Fontos, ezért idézem az első cikkből:
A „terhesgondozás” úgy él a köztudatban, mint kötelező orvosi vizsgálatok sora, azt az érzést keltve, hogy szakember kell gondozzon, mert többet tud rólad mint te magad. Fontosnak tartom a vizsgálatokat, hiszen megmutathatják, hogy minden rendben van -e veled és a gyermekeddel, de ugyanilyen fontos, hogy a vizsgálatokon felnőtt, döntésekre képes nőnek érzed magad, ne csak történjen veled valami, amibe nincs beleszólásod, és eltávolít a saját testedtől.
A várandósság során több ultrahangos vizsgálatra (UH) hív majd az orvos. Az első vizsgálatot követően hasi UH-t szoktak végezni, azaz a hasfaladon keresztül nézi meg a szakember a babádat. A szakember az UH készülék működéséhez szükséges zselével fogja bekenni a pocakod - ez ártalmatlan anyag, amit a vizsgálatot követően letörölhetsz. A várandósság 12. hetében már látszik, hogy a babádnak minden végtagja alakul, ver a szíve, láthatod a gerincét és ekkor mérik a nyaki redő vastagságát, ami a Down-szűrés egy része. Az eredmény sajnos nem 100 %-os, így sem felsóhajtani, sem kétségbe esni nem érdemes.
A 18 héten történik a genetikai UH, amikor a nagyobb fizikai rendellenességek kiszűrhetők. Ezt követően a többi UH vizsgálat a baba méreteinek változását nézi. A vizsgálaton kapott leletet nem mindenki tudja értelmezni - érdemes megkérdezni mi-mit jelent rajta, hiszen általában minden szülő tudni akar mindent a gyermekéről.
Nyugodtan kérhetitek a vizsgálat során, hogy a szakember fordítsa felétek a képernyőt és mutassa meg rajta, hogy mi látható. Laikus szemmel nehéz kivenni a baba vonalait, de a tapasztalt szakemberek rengeteg információt látnak a babáról az ultrahangos képen. Sok orvos/szonográfus számára alap, hogy a szülők felé is láthatóvá teszi a monitort, de nem mindenhol van így. Az UH vizsgálat rutin vizsgálat, az a szakember, aki naponta órákat tölt vele, esetleg hajlamos gyorsan „túlesni” rajta, hisz számára a Ti babátok is „csak” egy baba a sok közül. Ám ha megkéritek, hogy láthassátok a gyermeketeket, valószínűleg meg fogja tudni oldani akkor is, ha nem fizetős UH-ra mentetek.
Időnként a vizsgáló szakember azt mondja, hogy hű de nagy ez a baba, vagy hű, de kicsi - azt tapasztalom, hogy sokakat elbizonytalanítanak ezek a mondatok - aggodalom indul, hogy minden rendben van-e. Az, hogy egy baba mekkorára nő a pocakban, vagy átlagosnál kisebb, vagy nagyobb a feje, az már az Ő saját jellemzője. A szakember sok-sok UH-t csinál és egy átlag értékhez viszonyít. Semmi baj nincs azzal (kivéve az extrém eltéréseket), ha a gyermeketek nem az „átlagot hozza”. Később sem fogja - hisz nem lehet mindenki mindenben egyforma… sőt!
Fontos odafigyelni arra, hogy ha a baba méretei alapján átírják a szülés várható időpontját és ez eltér az első UH alapján mért időponttól, vagy az esetleg tudott foganás szerinti időponttól, akkor nyugodtan jelezzétek - legyen újra átgondolva, hisz nem mindegy, hogy a baba a saját tempójában indul-e majd útnak, vagy az elszámolás miatt mesterségesen indítják. (Erről olvashattok bővebben az előző cikkeimben.)
Ha a papíron szerepel, hogy „gyomortelődés látható”, akkor tudhatjuk, hogy a baba tud nyelni - azaz nincs nyelőcső elzáródása, így nem kell születése után szondát ledugni a száján, orrán.
