Jelenlegi hely

Állj meg egy novellára! - Kortárs irodalom a megállókban

Amíg várjuk a következő buszt vagy villamost, olvassunk el egy jó történetet! Az Álljon meg egy novellára! pályázatra beküldött legjobb 20 novellát most is a legforgalmasabb busz- és villamosmegállókban olvashatja majd a közönség.

Kihirdették az Álljon meg egy novellára! irodalmi pályázat győzteseit. A JCDecaux és a Libri felhívására 3373 novella érkezett az ország minden részéről, a beküldött művek közül 18 szerzőnek a munkája került be a legjobb 20 közé, két alkotó két-két írással jutott a TOP 20-ba.

Az idei pályázat első helyét Szathmári Judit érdemelte ki Lajos című novellájával, a második helyen Csákányi Zoltán János Műértők című írása végzett, míg harmadik Jakab Dávid Kovács János egyszerű élete című novellája lett.

A fiatal tehetségek elismerésére alapított, 25 év alatti alkotóknak járó Libri-különdíjat idén Endrey-Nagy Ágoston kapta Nappal teli vödrök című novellájáért.

Elindult a közönségszavazás, voksát bárki leadhatja október 2-ig a novella.jcdecaux.hu oldalon.

A tavalyi hagyományt folytatva a döntős novellákból podcast-sorozat is készült Balázsy Panna és Vecsei H. Miklós előadásában, valamint a Remind magazin kiskönyv-mellékletként is eljuttatja őket olvasóihoz.

A zsűriben Grecsó Krisztián elnök mellett visszatérő zsűritagként Vecsei H. Miklós színművész, Ludvig Orsolya Stefanie, a Libri Könyvesboltok marketing- és kommunikációs igazgatója, míg új tagként Orvos-Tóth Noémi író, pszichológus és Kollár Betti író foglalt helyet.

Ma majdnem kinyomtattam a gyereket

Az egyik döntős pályamű:

Reggel 6:13-kor arra ébredtem, hogy valaki a hasamon ül, és a szememhez nyom egy plüss zsiráfot, kíméletlenül. A gyermekem volt az. Éppen az „anya, ébreeeszz” című korai performanszát adta elő. A lelkesedése bántóan szembement az alvásigényemmel. Nem tudom, hány éves korig számít cukinak az, hogy valaki ébresztés gyanánt a teljes testsúlyával ráül a tüdődre, de ma reggel nem volt kedvem erről elmélkedni.

A kávéfőző megint nem működött. Azóta nem, mióta beleöntöttem a mandulatejet, mert valaki a TikTokon azt mondta, hogy úgy krémesebb lesz a kávé. Spoiler: nem lett az. Ehelyett a kávéfőző megsértődött, és azóta is halk köhögéssel tiltakozik a reggeli koffeinadagom ellen.

A férjem mindeközben a nadrágját kereste, a gyerek a zsiráfot (amit egyébként még mindig a kezében tartott), én pedig a türelmemet. Fél nyolcra már három dolgot csináltam egyszerre: főztem egy zabkását (szénné égett), nyomtattam (csak egy lap jött ki, de az legalább szép fehér volt), és válaszoltam az egyik ügyfelemtől kapott üzenetre (három nyelven, amiből egyik sem az enyém), és közben próbáltam rájönni, hogy mi ez a furcsa égett szag, hiszen a konyhatündérkedésem eredményét már rég kiszellőztettem. Aztán rájöttem: a hajam volt az, tegnap kivasaltam.

Az agyam már csak pufferelt, mint egy régi laptop, ami a helyemben szerintem már rég feladta volna. A gyerek, csak azért, hogy fokozza a kedélyeket, közölte velem, hogy ma van az ovis farsang. Ezt előző este egyébként még mondta is, tízkor, de persze a jelmezről egy szó sem esett, én pedig teljesen lemerülve nem is kapcsoltam… Ezután következett a spontán krízismenedzsment: tíz perc alatt zsiráfjelmezt rögtönöztem – egy régi sárga póló, sárga nadrággal, néhány barna folt, egy kis ragasztószalag, és egy hajpánt, amire két makarónit rögzítettem fülek gyanánt. Igen, makarónit. Ne kérdezd. A gyerek viszont úgy örült neki, mintha legalábbis egy Broadway-darabba készülne fellépni. Azt hiszem, az anyaság legmeglepőbb része nem az állandó készenlét, hanem az, hogy mennyi kreativitás szorul belénk a legnagyobb káosz közepén.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy a nyomtatóban a gyerek rajza van betolva, én meg már rányomtam, hogy másolat húsz példányban. Még jó, hogy nem a gyereket tettem bele. Ültem a nappali közepén egy kisebb rakás frissen nyomtatott rajz között, és elkezdtem nevetni. De úgy, igazán. Tudod, az a fajta röhögés, ami határvonalon táncol a sírás és az őrület között. Mert mi ez, ha nem egy abszurd kabaré? De tényleg: mi ez az egész? Egy átlagos reggel, vagy valami furcsa túlélőshow? És akkor jött a felismerés. Nem az a baj, hogy túl sok a dolog, hanem hogy mindent egyszerre akarok jól csinálni. Tökéletesen és zökkenőmentesen. Pedig az élet, főleg gyerekkel, nem éppen egy PowerPoint prezentáció. Annál inkább egy összefirkált rajz, amit valaki csokis kézzel még jól össze is fogdosott.

Úgyhogy vettem egy mély levegőt, tökéletesítettem a gyerek zsiráf jelmezét (az én hajamat kapta sörénynek, mert annak már úgyis mindegy volt), majd elindítottam az óvodába (még szerencse, hogy itt van a szomszéd utcában). Az ügyfelemnek is visszaírtam, hogy jelenleg én is nyomtatás alatt állok, így egy kis türelmet kérek, majd leültem. Csak a csendre fókuszáltam. Egy bögrével, ami csak vizet tartalmazott, de legalább meleg volt.

És abban a három perc csöndben, amit sikerült kiharcolni, valami megmozdult bennem. Nem egy világmegváltó felismerés, de a lényeg, hogy nem kell mindig helytállni. Néha elég csak jelen lenni, túlélni a reggelt, nevetni a káoszban, és persze elfogadni, hogy a világbéke kávéval sem garantált, de anélkül egészen biztosan nem működik. És néha az is nagy teljesítmény, ha éppenséggel nem nyomtatod ki a gyereket.

(szerző: Ács Regina)

Forrás

- Budapestimami -

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

Ha elmúlik karácsony... avagy a szaloncukrok utóélete

... már ha van nekik ;-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, évekkel ezelőttig azt gondoltam, hogy nincs az mennyiségű szaloncukor, ami nem fogy el decemberben. Általában a Mikulás nap táján vett első zacskók pár nap alatt elfogytak, a fára (vagy inkább csak alá) szánt szaloncukrokat el kellett dugni, hogy megérjék a fadíszítést. Mára változtak az étkezési szokásaink - kevesebb szaloncukrot veszek - és marad az ünnepek után is. Na, attól nem félek, hogy lejár a szavatosságuk, de elgondolkodtam azon, hogy milyen változatos módon lehet még őket felhasználni.
Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
Élményajándék tippek - felesleges tárgyak felhalmozása helyett

Élményajándék tippek - felesleges tárgyak felhalmozása helyett

Karácsonykor mindenki szeretne örömet szerezni – de egyre többen azt érezzük, hogy a rengeteg tárgy helyett valami maradandóbbra vágyunk. Valami olyanra, ami nem porosodik a polcon, közös élménnyé, emlékké válik.Összegyűjtöttük a legjobb élményajándék-ötleteket, melyeket gyerekeknek, pároknak, nagyszülőknek vagy akár barátoknak is adhatsz – és amelyek könnyedén elérhetők.

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére