Mitől leszek jó anya, rossz anya?
Jó anya leszek, ha következetes vagyok és határozott, kijelölöm a szabályokat, amelyeket a gyermekeim is ismernek és elfogadnak. Így valamelyikükből még vezető (vagy más sikeres ember) is lehet, mert határozott, kitartó és magabiztos lesz. Valahogy így raktározódtak el bennem az utóbbi évek gyerekneveléssel kapcsolatos cikkek tömkelege.
Ebből a szempontból, sajnos "rossz" anya vagyok.
Szintén nem díjazom magam olyankor, amikor nincs elég türelmem "unosuntalan" ismételni, hogy "ne sikíts, ne verekedj, ne ordibálj, rakd helyre a játékot, menjél kezet mosni"! Ehhez hasonló utasítgatások közepette sejtem, hogy nem olyan hangnemben kellene mondanom, mert olvastam a pozitív fegyelmezésről, de adott pillanatban, sajnos erre futja az energiámból. Hangos rendteremtő kezdeményezéseim során érzem, hogy máshogy kellene, türelmesen, szép szóval.
De vannak pillanatok amikor, pl: este fürdetésnél, altatásnál, már nem megy. Ilyenkor szokta mondani a nagyobbik lányom, megállva, csípőre tett kézzel a szemembe nézve, lassan, hogy: "anya, ha nem kiabálsz akkor is hallom".
A gyerekeket próbálom a társadalmi elvárásoknak, olykor a családtagok elvárásainak megfelelően nevelni. Bár bevallom őszintén, egyes szabályokon néha magam is csak jókat derülök. Jól van tudom, hogy az együttélésnek vannak bizonyos normái és tökéletesen viselkedő gyermekeket kell nevelni. Azonban belülről úgy gondolom, olyan jó néha csak úgy sikongatni, kiabálni, szétrumlizni és pl.: nem foglalkozni azzal mikor lesz majd újra rend.
Mitől leszek jó szülő, rossz szülő?
Mostanában folyton olyan cikkeket találok, amelyek arról szólnak, mivel árthatsz a gyerekednek, mi okozhat neki lelki károsodást. Folyamatosan arról olvasok, hogyan legyünk türelmesek, hogyan oldjuk meg nézeteltéréseinket családtagjainkkal, fektessük le időben a gyerekeket, ne halmozzuk el ajándékokkal, ne engedjük sokat tévézni, számítógépezni, ne etessük édességgel, ne járassuk túl sok különórára. Néha úgy érzem, soha nincs vége az intelmeknek.
Nos, bevallom ismerem a fenti jótanácsokat, mégsem tudom maradéktalanul betartani azokat. Néha elhúzódik az esti fürdés, altatás, a közös meseolvasás néha játékba torkollik, esetleg párnacsatába, van úgy hogy a gyerekek később kerülnek ágyba és reggel később ébrednek. Sokszor elérik, hogy legyen reggel és este is mesenézés, főleg amikor nincs óvoda. Az édességfogyasztást szintén megpróbáljuk minden héten új alapokra helyezni. Különösen egy hét nyaralás, strandolás után, amikor alkalmanként a fagyi és a jégkrém játsza a főszerepet a táplálkozásban.
Mindig mindent megteszek annak érdekében, hogy gyermekeim jól fejlődjenek?
Ezt a kérdést passzolom, nem tudom, hogy én mindent megtettem (megteszek-e) a gyerekek megfelelő fejlődéséért. Megpróbálom azonban folyamatosan biztosítani számukra a biztonságot, sok-sok szeretetet, a megfelelő családi hátteret, lehetőség szerint megfelelő teret, hogy fejlődjenek, megismerjék saját magukat, megpróbálom nem túlszabályozni őket.
Szokott lelkiismeret furdalásom lenni valamilyen cselekedet miatt?
Az elveszített türelem, a tévézés lehetővé tétele és az édesség miatt is néha furdal a lelkiismeret. Néha bánt, hogy nem játszom annyit a gyerekkel, illetve nem figyelek rá kellőképpen.
A hétköznapi élet egyáltalán nem olyan szép és tökéletes, mint a filmekben, illetve a magazinokban. A szülőknek is lehet rossz napjuk, lehetnek betegek, fáradtak vagy éppen rosszkedvűek. Ilyenkor bizony megesik, hogy kevésbé tolerálják gyermekeik viselkedését. Mindenki másképp csinálja és a szülők, ha egyformán is szeretnek, eltérően fegyelmeznek, más- és más szabály betartását tartják fontosnak. A lelkiismeretfurdalás és az aggódás a gyermekes lét velejárója.
Hannamami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges