A Budavári Sikló története
A Budavári Sikló (korábban Budai Hegypálya) egy különleges vasút, Budapest I. kerületében a Budavári Palota megközelítésének egyik eszköze,
Budapest Duna-parti látképének szerves részeként 1987 óta az UNESCO Világörökség listájában is szerepel, mint Budapest Duna-parti látképének egyik meghatározó eleme. A Széchenyi lánchíd budai hídfőjénél, az Alagút Duna-parti torkolata közelében van az alsó állomása, a felső pedig a budavári palota és a Sándor-palota között. A pálya hosszúsága 95 méter. Az alsó és felső állomás közti szintkülönbség 50 méter.
Az eredetileg gőzüzemű Siklót Széchenyi Ödönnek, Széchenyi István gróf fiának a kezdeményezésére építették 1868 és 1870 között. Széchenyi Ödön a Lyonban látott példa nyomán tette meg javaslatát, hogy a Várhegy lejtőjére gőzhajtással működtetett kötélvontatású vasút épüljön. A terveket Wohlfahrt Henrik készítette. 1870. március 2-án avatták fel második ilyen szerkezetként Európában. Hetvenöt éven át jól működött a különleges közlekedési eszköz, csodálatos panorámát kínálva a város pesti oldaláról. Nagy forgalmat bonyolított le: 1873-ban már 1,5 millió utast szállított. A várban csak 1928-ban indult meg az autóbusz-közlekedés, de addigra a turisták megkedvelték, így forgalma nem csökkent.
A második világháborúban súlyosan megrongálódott, a felső épületet és az ottani kocsit légibomba pusztította el, az alsó épület és a gőzgép épen maradt. A helyreállítás helyett a BSZKRT 1948-49-ben a sikló romjait eltakarította, berendezéseit széthordatta, mivel a budai várnegyed közlekedését autóbuszokkal kívánta megoldani. Üzemelése az 1985. évi teljes körű rekonstrukcióig szünetelt. Ez idő alatt több elképzelés is napvilágot látott: 1962-ben építését vették tervbe, a következő évben mozgólépcsővel helyettesítették volna, majd 1965-ben ismét fel kívánták újítani, ami végül lekerült a napirendről. Ezt követően alakult meg az ú.n. „Sikló Bizottság”, melynek köszönhetően terv készült a helyreállításról, amit a kormány gazdasági bizottsága 1968-ban jóvá is hagyott. Ennek ellenére 1972-ig nem történt semmi, ekkor újabb terv készült, amit 6 év szünet követett. 1978-ban ismét készült egy terv, majd két év múlva még egy. Végül a felújítást egy „társadalmi munkában készült terv” alapján a BKV-ra bízták. 1975. április 4-től az átadásig Ikarus 211-es típusú autóbuszokkal pótolták, melyek a Clark Ádám tér és a Budavári Palota között jártak "V" jelzéssel.
A Siklót hosszas várakozás után 1986. június 4-én nyitották meg ismét. Napjainkban az utaslétszám évi 500 ezer és 1 millió közöttire tehető.
2009. március 16-án, 23 év működés után a sikló első (Gellért) kocsiját elszállították a BKV Fehér úti telepére, ahol darabokra szedték, hogy teljesen felújítsák, két hét múlva pedig a másik is követte[forrás?]. A felújítási munkálatok körülbelül 6 hétig tartottak.
Technikai részletek:
•A Sikló két kocsija inga jelleggel van összekötve. Miközben az egyik kocsi felfelé indul; a másik lefelé szállít utasokat. Kocsinként egyszerre 24 utast tud szállítani.
•A jelenlegi szerkezet 3 m/s sebességűre lett kiépítve; de ezt a tempót 1988-ban az utasok kérésére a felére csökkentették.
•A Sikló is normál nyomtávolságú (1435 mm) vasúti jármű. A mai járművek alvázait régi BHÉV alkatrészekből építették; a csapágyfedelek feliratai is erről tanúskodnak.
•Az eredeti gőzüzemű gépház az alsó végállomáson volt. A szerkezetet jelenleg egy elektromos motor működteti a felső végállomás alatti gépteremből.
•A mai kocsinak neve és pályaszáma is van. Az Alagút felőli északi pályán a BS 1 – Margit; a déli oldalon a BS 2 – Gellért közlekedik.
•A jármű a megnyitás óta naponta 7.30 és 22 óra között szállítja az utasokat. Minden páratlan hét hétfőjén karbantartást végeznek a szakemberek, de ilyenkor is a téli időszakban 15 órakor, forgalmasabb időben 9 óra környékén már igénybe vehető a közlekedési eszköz.
•A kéthetenként esedékes karbantartáson kívül tavasszal és ősszel általában 5-5 napra áll le a közlekedés, hogy az aktuális munkákat el tudják végezni.
Megközelíthetőség:
A Lánchíd budai hídfőjénél, az Alagút mellett található a Sikló alsó állomása, a felső pedig a Budavári Palota és a Sándor-palota között.
Alsó állomása a 16-os, 86-os és 105-ös jelzésű utóbuszokkal közelíthető meg. A Felső állomása a 16-os, 16A és 116-os autóbuszokkal érhető el.
Alsó állomása a 16-os, 86-os és 105-ös jelzésű utóbuszokkal közelíthető meg. A Felső állomása a 16-os, 16A és 116-os autóbuszokkal érhető el.
Nyitva tartás:
Egész évben / Minden nap 7:30 - 22:00 (pénztárzárás 21:50-kor)
Folyamatos üzemben 5-10 percenként, utas igény szerint.
Folyamatos üzemben 5-10 percenként, utas igény szerint.
Üzemszünet
Páratlan hetek hétfőjén a karbantartás ideje alatt zárva, kivéve, ha ezek munkaszüneti-vagy ünnepnapokra esnek. Ebben az esetben a karbantartási munkák a munkaszüneti-és ünnepnapokat követő első munkanapon kerülnek elvégzésre.
Április 9. és 29. között karbantartás miatt zárva.
A nyitvatartásról az alábbi telefonszámon érdeklődhetnek: 06 1 201 9128
Viteldíjak
- Menetjegy:1200 Ft
- Retúrjegy: 1800 Ft
- Gyermekjegy : 3-14 éves korig: 700 Ft
- Gyermek retúrjegy: 3-14 éves korig: 1100 Ft
- Csoportos menetjegy: 10 fő felett 15-18 éves korig: 700 Ft
- Csoportos retúrjegy: 10 fő felett 15-18 éves korig: 1100 Ft
A Budavári Sikló használata 3 éves kor alatt díjmentes.
Nyugdíjas és egyéb utazási kedvezmény nem vehető igénybe.