt is kell majd dolgozni. Természetesen az eddigi időszak alatt minden meg is volt: betegség, ovis rendezvény miatti rosszalló tekintetekkel kísért korábbi elmenetel, stb.

Kisebbik lányom folyton eléri, hogy csak vele foglalkozzak annyi időt, amennyit éppen ő igényel. A reggeli oviba menetel ezért sokszor nem megy zökkenőmentesen. A cérna természetesen mindig a csoportszoba előtt szakad el, bármilyen kis apróság miatt, utána pedig jöhet a rohanás a munkahelyre.

A kezdeti nehézségeken túljutva a gyerekek is viszonylag gyorsan alkalmazkodtak a helyzethez.

Legjobban a nyarakat sajnálom

Az éves szabadságmennyiség sajnos erősen korlátok közzé szorítja, behatárolja a korábbi szabad nyarakat. Folyamatosan tervezni kell, át és újra kell gondolni a szabadidőt.

Újabb kihívással kell folyamatosan szembenéznem: hogyan teremthető meg a munka és a magánélet közötti egyensúly.

Ebben szerintem sokkal könnyebb a helyzete annak, aki már egy ideje dolgozik és határozottan megtanult – talán a saját korábbi hibáinak eredményeként – nemet mondani. Aki viszont több évi kihagyás után próbál túllenni a kezdeti nehézségeken, nincs könnyű helyzetben.

Nálam jelenleg a munka és magánélet 1:0...

A munka folyton győzedelmeskedni próbál a magánélet felett. Nehéz felállni a munkaidő végeztével és elrohanni az óvodába, foglalkozásra cipelni úgy a gyermeket, hogy mindene ott legyen a hátizsákban, ne legyen éhes, szomjas, ne hisztizzen és időben oda is érjünk.

Ahogy telik az idő úgy válok egyre rutinosabbá, már tudom a következő nyarat máshogyan fogom intézni annak érdekében, hogy több idő jusson a gyerekekre.

Háztartás és gyermek 1:0

Ha már jól állok munkaügyileg, időben odaérek az oviba és nem a másnap megoldandó feladatokon agyalok, akkor jöhet a házimunka, amire sokszor hétköznap munka után kerül sor. Mindenre rohanva jut idő, az orvosi vizsgálatra, gyerekekkel való beszélgetésre, játékra. Napi 8 óra munka mellett látható, mennyire csökken a gyermekkel töltött idő minősége, amely egy húzósabb munkanap után csak a napi rutinra koncentrálódik.

Azzal a kiegészítéssel, hogy majd hétvégén úgy is lesz idő mindenre. Aztán eljön a szombat, meglátom a lakásban elvégzendő házimunka mennyiséget és jön az őrült körforgás, mosás, takarítás, vasalás, bevásárlás, főzés, s közben vagy a végén a gyermekkel való foglalkozás.

Így állok most és csak reménykedem, hogy jobb lesz! Kitartás!

Hannamami

- Budapestimami -