Ezt tapasztalom a suliban, az ismerősök gyerekei között és persze itthon is. Bár nálunk a mibe öltözzünk meglehetősen fogós kérdés. A nagyobbik lányom - belátva édesanyja korlátait - mindig könnyen irányíthatóan annak öltözött be, ami éppen megvalósítható vagy mással megvarratható volt. Mindig örült, ha anya valami izgit kitalált, legyen az balerina (mert persze éppen balettra jártunk), vagy Piroska (mert a nagymama felajánlotta, hogy varr nekünk jelmezt).
Akkor azért kicsit kiakadt, amikor önmagam megvalósítása érdekében Minnie egérkének öltöztettem. Na, nem a ruha verte ki a biztosítékot, sokkal inkább az arcfestés, ami szerintem maga volt a tökély. A képeket utólag visszanézve, ilyen szomorú szemű egérkislányt nem láttam még. Viszont egy életre megoldottam a mindenféle rendezvényeken előforduló arcfestést: ez az alakalom olyan sokk hatása alá kerítette a gyermeket, hogy csak emlékeztetnem kell erre, és rögtön továbbállunk.
Az évek aztán gyorsan elrepültek és a kicsi már belenőtt a szépen megőrzött jelmezekbe. De egyik sem kell a kis makrancoskának. Mindenféle különleges jelmezt talál ki magának. Tévé vagy mobiltelefon szeretne lenni, de a legjobb az volt, mikor idén benyögte, hogy ő legjobban Szandi szeretne lenni. Igen, én is felhördültem, majdhogynem felröhögtem. Mivel ezen kijelentés vacsora közben hangzott el, így talán még a kanál is kiesett a kezemből. Honnan tudja ez a gyerek ki az a Szandi? Meg egyáltalán. Túl hangosan hüledeztem, mert a gyermek kanalát a tányérba csapva vonult el a szobájába. Mire a család fennmaradó tagjai felvilágosítottak. Neeem, neem Az a Szandi, hanem a Spongyabobból a Sandy. Upsz.
Gyorsan rákerestem a neten, némileg megnyugodva, hogy gyermekem nem ragadt valahol a XX. század közepén. Aztán jött a következő meglepetés. Ez a Sandy egy mókus, akinek a fején egy üvegbúra van. Nomármost. Az hagyján, hogy nem tudok varrni és ügyetlen is vagyok, na de ezt?! Eztbiztosannemtudommegoldani. De azért sűrű bocsánatkérések következtek és „Hű, ez tényleg jó ötlet, csak hát izé…” kezdetű mondatok.
Szóval ilyen jelmezeket talál ki az én kisebbik gyermekem. Csuda jó, hogy ilyen remek ötletei vannak és végeérhetetlen fantáziája, de azért igazán lehetne, mondjuk spanyol táncosnő, vagy zsákbamacska. Előbbihez van kész jelmez, utóbbit meg csak megoldom valahogy. De itt állunk nem sokkal a mulatság előtt jelmez és konkrét, megvalósítható ötlet nélkül. Na, de sebaj: körbekérdezek az ismerősök között és rendezünk egy jelmez csere-bere programot.
Aztán meg ott az iskolai farsang. Na, kis elsőseim is csudamód készülnek. A ninják és a királylányok között veszünk el az utóbbi napokban. A mi iskolánkban a farsang igazi egész napos mulatság. Délelőtt meglepetés program a gyerekeknek, a bálozás pedig egész délután kitart. Megtelik az iskola jelmezes gyerekekkel, na és persze szülőkkel. Fánk helyett süti és szendvics. Nincs nálunk farsang játékok, dizsi és tombola nélkül. A végére jól elfáradunk, mi felnőttek, a gyerekek persze bírnák még jó sokáig.
Foto: Pixabay
Farsangolás közben azért beszélünk a hagyományokról is, arról, hogy miért is mulatoztak régebben ilyentájt. De a gyerekeket – bár talán megragad némi infó a kis fejecskékben – sokkal inkább érdekli a mai farsangolás, mint a régi. Tavaly megfogadtam, ha nagyobbak lesznek a lányok, mindenképpen elviszem őket a Busójárásra. Annál fantasztikusabb télűző ünnep nincs is talán.
Aztán a farsangnak is vége és a színes dekoráció és jelmezek után jönnek újra a szürke hétköznapok. Bevallom, ilyenkor örülök is, ha vége, mert az már jelez valamit nekem. Olyan gyorsan lekerül a téli dekoráció az osztályban, hogy észre sem veszik a gyerekek, és máris nyílik a teremben a hóvirág és a tulipán. Nagyon várom már ilyenkor a tavaszt. A farsang számomra annak a jele, hogy vége a fogvacogtató napoknak, és a természet újra megtelik meleg színekkel. Otthon és az iskolásban is kivirágzunk és várjuk, csalogatjuk a tavaszt.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges