Részképességzavar – akinek nehezen megy… (1.)

Diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás gyermek

A kezdeti időszakban gyakran fel sem tűnik, hogy bizonyos tantárgyakkal különösen nehézségei vannak a gyermeknek, hiszen képességei nem egyformán fejlettek, és a problémákat is sokszor csupán ennek tulajdonítják. Egy-két év múlva azonban a gyermek már jelentősen elmaradhat társaitól.
Nagy a veszélye annak, hogy a pedagógus vagy a szülő nem ismeri fel időben a probléma valódi okát, s a gyermeket környezete egyszerűen butának, lustának minősíti, megszégyeníti. Pedig a részképességzavarral küzdő gyermekek intelligenciája nem marad el társaiétól, sőt túl is szárnyalhatja azt. A kiemelkedően intelligens, de részképességzavaros gyermek nehézségei gyakran azért nem derülnek ki időben, mert hiányosságait jól kompenzálja. Ez azonban óriási erőfeszítésébe kerül.
 

A zavar kialakulásáról

A részképességzavar kialakulásának okait különböző magyarázatokban jelölik meg.

• Lehet örökletes – gyakori, hogy egy diszlexiás gyermek vizsgálatakor kiderül, a szülő hasonló problémákra emlékszik vissza saját gyermekkorából.
• Okozhatja anyagcserezavar, kisebb idegrendszeri sérülés, a lateralitás kialakulatlansága –  nem egyértelmű, hogy a gyermek jobb- vagy balkezes -, észlelési nehézségek.

A tanulási zavaros vagy részképességzavaros gyermeknél nem az intellektus vagy az érzékszervek sérültek, hanem a közöttük lévő kapcsolat, az ingerületek – amit és ahogy lát, hall - másképp jutnak el ahhoz az agyi központhoz, ahol az információk feldolgozásuk történik.

Ennek megértése, és annak elfogadása, hogy a hibákért nem a gyermek a felelős, fontos a hatékony segítség és a gyermek egészséges személyiségfejlődése szempontjából is.
 

Elveszve a betűk tengerében

A tanulási zavarok közül a diszlexiáról hallani a legtöbbször. A diszlexiás gyermeknek számos nehézséggel kell megküzdenie az olvasástanulás során. Megtanulni olvasni nem csupán azt jelenti, hogy felismerjük a betűket alakjuk alapján, és bizonyos rend szerinti sorba rendezettségüket szavakként értelmezzük. Szemünknek képesnek kell lennie alkalmazkodni az olvasott szöveg távolságához, a két szem tengelyének az éppen megfelelő pont felé kell fordulnia. Szemünk apró mozgásokkal térképezi fel a nézett tárgyat. Agyunk a beérkező információk között válogat, és kiszűri az adott pillanatban szükségteleneket.

Diszlexiásoknál gyakori, hogy a két szem tengelye eltérő mértékben fordul az adott pont – olvasás esetén a soron következő betű vagy szó – felé, és különböző a szemek mozgása. Ezt az agynak állandóan kompenzálnia kell, ami túlterheltségéhez, gyors kifáradásához vezethet. A központi idegrendszerük nem jól szűri meg a beérkező információkat, és ez szintén kifáradást eredményez.

A diszlexiás gyermek számára nehéz a betűk formájának felismerése, emiatt a hasonló betűket gyakran összekeverik (b, d). Egy szöveg elolvasásához állandóan emlékezetükre kell támaszkodniuk, hogy a betűcsere miatt értelmüket vesztett szavakat a szövegkörnyezetbe illeszkedővé alakítsák. Olyan ez, mintha egy szöveget úgy kellene megértenünk, hogy annak egyes szavai számunkra értelmetlenek. Minél ismeretlenebb a szöveg, annál nehezebb meglévő ismereteink alapján kiegészíteni, értelmezni. Ezért az olvasás gyakoroltatásánál fontos, hogy diszlexiás gyermek csak általa ismert szöveget kapjon.

A hangos olvasás különös gondot jelent számukra: egyszerre kell figyelniük az éppen kimondott szóra, mialatt tekintetüknek már a következőket fel kell mérnie. Mivel figyelmük állandóan elkalandozik, a szöveget nehéz követniük, így gyakran hibáznak. Jellemző hibáik a betűk, szótagok felcserélése, értelmetlen betoldása, a magánhangzók eltévesztése (ó-ő, u-ü). Nehezíti számukra az olvasást, ha a szöveg túl apró betűs, zsúfolt, a betűk körvonala határozatlan. Ha nem követhetik saját tempójukat – ami az osztálytársakéhoz képest meglehetősen lassú -, olvasási hibáik száma növekedik.
 

Diszlexia és lateralitás

A diszlexia okának hátterében gyakran a kialakulatlan lateralitás húzódik. Kultúránk a jobbkezességnek megfelelően alakult: írásunk és tekintetünk iránya balról jobbra, illetve felülről lefelé halad. Diszlexia esetén ezek az irányok felcserélődhetnek, néha a tükörírást vagy a fejre állított tükörírást könnyebben elolvassák. A térbeli tájékozódás – a jobb-bal, fent-lent irányok megkülönböztetésének – fejletlensége együtt jár a lateralitás problémáival.

Igazából nem az a gond, ha egy gyermek balkezes, hanem ha az iskolába lépés idejére nem dőlt még el egyértelműen, melyik kezét - egyúttal melyik szemét, lábát, fülét – használja elsődlegesen. (Természetesen ez olyan helyzetekre vonatkozik, amikor a kettő közül választania kell, melyik lábával lép fel először a lépcsőre, melyik szemével kukucskál át a lyukon, melyik fülével hallgatja közelről az óra tiktakolását, melyik kezével fogja meg a ceruzát.)

A kialakulatlan oldalisághoz hasonlóan zavarokat okozhat a stabil balkezességről a jobbkezes írásra való átszoktatás.

Bizonyos jelek már óvodáskorban utalnak a későbbi tanulási problémára: diszlexiát jelezhet, ha a gyermek későn kezd el beszélni, beszéde hibás, szókincse szegényes, kifejezőkészsége alacsony szintű, nem kötik le a mesék, nem szeret verset tanulni, nem tudja megkülönböztetni a jobb és bal irányt, figyelme csapongó.

Pszichológiai tesztekkel megállapítható, mely területen vannak hiányosságai, így már az iskolába lépés előtt el lehet kezdeni a fejlesztő foglalkozásokat. Ezzel megelőzhető, hogy a gyermek sorozatos iskolai kudarcai teljesen elvegyék a kedvét a tanulástól.

Megfelelő segítséggel a diszlexiából eredő hátrányok leküzdhetők. A jó képességű diszlexiás gyerekek általában más területen – legtöbbször a természettudományok terén – kiemelkedő eredményeket érhetnek el.

Semei Györgyi
gyógypedagógus

Forrás: bebikkicsikesnagyok.hu