Térjünk vissza a Down-szindrómára és az ettől való félelmekre. Ha a nyaki redő mérés, vagy a vérvizsgálat felveti a Down-szindróma esélyét, ill. az anya elmúlt 35 éves (az anyai életkor előrehaladtával nő a százalékos esélye a szindróma kialakulásának a babánál), felajánlják a magzatvíz vételt. Ez azt jelenti, hogy az anya hasfalán keresztül - UH ellenőrzés mellett - egy tűvel beszúrnak a magzatburokba és kevés vizet szívnak ki, amiből meg tudják vizsgálni kromoszóma szinten, hogy van-e eltérés. A vizsgálat nem veszélytelen: 1%-ban vetélést okoz. Ezért a vizsgálatot követően fontos a fekve töltött időt betartani.
Sokaknak dilemma, hogy vállalkozzanak-e a magzatvíz vizsgálatra vagy sem. Azt szoktam javasolni, hogy először érdemes átgondolni, hogy mi lesz a döntésünk, ha a babánk valóban Down-szindrómás. Ehhez hozzá lehet olvasni szakmai cikkeket, személyes történeteket. Muszáj megemlítenem a keresztfiam, aki Down-szindrómával született. Óriási értéke a családunknak - egy érzelemgazdag szeretetgombóc. Azt gondolom, hogy sokkal inkább félünk a Downos babáktól, mint amit ez a betegség valóban jelent, illetve kevesen tudják, hogy fokozatai vannak - egy enyhén súlyos és egy nagyon súlyos Down-beteg között sok árnyalatnyi eltérés van.
Számos, sokkal nehezebben megoldható betegség van, ami a családok életét jobban megbonyolítja, mint a Down, de kevés információval, félelemből könnyebbnek tűnik nemet mondani rá. Fontos, hogy senki, de senki nem ítélheti meg egy család döntését és nem szólhat bele, hisz a terheket a családnak kell majd vinnie, ha beteg gyermekük születik, de túlontúl elfogadott, hogy ha Down-szindrómás, akkor el lehet vetetni és nincs gond. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy az anyának a 20-22. héten meg kell szülnie a gyermekét, aki ekkor még éretlen az életre. A folyamat egy sok órás valódi szülés, aminek a végén eltűnik az, aki a pocakban volt. Az ezt követő időszak borzalmas lelkileg. Ezt mind bele kell kalkulálni a döntésünkbe. Tehát sok-sok utánajárás és információ birtokában döntsünk és ne adjuk át a döntést másnak, hisz nekünk kell végigcsinálni akár így, akár úgy. Ha az a döntés, hogy nem vállaltok beteg gyermeket, akkor érdemes kérni a magzatvíz vételt. Ha úgy döntötök, hogy a gyereketek bármilyen, elfogadjátok, akkor nem érdemes kockáztatni a vizsgálattal. Az is lehet döntés, hogy mindenképp fogadjátok a babát, de tudni szeretnétek, hogy egészséges-e… ez esetben érdeklődjetek, hogy milyen egyéb vizsgálatok vannak. Vérből speciális eljárásokkal meg tudják állapítani a baba állapotát (sajnos ez fizetős rendszerben történik).
A várandós vizsgálatokkal folytatjuk!
A cikksorozat előző részeit itt találod:
A nagy kaland kezdete, avagy mesél a bába
Szülés fájdalom és gyógyszerek nélkül - lehetséges?
Mikorra vagy kiírva? Fontosabb, mint gondolnád!
"Ti még mindig egyben vagytok?!"
Terheléses vércukor, NST - Tudod, mit jelentenek?
Szerző: Bóni Tünde - független bába
Kedves Imamit olvasó anyák, apák, gyermeket váró párok!
Egy cikksorozatot indítok csak itt, amiben végigvesszük a baba foganásától az élete első hónapjaiig zajló változásokat. Olyan szempontokat szeretnék fókuszba helyezni, amiről keveset, vagy nem hallottatok. Ha kérdésetek, ötletetek merül fel, kérjek írjatok az info@bonitunde.hu -ra, hogy a következő írásaimban reagálhassak a bennetek felmerült témákra - így valóban Nektek, Rólatok szólhatnak a cikkeim.
Szeretettel várom a gondolataitokat, kérdéseiteket.
Facebook: @szulunkszuletunk
Győri bábák: www.babafogado.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges