Emlékszem az első osztály előtti nyárra. Már júliusban a bepakolt iskolatáskámat próbálgattam, annyira vártam a kezdést. Hivatalból maradnom kellett volna még az óvodában, de anyám tudta, megértem az iskolára.
Emlékszem mennyire rühelltem, hogy anyám ugyanabban az általánosban tanít, ahová én járok és előbb tudja meg a gesztenye rajzra kapott egyesemet, minthogy az osztálynapló leér a tanáriba.
Emlékszem mennyire kiváltságosnak érzetem magam, mikor nagy ritkán anyám megengedte, hogy bemenjek hozzá a tanáriba. A tanárinak tudás illata volt. Ma sem tudom miből keverik, de a könyv az egyik alkotója, abban már akkor biztos voltam.
Emlékszem mennyire szégyelltem magam az első évben, hogy extrán gyakorolni kellett velem otthon az olvasást, mert eleinte nem ment valami jól.
Emlékszem hogy utáltam Kovács Verát, mert bezzeg neki minden rögtön jól ment.
Emlékszem Kovács Vera arcára, mikor másodikban közölték vele osztályfőnökin, hogy már nem mindenben annyira jó, és így utólag örülök, hogy engem nem tanítottak meg írni-olvasni az oviban.
Emlékszem milyen könnyen ment a matek. Negyedikig. És emlékszem egyszercsak nem értették otthon miért nem akarok matekot tanulni.
Emlékszem mennyire szerettem az esernyős iskolaköpenyemet harmadikban. És mennyire utáltam ötödikben, hogy még mindig iskolaköpenyben kell járnom.
Emlékszem szerettem szavalni. Emlékszem utáltam, hogy mindig szavalnom kell.
Emlékszem a tornaórai futásokra az iskolatömb körül. Emlékszem mennyire drukkoltam, hogy valaki lopja már el a tesitanár camping biciklijét, hogy ne tudjon követni minket futás közben.
Emlékszem mennyire szégyelltem magam a tornadresszben a fiúk előtt. Emlékszem mennyire nem érdekelte a fiúkat a tornadressz foci közben.
Emlékszem a fizika kisegyesre és a visszafojtott könnyem ízére a táblánál.
Emlékszem a fizika év végi ötösre. Kétszer is ellenőriztem, hátha csak elírás.
Emlékszem mennyire szerettem volna klarinétre járni. De emlékszem, mikor közölték a beiratkozásnál, hogy nekem már csak a tenor jut.
Emlékszem mennyire megfájdult a karom, mikor először a barna szövettokjában hazacipeltem a tenort. Emlékszem apám arcára, mikor meglátott.
Emlékszem mennyire féltem a gimis felvételitől. És nem emlékszem semmire a felvételiből.
Emlékszem egyszer csak vége lett...
Szerző: Vági-Tóth Lilla - Budapestimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Hozzászólások
Emlékszem, hogy a tanítónénivel pár nappal a sulikezdés előtt találkoztam elsősként. Pár szülő és a csemeték segítettek kifesteni, kidekorálni az osztálytermet.
Emlékszem, hogy valamilyen fali tartóba kellett képeket betenni. A tanítónéni azt mondta, hogy te betetted, én meg kiteszem. Hirtelen nem is értettem, mire gondol, aztán leesett, hogy nem kivenni akarja, amiket beraktam, hanem kitenni a falra.
Emlékszem, hogy első nap valaki lenyúlta a gyurmavágó késem, pedig még a monogramom is rajta volt... na, akkor elpityeredtem.
Emlékszem, hogy az egyik olvasásfeladatnál elbambultam, és fekete pontot kaptam rá...
Emlékszem, mikor őrsvezető voltam és évnyitón/évzárón én vihettem a Mókus őrs zászlóját.
Emlékszem, hogy alsóban kitűzőt kaptunk egy hétre, ha nekünk volt a legtöbb ötösünk vagy dicséretünk.
Emlékszem, hogy milyen volt az első fizika feleltem. A tanárnő két mondat után megköszönte, én meg mondtam, hogy de ha már megtanultam, hadd mondjam végig.
Emlékszem, hogy mennyire szerettem a kémiát és az év végi ötösért a szerves kémia képletekkel teleírtam a táblát.
... és még millió egy dologra...
- a Himnuszra kapott egyesre (mert valamit hibáztam benne),
- a rengeteg önszorgalomból megtanult versre, megcsinált feladatra,
- hogy hogy úsztam meg olyan egyest, amit szinte az egész osztály megkapott,
- hogy a középiskolába való felvételi másnapján már tudtam, hogy felvettek,
- hogy év végén mindig kaptam jutalomkönyvet,
- hogy milyen gyorsan eltelt az első nyolc év...
De jó ezeket olvasni! Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk! ;)