De mondok másik példát: az idei karácsony mellbevágó gyászhíre, George Michael halála volt. Az ő rajongói valószínűleg szintén lapoznának már a naptáron. És ugyanez elmondható David Bowie, Prince, Somló Tamás, Leonard Cohen, Kocsis Zoltán, Psota Irén, Bud Spencer, Eszterházy Péter kedvelőiről is. Gyenge viccel élve, tényleg kicsit olyan, mintha X-faktor döntő lenne a mennyországban, annyi pótolhatatlan zenei zseni távozott idén. Úgyhogy innen nézve is teljesen érthető a szavazási konklúzió: 2016-nak mennie kell!
Persze mindenki tudja jól, hogy semmi különleges nem történik majd szilveszterkor, az idő pontosan ugyanúgy fog telni, mint máskor, mégis azt reméljük és titkon abban bízunk, hogy jövőre jobb lesz. Mert az új év mindig remény!
Ilyenkor legtöbben óhatatlanul kicsit összesítünk, számot vetünk, megnézzük mi az, ami jól megy, mi az, ami nem megy jól, min akarunk változtatni. Aki nagyon tudatos, talán még listát is ír, és kisebb-nagyobb fogadalmakat tesz, úgy mint:
- Nem fogok rohanásban élni!
- Több időt fogok a családommal és a barátaimmal tölteni!
- Valami újat fogok tanulni!
- Rendszeresen fogok sportolni!
- Le fogok fogyni!
- Meg fogok tanulni nemet mondani!
- Elfogadom mások segítségét!
- Többet fogok félretenni!
- Fészbukozás helyett többet fogok olvasni, moziba, színházba járni!
- Meg fogom találni az igazit!
És így tovább, attól függően kinek, miből van éppen most elege, vagy miből van hiány az életében. Mert mindenki jó életet akar.
De kell ehhez feltétlenül egy évváltás? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy - év vége ide, új év kezdete oda - nem tudunk jól bánni az időnkkel? Valahol mindig leragadunk. Én például néhány éve azt érzem, hogy futok az idő után, sokszor a jövőben élek. A környezetemmel együtt versenyt rohanok a feladataimmal, közben zsonglőrködök a család, a barátok, az emberi kapcsolataim és a saját igényeimmel. Lassítanám a napokat, mert minden olyan gyorsan pereg. Kevésnek tűnik a 24 óra, ezért azt veszem észre, hogy sok mindent csak tervezgetek, sokat vagyok gondolatban a jövőben. "Majd, ha lesz időm, elkezdem." , "Majd ha ezt már sikerült megcsinálni, akkor lépek tovább." Sok a majdha.
Eközben sokan körülöttem a múltban vannak leragadva: "Ha annak idején nem lettem volna annyira naiv, hogy..., most nem itt tartanék, és kár is erőlködni addig úgysem fog összejönni, amíg..." - mondják, és legtöbbször tekernék előre az időt. Náluk is sok a majdha. És mi a múltban, és a jövőben ragadt majdhások próbálunk erősen azonosulni az Élj a mának életérzéssel, és az olyan Coelho idézetekkel, mint "Csak jelenem van, engem az érdekel. Ha mindig a jelenben tudsz maradni, boldog leszel. (...)"
Nagyszerűen hangzik ez, csak épp hogyan? Hogyan lehet pusztán a mának élni? Hogyan lehet meg nem történtnek tekinteni dolgokat, és hogyan lehet tervezgetés nélkül élni? Azt tippelem, hogy sehogy. Szóval mi lenne, ha maradnánk a terveinknél, ha jól esik, a fogadalmainknál és az emlékeinknél, és ezekkel együtt lépnénk tovább 2017-be, pont akkor, amikor itt az ideje?
Azt kívánom mindnyájunknak erre az új évre, hogy merjük irányítani az életünket, merjünk tervezni, ha kell újratervezni év közben is bármikor. Igeneket és nemeket mondani, örülni minden jónak, ami jön, és bárhogy is alakul, a következő évünk végén is merjünk bátran visszatekinteni, hogy ismét legyen honnan nekirugaszkodnunk egy újabb, reményteli évnek.
BUÉK!
Vági-Tóth Lilla - Budapestimami
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg másokkak is!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
